Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szerencs, Rákóczi-vár

Szerencs vidéke a 13. században a Bogát-Radvány nemzetség szállásbirtokát képezte, akik egy bencés apátságot alapítottak a vizenyős terület egyik kiemelkedő szigetszerű magaslatán. Szerencs helység neve először IV. Béla király egy 1247-ben kiadott adásvételi szerződésében fordul elő.

A falut 1461-ben Boldogkővár tartozékai között sorolják fel, melynek 1507-ben Szikszói Péter volt a kegyura. II. Ulászló uralkodása alatt Szapolyai Jánosé, majd Ferdinánd Monoszlai Péternek, 1532-ben pedig Bebek Ferencnek adományozta, aki 1549-ben öccsének Jánosnak adta.

Szapolyai János vezére, Némethy Ferenc tokaji várkapitány 1556-ban foglalta el Szerencset. A bencés apátot elűzte, és az apátságot szabálytalan alaprajzú külsőtornyos várrá alakította át. Ez azonban nem tetszett a császáriaknak, 1559-ben I. Ferndinánd vezére Pethő János ostromolta a várat, de elfoglalni nem tudta. Többszöri támadás után Balassa Menyhért vette be 1565-ben és ezzel Szerencs királyi birtok lett.

Rudolf király a várat és uradalmát 1583-ban 9160 forintért Rákóczi Zsigmond egri kapitánynak adományozta, aki azután 1603-ban a birtokot meg is vette. Nevéhez fűződik a vár bővítése, a trónterem kialakítása. Ide hívták össze 1605-ben az országgyűlést, ahol április 15-én Bocskai Istvánt Magyarország és Erdély, 1607-ben pedig Rákóczi Zsigmondot Erdély fejedelmévé választották.

Rákóczi Zsigmond egy év múlva, 1608-ban meghalt és a szerencsi református templomban temették el. Halála után Szerencs birtokában és a fejedelemségben fia Rákóczi György követte.

III. Ferdinánd seregei 1644-ben ostrom alá vették a várat, melyet Rákóczi György tiszttartója a császáriaknak feladott. A fejedelem vezére, Kemény János azonban még ebben az évben a várat visszafoglalta, a hűtlen Radványit elfogta és a vár kapujára akasztatta.

A Wesselényi-féle összeesküvés felszámolása után 1672-ben Szerencs is a királyé lett, aki osztrák helyőrséget helyezett el falai között. A császáriaktól Thököly Imre vezére, Teleky Mihály 1680-ban a várat elfoglalta, majd felrobbantották. Öt év múlva a romos vár ismét az osztrákok kezére került.

A szabadságharc alatt újra a Rákóczi családé lett, az 1711-évi szatmári békekötés alapján a kincstár tette rá kezét. Egy részét 1715-ben II. Rákóczi Ferenc testvérhúga, Rákóczi Júlia, Aspremont hercegné örökölte. Ennek halála után Szerencs harmad részét 100 000 forintért gróf Illésházy Miklós királyi korlátnok vette meg, aki gróf Grassalkovich Antalnak adta el, tőle pedig Szirmay Tamás ezredes szerezte meg. Az új birtokosok a romos várat a 18-19. században kényelmes kastéllyá alakították át.

A mai városközpont déli részén, egykor a Takta-patak mocsarai által körülvett szigeten emelkedik a ma  parkkal övezett, két részből, egy négyzetes, középudvaros, tornyos belső magból és az ahhoz délről csatlakozó, déli sarkain egy-egy sokszögű védőművel ellátott trapéz alaprajzú elővárból álló várkastély. Ma látható formáját az 1960-as évektől az 1990-es évekig zajló – széleskörű régészeti feltárással kísért – helyreállítása során nyerte el.