Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kiskomárom végvár

A Nagykanizsától tizennyolc kilométerre északkeletre fekvő, 1969-ben Kiskomárom és Komárváros egyesítésével létrejött Zalakomár település közigazgatási területén feküdt a Kiskomárom, Kiskomár, Komár néven is nevezett végvár. Az egykori végvár falaiból ma már semmi sem látszik, maradványai a föld alatt fekszenek. Egy 1982-ben történt kisebb feltáráson kívül nem tudunk régészeti kutatásáról. Ekkor Vándor László Zalakomár Alsó Iskola területén végzett ásatást, melynek során közép- és török kori vár felszíni maradványait, valamint 15–17. századi kerámialeletet, pecsételt osztrák kerámiát tárt fel. 

Az első adat, amely alapján feltételezhető, hogy Komárban erősség volt, 1310. január 13-ról származik. Ekkor Nagy János magister, komári (kamari) várnagy a merenyei szőlőjét a veszprémi káptalannak adta. Az ezt követő adatunk 1444-ből való, amikor Somogyvár mezőváros mellett megyei közgyűlést tartottak Somogy vármegye nemesei részére, mert a nagyobb urak Albert király halála után több hatalmaskodást és jogtalanságot követtek el. Ezen az 1356 óta Komárt birtokló óbudai prépost és káptalan vádat emelt Marcali Vargafi Imre és János, valamint Bánfi György és István ellen, akik elfoglalták Somogy megyei birtokaikat. A birtokokat korábban a cseh Panyan bitorolta, de őt Rozgonyi Rénold kiűzte onnan, majd Komár birtokon erődítést (fortalicium) emelt, ahonnan hatalmaskodásokat követett el. Az erődítést a Marcaliak (hogy birtokaikat a pusztulástól megmentsék), 1444 előtt 4500 forinton megváltottak, melynek fejében készek voltak a birtokokat az óbudai prépostságnak és káptalannak visszaadni. Végül a prépostot és káptalant minden kötelezettség nélkül visszaiktatták a birtokokba. Ezt követően az erősséget valószínűleg le kellett volna bontani, mert több országgyűlési határozat is állást foglalt a polgárháború idején törvénytelenül épített erősségek lerombolásáról.

Az 1530-as évek elején Török Bálint foglalta el Komár települést, kihasználva az újabb polgárháborús helyzetet. A nagyúr török fogságba kerülése után, 1542-ben felesége Pemflinger Katalin királyi nyomásra kénytelen volt visszaszolgáltatni tulajdonosaiknak a férje által jogtalanul elfoglalt birtokokat, így a komári birtok is visszakerült az óbudai prépost kezelésébe. Azonban még 1539-ben Török Bálint egy Nádasdy Tamáshoz írt levelét Komár várából (ex castello Komar) keltezte. Ez a komári castellum valószínűleg egy megerősített udvarház lehetett. 

A végvár építésének másik lehetséges és valószínűsíthetően valós iránya a IV. Béla által 1237–1256 között Komárban Szent Erzsébet tiszteletére alapított vilhelmita, majd ágostonrendi kolostor. 1524 előtt az ágostonrendiek helyére domonkos szerzetesek költöztek. A kolostorban még 1542-ben is éltek szerzetesek, akik feltételezhetően az egyre növekvő török veszély miatt ezután elmenekültek. Az ily módon gazdátlanul maradt építményt az óbudai prépost alakíthatta át várrá. Vándor László véleménye szerint a várat az 1540-es években az óbudai prépost építtette, de szerinte az nem a kolostor megerősítése révén jött létre, ugyanis azt ő Zalakomárnak a ma Ispitának nevezett részére helyezi. 

Annak, hogy a kolostorból lett a végvár kialakítva, ugyanakkor ellentmondani látszik Giulio Turco várról készített alaprajza, amely ugyan ábrázol egy kelet–nyugati fekvésű épületet, amely betölthette a kolostor templomának funkcióját, de hiányzik a rajzról a templom hajójánál általában keskenyebb szentély, amelyet azonban a véghellyé történő kiépítés során el is bonthattak.

A török támadásokig a várat többször átépítik, erősítik. A törökök a viszonylagos béke ellenére jelentősebb katonai akcióktól sem riadtak vissza. Így 1637. december 21-én éjjel megtámadták a komári várat.  Azért sikerült a támadás, mert az árokban a víz megfagyott, így azon át tudtak támadni.

A törökök Hasszán kanizsai pasa vezetésével 1651. augusztus 15-én ismét megtámadták Komárt. Hajnaltól délutánig négy tarackkal lőtték a kapukat és a bástyákat.  A támadást a komáriak Pethő László főkapitány vezetésével ugyan sikeresen visszaverték, de a támadás során a hostát és a várhoz tartozó majorok leégtek.

A török támadás arra hívta fel a figyelmet, hogy a komári vár nincs megfelelően megerősítve, ezért Pethő László főkapitány az ostrom után mindent megtett azért, hogy a hiányosságokat pótolja. A bécsi hadvezetés az 1650–1660-as években tervbe vette Kiskomárom praesidium jelentős megerősítését.

A kutatás jelen állásában még nem bizonyítható, hogy a tervbe vett erődítési munkálatok mind megvalósultak-e, de még ha elkészültek is, a vár védelmi erejét nem növelték meg annyira, hogy kibírjon egy nagyobb török ostromot. Az 1664. évi török hadjárat elején, július 13-án a törökök meg is szállták a komári erősséget és a nagyvezír a vár átadására szólította fel a védőket. A vicekapitány úgy ítélte meg, hogy segítség nélkül a vár három-négy napnál tovább nem fog tudni ellenállni. Mivel a környéken lévő keresztény katonai egységek Pápára igyekeztek, ezért a védők tárgyalásba kezdtek a vár átadásáról, amelyre július 14-én sor is került. Mivel a vár palánkjának egy része már korábban kidőlt, nehéz lett volna megtartani az erősséget, ezért a törökök másnap fel is égettek azt.

A török sereg végül Bécs felé indult, de augusztus 1-én Szentgotthárdnál vereséget szenvedett. A bécsi vezetés augusztus 10-én Vasváron mégis békét kötött a törökökkel, amelyben kikötötték, hogy Zrínyi-Újvárt nem lehet újjáépíteni. Ám nemcsak ez utóbbi vár, hanem Kiskomárom sem épült újjá. Ezzel az általunk tárgyalt erősség véglegesen elpusztult, és kikerült a dél-dunántúli védelmi rendszerből.

Forrás: Szvitek Róbert József - Kiskomárom végvár építéstörténete