Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A mára szinte teljesen elfeledett várat dús erdő takarja. A történetéről jóformán semmi sem tudható. Eloször 1400-ban említették meg, mint castrumot a pozsegamindszenti (Požeških Sesveta) Verbovszki nemesi család tulajdonában.

Utóbb török erősség lett.

„… Viškovac falu közelében egy ismeretlen erősség romjai találhatók, amit olyan kitűnő anyagból építettek el, hogy máig jó állapotban maradt fenn. A várat ovális alakúra építették. Egy kicsiny, négyszögletes kapuudvaron át lehetett bemenni a belső várba, ahol a lakóépületek voltak. A kapuval szembeni oldalon egy kör alakú öregtorony, egy igazi középkori berfrit volt, melynek bejárata az első emeleten volt. Ezt a tornyot oly módon építették fel, hogy közte és az övező fal között mindössze annyi hely maradt, hogy csak egy ember csúszhatott át rajta. ..”

A vár mai állapota:

A nyugat keleti irányban ovális vár a Pozsegai hegység keleti végében lévő, nyugatról keletnek ereszkedő hegynyereg közepén található. A hegynyereg észak, déli irányban, igen meredek esésű. A vár, az elhelyezkedése miatt, nyugatról volt a legtámadhatóbb, ezért erre a pontra egy kb. 10 méter külsőés kb. 2,5 méter belsőátmérőjű, jelenleg kb.18 méter magas tornyot emeltek. A torony erősítéseképpen, az övező várfal nyugati felét, a toronytól kb. 1,30 méterrel vezették el, ami által mintegy falköpenyezésként, vagy pajzsfalként funkcionált. A csőszerű, hengeres torony bejárata az első emelet magasságában nyílik. A torony falkoronájának lezárási módja ma már nem ismerhető meg. Analógiák alapján lehetett akár pártázatos, akár fedélszékes. A vár bejárata, a nehezebb megközelítés miatt keleten nyílott, mégpedig az íves övező falba vágott kapunyíláson keresztül. A várfalakon belül, azoktól kb. 3,5 méter beljebb, egy újabb falgyűrű emelkedett, melyben az egyéb épületeket alakították ki. A belső épületeket fél nyeregtetővel fedhették le, melynek tartógerendáinak a fészkei, máig láthatók a védőfal belső oldalán. A védőfalakat, mellvédes védőfolyosóról védték. A mellvéd lezárása szintén elpusztult, de akár pártázatos kivitelezésű is lehetett (fa védőerkély maradványai nem figyelhetők meg). A várhoz utólag, nyugaton egy félkörhöz hasonló kisebb tornyot építettek, keleten pedig a kapu védelmére, egy tetőzettel lezárt, első emeletén lőréses, négyszögletes kapuudvart alakítottak ki. A kapuudvar bejárata északon nyílott amit egy északi, a meredek hegyoldalban kialakított felvezető útról lehetett megközelíteni. A vártól keletebbre, a hegynyereg végében, a kapuudvartól mintegy 15 méterrel mélyebb platón, egy külsővárat alakíthattak ki, melynek legkeletibb részén, jelenleg sáncformában létező védőművet létesítettek. A külső vár párhuzamos északi és déli oldalát, a hegy meredeksége miatt palánkkal védhették. A záporpatak völgyéből meredeken emelkedő, a várhoz vivő kocsiutat, a fent említett elő sánc keleti homlokterében vezették el, mely tovább haladt a feltételezhető északi palánk mellett, hogy elérjen a kapuudvar északi kapujához.

Az ovális alakú vár hosszanti átmérője, kb. 25 méter , a keresztirányú átmérője, kb. 15 méter . A vöröses, ütésre csengőhangot adó kőből épült várfalak árokból becsült magassága, még mindig 8 méter körüli, a toronyé kb. 18 méter . A várfal északi része, máig, a mellvéd magasságáig maradt fenn. Az ovális alakú várat, minden oldalról, kb. 8 méter széles árokkal, és sánccal vették körbe, mely nyugaton a terep adottságai miatt jóval szélesebb. Miután a vár területe bozóttal sűrűn benőtt egyéb adatot laikusként elmondani róla nem lehet.

A vár felkeresése mindenképpen ajánlott, a magyar és horvát történészeknek meg talán érdekes feladatot jelenthetne a vár történetiségének felkutatása, az esetleg előkerült tények nyilvánosságra hozatala.

A várat 2004. 09. 02-án bejárta: dr. Montskó Péter és Szatanek József Pécs.

Forrás:

Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji 

A helyszíni vázlatokat készítette: Montskó-Szatanek A képeket készítette: Szatanek József