Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Cerna, Czerna vára

A település közepén található „Gradac” nevű magaslat már ősidők óta lakott, melyet a közelmúltban végzett régészeti feltárások is megerősítettek. A domb területe mintegy öt hektár. Két oldalán a Biđ és Bosut folyók, míg a harmadik oldalán egy az 1960-as években betemetett csatorna határolja. Itt áll a gótikus Szent Mihály-templom. A 2008-as ásatások során feltárást folytattak a terület déli részén, melyek során négy méteres mélységig ásták ki a különböző korú rétegeket, de még így sem érték el az eredeti terepszintet. Az ásatás eredményeként megállapítást nyert, hogy a domb felső része az egymásra épülő rétegek alkotta tell, mely a neolitikumtól fogva a bronzkoron és a vaskoron át a középkorig folyamatosan lakott volt.

Cerna első írásos említése 1244-ből, IV. Béla királynak a boszniai püspökség részére kiadott adományleveléből származik, ahol Cernát mint szomszédos területet említik meg. Az eredeti szövegrészben „est ibi commetanea terra castrensis nomin Cerna” alakban találjuk, ami azt jelenti, hogy van egy szomszédos Cerna nevű várföld. Eszerint Cernát ekkor termelőmunkát, valamint katonai és őrszolgálatot ellátó várnépek lakták, akik a várjobbágyok közül kerültek ki. Egykori várkastélyát 1408-ban említik először „Castrum Ceuerna” néven, mint a Biđ és Bosut között („ubi fluvii Bygh et Basa”) álló erősséget. 1408-ban új-adományul kapták a Garaiak, akik 1432-ben és 1507-ben is birtokolták. A Garaiak nagyra értékelték cernai várkastélyukat, gyakran megemlítették okleveleikben is. Még 1408 előtt Cerna a térség központjává vált, erős kézműiparral és kereskedelemmel. 1507-ben már „oppidum Czeerna” néven mezővárosként említik. A Garai család 1507-es kihalásakor Cernát királyi adományként új tulajdonosok, a Nagypói és a Zay családok kapták. Zay Ferenc ugyanebben az évben megvásárolta az ivánkaszentgyörgyi birtokot is, így e két nagy uradalom a közelgő török veszély előtt egy kézbe került.

A törökök a Bosut és a Duna közötti területet 1526-1536 között foglalták el. 1526-os első hadjáratuk során meghódították az egész Dunamenti területet Vinkovcéig, de a Bosut mentének egész jobb oldala, valamint a Vinkovcétól és Cernától nyugatra fekvő egész terület még keresztény kézben maradt. 1536-ig fokozatosan vették birtokba a Száva, a Duna és a Dráva alsó folyása közötti területeket. Valójában az egész térségben nem volt valódi ellenállás és a lakosság szinte veszteségek nélkül került a török uralom alá. A törökök alatt a régi katolikus népesség is megmaradt. Ezt mutatja az a tény is, hogy abban az időben megmaradtak a plébániák és a templomok, amelyek a 16. és 17. században határozatlan ideig működhettek. A térség lényegében 1691-ig török uralom alatt állt.

A karlócai békével 1699-ben Cerna hivatalosan is felszabadult a török uralom alól, és a Habsburg Birodalom részévé, egyúttal az Oszmán Birodalom határterületévé vált, ahonnan folyamatos betörések és fosztogatások fenyegetették. A vagyonok védelme, valamint a béke és a rend fenntartása érdekében a Habsburg császári udvar 1701-ben rendeletet adott ki a Szávánál húzódó új határ védelméről és a Katonai határőrvidék megszervezéséről, illetve átszervezéséről. A határőrvidék létrehozása előtt 1702-ben Cernának 34 háza és háztartása volt, amelyekből 31 határőrt toboroztak. 1753-ban a település a Bródi határőrezred igazgatása alá került. Az itteni határőrök a Habsburg Birodalom minden csataterén harcoltak.

Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma. A történészek a templom építését a 12. századra teszik. Első írásos említése az 1332 és 1335 között kelt pápai tizedjegyzékben történt, amikor Tamás nevű papját is megemlítik. Valamikor a 15. század elején gótikus stílusban építették át. Ez talán a Garaiak birtokba lépésével kapcsolatos. A török uralmat lényegében sértetlenül vészelte át, a hívek lelki szolgálatát ferences szerzetesek végezték. 1692-ben az épületet meg is újították, 1786-ban pedig bővítették és barokk stílusban építették át. 1927. október 26-án egy nagy vihar súlyosan megrongálta. A károkat 1928 nyarán állították helyre. Egyhajós épület sokszögű, hosszúkás apszissal, mely keskenyebb és alacsonyabb, mint a hajó. Az apszist kívül támpillérek erősítik, északi és déli falaihoz egy sekrestyét, illetve egy kápolnát építettek. A fő nyugati homlokzat mellett található a harangtorony, amelyet egy piramis alakú toronysisakkal fedtek be. A főhomlokzat egyszerű kialakítású, szögletes lizénákkal hangsúlyozva. A portál egy kissé kiemelkedő rizalitban helyezkedik el, felül félkör alakú ablakot építettek be, háromszög alakú timpanonnal hangsúlyozva. Az egyszerűen formázott oromzatot fogazott, vak árkádsor díszíti. A templom belseje teljesen barokk stílusú, a gótikus időszakból csak az apszis falai és támpillérei maradtak fenn. A berendezést a 18. és 19. században hozták létre, a klasszicizmus mellett a késő barokk stílus jellegzetességeivel. A főoltár fából, egy szarkofág típusú falazott oltárból, valamint egy retablóból áll, lekerekített oszlopokkal díszítve. Az oltárkép Mihály arkangyalt kitárt szárnyakkal ábrázolja katonai öltözékben. A két mellékoltár Szent József és a Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére van szentelve. Az Eltávolítás a keresztről együttese neostílusú mű, mely F. Stuflesser tiroli műhelyében készült 1904 körül. Két kő keresztelőmedence, egy 1938-ból származó orgona és egy kőből faragott Szent Florian-szobor egészíti ki a berendezést.

Forrás: Wikipédia