Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gönc, Szent Imre-templom

A ma álló, gótikus formát mutató szakrális épület felépítése előtt biztosan létezett templom Gönc településén. Egyházának kegyura kezdetben a királyné volt, felette az egri püspöknek nem volt joghatósága. Gönc plébánosáról, Henrikről az 1330-as években készített pápai tizedjegyzék is megemlékezik. 1391-ben Lőrinc, gönci plébános Aszari Péter ügyvédje volt, 1438-ból pedig Mihály nevű papja szerepel a történeti forrásokban. Ennek a korai templomnak a maradványai jelenleg nem ismertek.

A ma műemléki védettséget élvező épület építését egy bizonytalan történeti adat alapján 1448-ra valószínűsíthetjük. 1474-ben Mátyás király malomhelyet adományozott Gönc városának, hogy lakosai templomukat újjáépíthessék. Erre azonban csak az 1500-as évek környékén kerülhetett sor, mivel 1495-ben Jakab, Kristóf, György, Péter és Wendel kőfaragók, valamint 1500-ban Weiss János kassai képfaragó dolgozott a város számára. 1499-ben a templom plébánosa tisztséget előbb Mátyás, később Thyr Mihály, a krakkói egyetem magisztere töltötte be, utóbbi 1504-ig volt a mezőváros papja. 1518-ban G öncön már Spilner Bálint káplánt említették a plébános mellett. A 16. század közepén tért át a mezőváros a református vallásra. 1535-ben már név szerint ismerjük német ajkú prédikátorát, Hauer Sebestyént. A német gyökerekkel rendelkező lakosok elmagyarosodását a reformáció terjedése is felgyorsította. 

Az ellenreformáció erősödésének köszönhetően a reformátusoktól 1672. április 26-án elvették egyházi eszközeiket. A templom katolikussá tételére feltehetően ekkor még nem került sor, mert 1675-ben Ács Gergelyné végrendeletében pénzt hagyott az ecclesia épületére.

1676-ban a Szepesi Kamarától már véleményt kértek a Göncre kirendelt katolikus pap javadalmazását illetően; ettől az időponttól számítva ismét volt plébános a mezővárosban. A Rákóczi-féle szabadságharc alatt megnövekedett református befolyás után a templom 1711-ben visszakerült a jezsuitákhoz. Az új plébániatemplomot 1712-ben szentelték fel Szent Imre herceg tiszteletére. 

A régészeti feltárás és falkutatás eredményeként megállapíthattuk, hogy a templom szentélyében jelentős átépítések történhettek a 18. század folyamán. Figyelemre méltó a szentély jelenlegi belső és a templomkert déli részének külső szintje közötti, majd 2 méteres szintkülönbség megléte. Egyedi helyzetet teremt a legkorábbi, 18. századi padló alatt 5—20 cm-rel (!) feltárt temetkezések helyzete, a szentély területén lévő középkori sírok csekély száma, valamint az ezekhez hasonló tájolással bíró, középkori kripta feldúlása, területének beépítése. A kutatás végén rendelkezésünkre álló információk

alapján joggal feltételezhetjük, hogy az első, barokk kori átépítés során nemcsak a pillérek és boltozat beépítése, valamint a templomhajó újjáépítése történt meg, hanem azt megelőzően a templomszentély területén egy jelentős szintsüllyesztést is végrehajtottak. Ennek során lényegében az összes középkori — késő középkori - kora újkori réteget megsemmisítették. A feltárt középkori és barokk kori temetkezések alapján, a feltárás kiértékelése során a következő  megállapításokat tehettük: a szentély első nagyobb átépítésére, a kőlépcső, oltár, pillérek és boltozat kialakítására a 18. század legelejének rekatolizácója alatt-után kerülhetett sor. A Rákóczi-szabadságharc idején még utoljára a református gyülekezet kezére került templomot 1712-ben Szent Imre tiszteletére szentelték újra. Az első barokk átépítést ehhez az időponthoz kapcsolhatjuk. A templombelső képének átformálása, azaz az oltárhoz vezető lépcső megszüntetése és új padlószint kialakítása talán összefüggésben lehet a sekrestyébe vezető ajtó szemöldökkövén szereplő 1763-as évszámmal. A falkutatás eredményei alapján az új ajtó elhelyezésekor már figyelembe vették a pillér helyzetét.

A 2014-ben folyatott feltárás során a templom szentélyének vizsgálata számos korábbi feltételezést cáfolt meg. A templomhajó, a sekrestye és a templomkert egy esetleges, jövőbeli átfogó kutatása során tisztázni lehetne a legkorábbi templom kérdését és a 15. századi templom alaprajzát is. A sekrestye keleti falába másodlagosan épített faragvány felveti a templom esetében a gótikán belüli több periódus meglétének lehetőségét is. Pontos felmérésre várnak az épület körül kallódó, részben középkori kőfaragványok is, melyekből a templomkerten kívül több az attól délre, az út túloldalán lévő támfalba építve található.

Forrás: Gál Viktor-Miskolczi Melinda: A GÖNCI RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIATEMPLOM 2014. ÉVI FELTÁRÁSA