Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A nyitrai Archeológiai Intézet kutatóinak egy csoportja egy szinte ismeretlen erődítés alig látható nyomait fedezte fel Párkány környékén ( Érsekújvár kerület, Szlovákia ) 2000-ben.

A felfedezés a légi régészetnek köszönhető. A kutatás során egy 2200-2500 m hosszú, délnyugat-északkelet irányban húzódó védelmi fal vált láthatóvá, amelyen szabályos távolságban bástyaszerű kiszögelések voltak. Egy erőteljes kettős ágyúsánc is láthatóvá vált. A következő szembetűnő rész egy hatszögletű erodítmény volt, öt bástyaszerű kiszögelléssel.

Az erődítés és a védelmi vonal egymással átfedésben van, így különböző időpontban, egymástól függetlenül kellett hogy épüljenek. Egymáshoz való viszonyuk még nem teljesen tisztázott. Legvalószínűbb, hogy ugyanazon céllal és alkalommal épültek. Fa és föld volt elsődleges építőanyaguk, ez tette lehetővé a gyors és egyszerűépítést.

Feltételezhető, hogy végig az erődített vonal mentén vizesárok és külső sánc is épült.

Az előbb említett maradványok a Valy pod vrškom nevű nyílt mezőn helyezkednek el, kb 2,5 km-re délnyugatra Párkány központjától. Földtani szempontból az erődítésrendszer a dunai felföldön, ezen belül a Garam ártéri felföldön, ill. a garami dombságon fekszik. Történeti közigazgatási szempontból Esztergom vármegyéhez tartozott.

A területen régészeti feltárást még nem végeztek, így csak korlátozott ismereteink vannak az erődítés részleteiről, pl. pontos alaprajzáról. Ámbár néhány viszonylag pontos 17.sz.-i térkép szerint – amelyek a stockholmi Királyi Katonai Archívumban és a Bádeni Állami Könyvtárban Karlsruhéban találhatóak – az erődítés valaha körülvette Párkányt /Štúrovo/ és tovább húzódott északkelet, és még hosszabban délnyugat felé. A felsőés az alsó vége valószínűleg egyaránt a Duna mentén haladt, követve a folyó partvonalát, att kb 1 km-es távolságban. Az egész védővonal becsült hossza 7,5 km lehetett. Az általában egyenes erődvonalon néhány, belső zónákat létrehozó egyenes szakasz is megfigyelhető. Látható néhány különböző méretű sokszögletű erődítés is, amelyek közel kör és félkör alakban épülve a védelmi vonal részét képezik. A védett területen nem láthatók barakkok, gerenda épületek, vagy hasonló építmények nyomai.

Szükséges hangsúlyozni, hogy a párkányi védovonal szerves része volt egy nagyobb erődítésrendszernek, amely másik része Esztergom köré épült. Ez a vonal is ugyanazzal az építési technológiával épült, bár kevesebb ágyúállással, de itt is öt szabályos és szabálytalan alaprajzú erődítés tartozott a védvonalba, amely félkör alakban körülvette a várost, attól 1,5 km távolságra. A vonal végei egyenesen a Duna irányába vezettek. A déli részen a Kis-Dunát egy fahíd ívelte át az erődvonal részeként. A párkányi és az esztergomi erődítéseket két dunai hajóhíd kötötte össze.

Ez a védelmi vonal Esztergom első, 1595-ös török uralom alóli felszabadításakor keletkezett. Az ostromló császári szövetséges erők vallon, cseh, itáliai, német és magyar csapatokból álltak gróf Pálffy Miklós, Mansfeld tábornok, Burgau gróf és Mátyás főherceg vezénylete alatt. A hathetes fáradságos ostrom alatt a támadó csapatok egy ideiglenes erődítési vonalat építettek, hogy megvédjék magukat az ostromlottak segítségére siető török felmentő seregek támadásától és hogy egy körülzárt hadműveleti területet alkossanak. Ezért néznek a védelmi vonal tüzelőállásai az ostromlott várral ellentétes irányban, kifelé.

Esztergom 1595 szeptember 2-án szabadult fel. A várost és a várat akkoriban az ország egyik legfontosabb stratégiai pontjának tartották, amellett érseki székhely volt így visszafoglalása lelkes örömöt váltott ki szerte a keresztény világban. Ez az ostrom a Habsburg Birodalom és az Oszmán Császárság között kitört ún. tizenöt éves háború (1593 – 1606 ) egyik eseménye volt. A háború kitörésének oka török részről a Magyarországon állomásozó csapatoknak és helyőrségeknek a visszafoglalásokkal elvesztett bevételi forrásai voltak (ugyanis a jobbágyok itt megtagadták a további adófizetést). Másrészről a magyar nemességet a Prágában székelő császári udvsr is sürgette, hogy keressen radikális megoldást a magyarországi török problémára. Jóllehet teljesen más okokból és a törökellenes küzdelem örve alatt, a pápai diplomácia saját céljait követve bátoritotta II. Rudolf császárt a háború folytatására. Ez a háború volt a magyarországi török uralom addigi legpusztítóbb része.

A tárgyalt ostromerődítések esztergomi része a 18. és 19. századi nagy városi építkezések miatt elpusztult. Manapság csak néhány földrajzi név emlékeztet a régi erődítésre. A párkányi oldalon , köszönhetően a terület főként mezőgazdasági hasznosításának, jobb esély volt a védelmi vonal nyomainak a megmaradására. Az erődítést az említett ostrom után valószínűleg többé nem használták. Az OSZK-ban található, Esztergom környékét ábrázoló térkép szerint az ostromerődítés bizonyos délnyugati részei 1740 körül még megvoltak. Az 1782 – 1785 között, az első katonai felmérés részeként készült szelvény azonban már nem ábrázolja védővonalakat. Ez addigra már nyilvánvalóan elpusztult, legalábbis katonai célokra már nem volt alkalmas.

A párkányi - hosszúságát és építési rendszerét tekintve is egyedülálló - ostromerődítési rendszernek mai ismereteink szerint nincs analógiája a mai Szlovákia területén. A vizsgált terület jelentősen átalakult Párkány fejlődése, a közeli cellulózgyár hatásai és a folyamatos földművelés miatt. Így az erődítés mára teljesen eltűnt, a felszínen semmilyen nyomok sem maradtak.

/Rastislav Tóth – Tibor Szabó/