Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Emőd - Nagyhalom

Emőd belterületétől DNy-i irányban 3 km-re, a Budapest–Miskolc közötti vasútvonal DK-i oldala felett kb. 300 m hosszú, lapos domb húzódik. Ennek DNyi végén árokkal különül el a többi résszel azonos magasságú kis domb, az ún. Nagyhalom. Az egész terület szántóföld, ezért az árok már sokat veszített mélységéből, a halom pedig magasságából. Az árok majdnem teljesen körbeveszi a halmot, de a dombvonulat végén, a DK-i oldalon megszakad és itt a középső halom oldala egyenesen folytatódik a meredek, természetes domboldalban. Az árok mai felső szélessége 40–50 m körüli, mélysége 1,5–2 m. A kis dombtetőnek ma már nincsen határozott pereme, felső részének átmérője 17–20 méterre becsülhető. Az árok külső szélén erősen leszántott, de még felismerhető töltés húzódik, amely különösen a dombhát folytatása felé szembetűnő. Ezt azonban nem sáncnak, hanem csak az árokból kitermelt földnek tekintjük.

1865-ben mint „Vérhalom” nevű „elsüllyedt” várat említik, ahol kincskeresők gyakran ásnak. 1863-ban egy kincskereső „társulat” 10 öl mélységig ásott le a halom közepébe. Szendrei János is mint várat említi, közelebbi adatok nélkül. A lelőhelyről a bükki kultúra tiszadobi típusú, felszínen gyűjtött cserepeit tartják nyilván. A Nagyhalommal 1960-ban Kalicz Nándor foglalkozott, majd 1968-ban megjelent munkájában közölt róla részletesebb adatokat. Leírta környezetét és a felszínen található cserepek alapján megállapította, hogy a 300 m hosszú dombhát teljes egészére kiterjed a hatvani kultúra telepe, amelynek DNy-i végén egy kis területet széles árokkal körülvéve erődítettek meg.

Legutóbb 1992-ben az erődítményre vonatkozó adatokat a Borsod megyei vártopográfia foglalta össze, amikor felmérését is közzétették. Az előkerült leletek alapján valószínűsíthető, hogy az erődítmény korát a dombháton húzódó telep idejével megegyezően a kora bronzkori hatvani kultúrába helyezhetjük. Czajlik Zoltán közelmúltban készített légi felvétele szerint az erődítmény árkát az intenzív szántóművelés betemette.

Forrás:

Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az ókortól a kuruc korig,
Magyarország várainak topográfiája - Miskolc 2007

.......................................................................................................................................................................................................

Pusztainé dr Fischl Klára blogja

Emőd-Nagyhalom és Emőd-Zsedény bronzkori települése(i)

Emőd-Nagyhalom bronzkori települése egy ÉK-DNy-i dombhát déli végén található a Bükk hegylábi régió és a Borsodi síkság találkozásánál. Földrajzi elhelyezkedését tekintve átmeneti jellegű a két mikrorégió települési között. Szerkezete megegyezik a térség korabronzkor végi–középső bronzkori településeivel. A központi magot körülvevő árok markáns, talán itt őrizte meg legjobban egykori formáját. A külső intenzív települési részen két sorban az árokkal koncentrikusan futó házköröket figyelhetünk meg a geofizikai felmérésen. A légifelvétel e házsorokon belül lóhere alakú belső tagolódást mutat, mely talán a háztartási egységeket jelzi számunkra. A központi árokból D-i irányba vízlevezető csatorna figyelhető meg. A külső intenzív település ÉK felé magasabb térszínen fekszik, mint a központi mag, mely utóbbit a közepén található geodéziai mérőpont viszonylag jól konzervált a mezőgazdasági művelés károsításaitól. A külső koncentrikus házövet ÉK felől talán egy újabb árok vagy paliszád határolta, melyFnek nyomai a geofizikai felmérésen megfigyelhetők. A település házai azonban itt nem érnek véget. A dombháton ÉK-i irányban több párhuzamos házsor húzódik és ettől ÉNy-ra figyelhetjük csak meg a gödrös települési részt. Legnagyobb meglepetésünkre a domb DNy-i lejtőjén, nagyon meredek térszínen is megfigyelhetők háznyomok. A lejtő ezen részén a vízlevezető árokra merőleges anomáliát ennek megfelelően vagy egy teraszos kialakítás nyomának vagy talajerrózió, talajcsúszás eredményének értelmezhetjük. Tájban elfoglalt helyzetét, és alig roncsolt szerkezetét tekintve mindenképp a legszebb borsodi bronzkori településnek tarthatjuk.

A domb lábát egy egykori vízfolyás nyaldosta, melytől D-re a ma Zsedénynek nevezett dűlőben szintén bronzkori leletanyagot lehet gyűjteni.  Ez a terület légvonalban csak 500 méterre található a nagyhalmi telep központi részétől, de a tengerszint feletti különbségük 20 méter. A zsedényi lelőhelynek szintén van egy központi, alig magasabb része, melyet árok – illetve valószínűleg eredetileg természetes vízfolyás vett körbe, közel sem olyan szabályos alakban, mint a nagyhalmi árok. Ezen kívül K-i irányban szintén folytatódik a felszínen a leletanyag.  Vagyis a zsedényi lelőhely belső szerkezete hasonló a nagyhalmi és így a többi bronzkori településéhez.

Forrás: https://bronzkor.hu/emod-nagyhalom-es-emod-zsedeny-bronzkori-telepulesei/