Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagybajom, temető (egykori erődített templom, vár)

Nagybajom belterületének nyugati végében, a református temető DK-i sarkában van az erődített templom egykori helye. A környezetből alig 1,5-2 méterre kiemelkedő magaslatot jelent. Alaprajzilag téglalap alakú, de oldala több helyen bolygatott, ezért kissé szabálytalan. Területe lapos, egy kis emelkedéssel. Egész területét sírok foglalják el. A sírok földjében feltűnően sok középkori cserepet és égett paticstörmeléket találni.

É, Ny és D felől árok övezi, ebben több helyen bolygatás nyoma látszik, különösen az Ény-i részen. K-i oldala alatt nincs árok, ennek vonalában ma kocsiút vezet a temetőn kívül.

A vár története Solymosi László alapján röviden: Nagybajom földesura a Nagybajomi Frank család volt. A középkori templom pontos helyét nem ismerjük, feltehetően a református temetőben lévő kis vár területén volt, erre helyi hagyományok utalnak. A templomra 1333-tól vannak adataink. A Nagybajomi várat először 1543-ban említik, 1544-ből ismerjük két várnagyát, sőt kapuőreit is. 1540 tájától a terület két földesura: Drági Ferenc és Várday Tamás volt. Nemcsak a török veszélyről, hanem a vár emberei által elkövetett hatalmaskodásokról is tudunk. 1550-től Valpóvári Allya Mátyás királyi kapitányhoz tartozik a vár. A palánkon belül a Várdayak házát is említik.

Magáról a várról nincs leírás, de feltehetően a középkori templomot vették körül palánkkal. 1548-ban szerepel védelmi tervezete. 1554-ben Nagybajom községet felégetik, valószínű, hogy ekkor a vár is elpusztult. 1549-től Nagybajom a töröknek adózott, de a vár még magyar kézen volt. 1557-ben a castellum Várday Zsigmonddé 1555-ben, Allya Mátyás halála után azonban végleg török kézre került Nagybajom és vele együtt nyilván a vár is. 1557-ben a törökök újra birtokba vették a közeli Koroknyavárat és ekkor pusztulhatott el végleg a nagybajomi református temető kis vára is. Ezt követően többet nem említik.

A vár területe alapján elfogadható az a feltételezés, hogy itt állt a középkori templom, melyet később, a törökkorban palánkkal, árokkal vettek körül. A 16.században a palánkon belül házat is említenek. Ez, ha itt állt a templom, nehezen képzelhető el a ma ismert kis vár területén. Lehetséges, hogy a jelenleg látható várárkon kívül is volt palánk, amely egy nagyobb területet foglalt magába. A D-i várárok Ny irányába folytatódik, majd 50-60 m után elmosódik, ahol eléri a temető főútját. Nem kizárt, hogy a feltételezhető külső palánknak, várároknak maradványát látjuk ebben az árokban.