Utolsó frissítés: 2025.08.31.
Sajólád pálos kolostor
1379-ben Nagy Lajos király Czudar Péternek adja hűséges szolgálataiért a Sajó folyó melletti Laad birtokot. 1387-ből (szeptember 29,) már oklevél említi, hogy Czudar Péter, István és György Lád földrészt tartozékaival remeteségül és örökös lakhelyül adta a pálosoknak azzal az ígérettel, hogy ezen a Boldogságos Szűz tiszteletére kolostort — minden fajta szolgálati helyiségeivel, éspedig épületekkel és házakkal a nevezett testvérek lakóhelyéül — fognak építeni. Mivel ez a föld kevés az eltartásukra, ezért adják Keresztúri Mohy mellett, az emődi és mályi szőlőket és a szederkényi halastavat.
1394-ből egy olyan oklevél ismeretes, amely a ládi kolostort alapító Czudar Péternek egy budai házadományáról szól. Érdekes a sajóládi kolostornak az elhelyezése. A pálosok általános szokásaitól eltérően nem hegyek közé, vagy lakott helyektől távoli részen települt, hanem sík vidéken, lakott település közelében, bár az is tény, hogy abban az időben nagy erdőségek és vizek (Sajó és Bársonyos, valamint kiöntések) vették körül, biztosították nyugalmát és védelmét.
A kolostor méreteire, kegyhely-jellegére és jelentőségére utal az, hogy már 1400. november 1-én búcsút engedélyez IX. Bonifác pápa a sajóládi pálos kolostor templomát felkeresőknek, a perjelt pedig felhatalmazza tizenkét időszaki gyóntató alkalmazására. A búcsúengedély nyilván arra szolgált, hogy az akkor feltehetően még be nem fejezett épület céljára nagy jövedelem folyjon be, vagy ha már elkészült, ez karbantartására szolgáljon.
1423-ban János egri segédpüspök fölszentelte a ládi pálosok templomát a temetővel; a templomban két mellékoltárt is szentelt: Szent Jakab, valamint Szent Simon és Júdás oltárait; a Szent-Lélek kápolnát három oltárral (a Szentlélek imádására; Szt. György és Szt. Katalin tiszteletére), továbbá a Szent Miklós oltárt a körül járóban. 1461-ben Fr. Sovány János generális perjel a Czudarék segítségével csináltatja meg (felújítja?) az ambitust (nyilván a kolostor kerengőjét) Ládon.
Sajólád pálos kolostora a XV—XVI. században sem tartozott a nagyobbak közé; közepes méretűnek tekinthetjük; nem volt tartósan vikariatus székhelye sem. Történelmi jelentőséget kölcsönöz viszont a kolostornak az, hogy Martinuzzi Fráter György — a kiváló és nagyhatású államférfi — itt volt 1506-ban novícius, majd a mohácsi vész idején és ezt követően is — 1528-ig — ő volt a sajóládi kolostor perjelje.
A birtokszerzések, gazdagodás és zavartalan fejlődés 130 éves időszaka után két viszontagságos évszázad következett. Szerémi György írja, hogy János király Budáról menekülőben, vagy visszavonulóban egy hétig a ládi kolostor mellett táborozott és ezalatt karóba húzták Fr. Laurenciust. 1526-ban Serédi Gáspár — a Zápolya János ellen harcoló Ferdinánd seregeinek főkapitánya — a sajóládi, diósgyőri, tokaji, regéci, újhelyi monostorokat elfoglalja, kifosztja és igen súlyos pusztításokat végez bennük.
1537-ben újabb csapások érik a kolostort. 1547-ben emel a rend panaszt Serédi Gáspár ellen, amiért fölfegyverzett embereivel betört a ládi monostorba, azt teljesen kirabolta, s a lopott holmikat 40 jól megrakott szekérrel hurcolta el. 1548-ban a királyi Kúriába idéztetik Serédi Gáspárt, amiért a sajóládiak tarcal-keresztúri kúriáját és két szőlőjét magának foglalta le. Ezt követően Perényi Gábor csapataitól szenvedtek a sajóládiak.
1559-ben adta vissza Perényi Gábor a ládi monostornak az emberei által elfoglalt birtokokat.
A törökök által elpusztított kolostor megmaradt romjait Borsod vármegye rombolta szét és az ónodi vár helyreállításához építette be és hordta el. A Rákóczi-szabadságharc közel nyolc évig tartó küzdelmeinek időszaka még nem kedvezett az építkezéseknek, azonban a harcok és ellenségeskedések megszűnése után a pálosok mindjárt hozzákezdtek birtokviszonyaik rendezéséhez, azonban az első helyreállítási munkálatokat már korábban elkezdték.
A sajóládi kolostor urbáriumában olvashatjuk, hogy 1706. április 1-én kezdtek a maradványaiban is romos kolostor és templom „poraiból és hamvaiból" való helyreállításának előkészítéséhez. Először 3 cellát állítottak helyre a régi alapokon a keleti részen, a negyediket 1716-ban építették fel és ezekre a cellákra reáépítették a második szintet. 1715-ben téglaégetőházat létesítettek e munkálatok érdekében. A templom újjáépítéséhez a megye is adott meszet és fát. 1716 áprilisában elkezdték építeni a templomot az oldalfolyosóval, sekrestyével és lépcsővel; hasonlóképpen elkezdték a tornyot a templom előtt alapjaiból felhúzni. Az újonnan építendő templom helyén (szomszédságában? „E regioné Ecclesiae") ekkor egy fából készült kápolna állott már, amelyben az istentiszteleteket végezték. A kápolnában volt egy szobrokból készült oltár is. 1718. július 21.—1719. április 25. között alapjaitól új kripta építését végezték el a szentély egész hosszában. 1719. április 26-tól szeptember 23-ig végezték a szentély és a templomhajó boltozását, vakolását, majd szeptember 26-tól november 6-ig a szentély, a templomhajó díszítését, meszelését. 1720. július 26-án — Szent Anna ünnepén — a Mária oltárt a Boldogságos Szűz képével a régi templomból átviszik az újba és az oltár közepére helyezik. 1720. július 28-án megtörténik a „konvent alapkőletétele". A régi, középkori épület helyén épült az új épületegyüttes.
Az 1786. évi feloszlatás során — az akkor nyilvántartásba vett 25 hazai pálos kolostor közül — a pesti, pápai, máriavölgyi után a sajóládi volt a negyedik leggazdagabb. Vagyonukat 284.043.50 1/2 forintra értékelték, de ezek között nem szerepel a könyvek, továbbá a templomi értéktárgyak értéke. A feloszlatáskor felvett jegyzék szerint akkor 14 szerzetes élt a sajóládi kolostorban.
A sajóládi templom plébániatemplommá vált, a kolostor plébániaház lett. A pálos rendnek a visszaállítására irányuló törekvések sem a XVIII. század végén, sem a XIX. században nem jártak eredménnnyel hazánkban, bár 1802-ben három tanítórend megújítását engedélyezte a király.
A sajóládi templom barokk díszeitől részben megfosztottan és az oromzati szobrok nélkül, de megújított állapotban áll ma is és megtekinthető, azonban a korabarokkra határozottan utaló fiókos dongaboltozatú kolostorépület már csonka, több belső átalakítás jegyeit mutatja fel.
Forrás: JOÓ TIBOR - A SAJÓLÁDI PÁLOS KOLOSTOR
