Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Várhegy - Majorvár

A vár Kisgyőrtől kb. 1,5 km-re nyugatra, az azonos nevű, 305 m tengerszint feletti magasságú hegyen található. Az alatta folyó Csincse-patak völgye feletti relatív magassága 70–80 m. A keleti irányba kiugró földnyelv csúcsán lévő várat sánc vette körül, belső oldalán árokkal, amely a déli oldalon már erősen lepusztult, ott csak terasz jelzi egykori vonalát. A sánc a többi oldalon jó állapotban maradt fenn, különösen a nyugati oldalon, amely a vár legtámadhatóbb pontja.

A sánc a vár felső részétől mintegy 10–15 méterrel alacsonyabb szinten fut körbe. A felső várplató hossza kb. 32, szélessége 20 méter. Keleti harmadában a sziklába mesterségesen kivájt, négyszögletes, nagyméretű üreg van, amely feltehetően egykori helyiség nyoma.

1864-ben a romokat „Majorház” néven említik, Bartalos Gyula pedig „Majorvár”-ként, mint „pogányvárat” ismeri. A várat elsőként 1968-ban Renner Pál és Ráksi Miklós mérte fel. Első összefoglaló leírása az 1992-ben megjelent Borsod megyei vártopográfia írta le részletesen.

Kisgyőr először 1261-ben szerepel, mint az egri püspök birtoka. Később az Ákos nembeli Ernye bán birtoka lett, mivel 1319-ben már Károly király
adományozza el Debreceni Dózsa erdélyi vajdának, mint az Ernye bán unokáitól elkobzott diósgyőri vár tartozékát. Kisgyőr a későbbiekben is a diósgyőri uradalom tartozéka volt.

A várra vonatkozó történeti adat nem ismert, a vár területén eddig korhatározó lelet nem került elő. Ennek ellenére a vár, a telepítési helye és a formai jegyei alapján középkori, vélhetően tatárjárás előtti eredetűnek tekinthető. Pontosabb időbeli kormeghatározása csak ásatással lenne lehetséges.

Forrás:

Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István:
Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig