Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Zalaszabar - legelő (Árpád-kori kisvár)

Vándor László - Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén 1979-1992 146-148 oldal / részlet

A 12. század közepén a magyar királyság, amelynek függetlensége mind keletről, mind délről többször forgott veszélyben, II. Géza (1141-1162) uralkodása alatt I. (Barbarossa) Frigyes és I. (Koménosz) Mánuel bizánci császár hatalmi törekvéseinek kereszttüzébe került. Géza halálakor fia, III. István (1162-72) lépett a trónra, de az újra nagyhatalommá emelkedett Bizánc Géza testvéreit, először II. Lászlót (1162-1163), majd IV. Istvánt (1163) léptette fel ellenkirályul. III. István kénytelen volt a német-római birodalomba menekülni, ahonnan segítséget kapott. 1163. június 19-én Székesfehérvár mellett a német segélyhadakkal megerősödött király legyőzte IV. István seregét, és ismét trónra jutott.

Kíséretében jött be az országba egy Hahót (Haholt) nevű német lovag, akinek nagy szerepe volt a siker kivívásában. Történetírásunk véleménye szerint Hahót türingiai eredetű volt, és saját katonaságával verte le a király ellen lázadó nemzetségeket. Szolgálatait III. István méltóképpen jutalmazta. Zala és Sopron vármegyékben nagy birtokadományokat kapott. Különösen hatalmasak voltak a zalai birtokok, amelyek a megye középvonalában, a Zala folyótól a Dráva folyóig húzódtak. A Zala völgyében ő vagy utódai építették az első kisméretű, árokkal és sánccal körülvett feudális magánvárakat.

A zalaszabari birtokukon, - amely a 13. század első felében lett a nemzetség Búzád bán által alapított, ekkor legjelentősebb ágának birtokközpontja - a Zala folyó mocsarának partjára támaszkodva állt az a mintegy 25 méter belső átmérőjű, kör alakú vár, árokkal és külső sánccal körülvéve, amelynek feltárása sokat segített a kor birtokközpontjainak megismerésében. A váracskát az árok peremén cölöpkerítés övezte, melynek cölöplyukjait sikerült megtalálni. A kerítésen belül egy gerendaépület állhatott. Ugyanis előkerült egy téglalap alakú kötőanyag nélküli kőkerítés, amelyet máshonnan is ismert példák alapján csak úgy lehet értelmezni, hogy fából épült ház (torony?) alapozása volt, melyet azért raktak le, hogy a laza talajon az épület megsüllyedését megakadályozzák.

A várban a járószinteken és gödrökben főleg 12-13. századi kerámiát találtunk. Az előkerült fémtárgyak (bronzpityke, nyílhegyek, szögek) közül a legjelentősebb egy utólag átfúrt, bizánci mintára vert bronzpénz volt, melyet kutatóink egy része szerint IV. István (1163.), mások szerint III. Béla (1172-1196) veretett.

Az átfúrt pénz földbe kerülésekor már nyilvánvalóan nem pénzként funkcionált. Hogy pontosan mikor kerülhetett a földbe, nehéz lenne megmondani, mivel ezek a pénzek nagy mennyiségben voltak forgalomba, értékük azonban csekély lehetett. Az ezüst dénárok mellett a bronzpénzek értéktelenek maradtak. Ezért is bukkanunk rájuk viszonylag gyakran a telepfeltárások során. Adott esetben azonban megtalálása rendkívüli jelentőségű, mivel az ilyen típusú várakban az egyetlen eddig ismert pénzlelet,
ugyanakkor a vár korát is meghatározza a pénz verését követő pár évtizedben.

A földvárak építésének kezdetét a kutatás sokáig vitatta, mert úgy vélte, hogy a tatárjárás előtt nem épültek hazánkban feudális magánvárak. Függetlenül tehát a pénz kibocsátásának pontos időpontjáról folyó vitától, amely készítési idejét az 1163-1196 közötti időszara helyezi - bár inkább a  IV. István melletti érveket tudjuk elfogadni - a szabari erődítményt a pénzlelet mindenképpen a tatárjárás előtti időszakra keltezi, valószínű építési idejét pedig a 12-13. század fordulója körüli időszakra.

Az erősséget a 12-13. század fordulójától folyamatosan használták, amelyre az itt előkerült háztartási kerámia viszonylag jelentős mennyisége a bizonyíték. Mivei sajnos, mint az előző fejtegetésből kitűnik, a várról írásos dokumentum nem maradt fenn, elsősorban a leletekre kell támaszkodnunk. Ismerünk azonban egy okleveles adatot is, amely a tárgyi anyagra vonatkozó feltevést erősíti. Ennek alapján egyrészt joggal állíthatjuk, hogy Szabar a Buzádok idősebb ágának birtokközpontja volt, másrészt, hogy ez a központ a 13. század első harmadának végén létezett.

Az oklevél szerint 1233-ban Búzád „ volt bán" elhagyva a világi életet a domonkosrendiek pesti kolostorába vonult vissza, és aképpen rendelkezett, hogy örökölt birtokainak fiai között már korábban megejtett felosztását érintetlenül hagyva Szabar nevű birtokát legidősebb fiának, Búzádnak adja. Ez pedig csakis azt jelentheti, hogy a családfő a birtokai közül kiemeli azok központját, és ezt közvetlen örökösének adja át.

Forrás:

ÉVEZREDEK ÜZENETE A LAP VILÁGÁBÓL
Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén 1979-1992
KAPOSVÁR-ZALAEGERSZEG 1996
Vándor László - Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén 1979-1992 148. oldal / részlet