Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagybánya, városerődítés

Nagybánya (Baia Mare) városa a Gutin- (Gutony-) hegycsoportból Ny-ra kinyúló Rozsály-hegység D-i lábánál, a K-ről érkező Zazár (Szaszár) patak két partján fekszik. A helységet 1329-ben civitas Rivuli Dominarum, 1332-ben Rivulus Dominarum néven említik.

A Rozsály D-i lábánál fekvő, a Zazár patak által kettészelt település környékén már a római időkben is létezett bányászat, a környék nemesfém készletének kiaknázását ekkoriban kezdték el a közeli bányatelepeken. A várost - melynek neve egészen a XV. század közepéig Asszonypataka volt - az 1142-ben II. Géza magyar király által itt letelepített szászok alapították.

Nagy Lajos király 1347-ben megerősítette addigi kiváltságaiban, sőt újabbakkal látta el, minek következtében nagyobb lendületet vett a város fejlődése, s volt mit védelmezni. A település köré palánkot vontak, sáncokat emeltek, és a bástyákkal erősített falak mögött beindultak a nagyszabású építkezések (ekkor tették le a Szent István-templom alapjait is).

Zsigmond király a várost 1411-ben Lazarevics István szerb fejedelemnek adományozta, kinek végrendelete szerint halála után rokona, Brankovics György kapta, majd 1449-től Hunyadi János birtokolta. A város körüli arany- és ezüstbányák kitermelése ez idő tájt ugrásszerűen megnőtt, s hamarosan Magyarország egyik legnagyobb bányavárosává fejlődött az ekkor már egyre gyakrabban Nagybányaként emlegetett település (1468-ban már pénzverdéje is működött). Mátyás király halálát követően, 1490-ben lengyel csapatok szállták meg a várost, őket a következő évben II. Ulászló király űzte ki innen. A mohácsi csata utáni időkben Szapolyai János birtokává lett Nagybánya, 1551-ben pedig már I. Ferdinánd tábornoka, Castaldo vonult be seregével.

1564-ben és 1557-ben János Zsigmond foglalta el várát, melyet ez utóbbi alkalommal csaknem teljesen leromboltak. A János Zsigmond halálával a koronára szállt várost később még Báthori Zsigmond, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelem birtokolta, természetesen a környező, jövedelmező bányatelepekkel együtt.

A török időkben Nagybánya elkerülte az ostromot. Várad eleste után (1661) például pénzzel váltotta meg a szabadságát. 1672-ben a vár német őrségét a kurucok űzték el, de az erősség hamarosan ismét császári kézre került, és a város polgáraival leromboltatták a vár falait, erődítéseit. Ezekből mára mindössze a XV. században épült, kör alaprajzú, zömök Mészárosok tornya maradt meg.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 330.