Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Jókő vára:

Jókő (Dobrá Voda) településétől 1,5 km-re északra fekvő, 320 méter magas hegyen álló, viszonylag jó állapotban megmaradt középkori várromot, több jelzett turistaúton is megközelíthetjük.  A kőfalak napjainkban is több emelet magasságig állnak. A Várhegy északi, északkeleti irányból megostromolhatatlanul meredek.

A lankásabb déli részen viszont nagyobb kiterjedésű külsővárat emeltek a 15. század folyamán, amit félkörös bástyákkal {rondellákkal} erősítettek a 16. században. Ide, a napjainkra is erdővel benőtt külsővárba léphetünk be a két bástya között nyíló várkapun. Míg a jobboldali teljes magasságáig áll, addig a balkéz felől eső védőművet teljesen lebontották a környékbeli lakosok, hogy anyagát lakóházaik építéséhez használják fel. A roskadozó kőfalakon belül épületnek nem látni nyomát, pedig egykoron itt emelkedhettek a raktárak és istállók.

Balra vezet fel a szerpentines út egy elővédműn keresztül a felsővárba. Az utat két bástyáról is ellenőrizhették a középkori védők. Egy hatalmas ágyúgolyó félig a felsővár falába fúródva emlékeztet a középkor egyik véres ostromára. Rövidesen megérkezünk az egykori birtokosi szálláshelyére, a palotába. A kutatók megállapítása szerint a keskeny sziklagerincen a 40 x 10 méteres felsővár, két, valószínűleg nem egykorú négyzetes torony, a főnemesi szálláshely nyugati és keleti oldalán, származtatható a 13-14. századból. A lakóépület két oldalán, háromemeletnyi magasságig merednek az égbolt felé a tornyok csonkjai, melyekben egyre nagyobb, alaktalanul tátongó nyílásokká formálódnak az ablakok helyei.

A hosszan elnyúló, keskeny sziklagerinc K-i végében emelkedik a kápolna maradványa. A középkor viharait szerencsésen túlélő, de a 19. század közepén sorsára hagyott Jókő várát hosszú századokra birtokába vette a természet, falai között fák és bokrok sűrű bozótja alakult ki.

Az ezredfordulót követő évtized vége hozzta a változást, mikor a vár területét elkezdték megtisztítani a bokroktól és a romokat veszélyeztető fáktól. Majd megindult a mai napig is tekintélyes meretű romok szakaszos állagmegóvása. A munkálatok napjainkban is zajlanak, újabb fal részletek megmentésével. A napjainkban is erdőben megbúvó várrom kedvelt kiránduló célpont, mely szabadon bejárható.

Története:

Árpád-házi II. Endre király az „új politikának” nevezett nagymértékű birtokadományozások során 1216-ban Hontpázmány nembeli Sebes ispánnak adta ezt a területet, melynek Biszturus patak környékbeli részéből alakult ki a „Vittenc” nevű birtok. Ekkoriban még nem tudunk itt erődítés létezéséről, azt csak az országot pusztulásba döntő tatárjárás utáni időszakban, a területet 1262 előtt IV. Béla királytól adományba szerző Aba nembeli „Nagy” vagy „Szép” Aba előkelő utasítására emelhették.

Az Árpád-házi királyok 1301-es fiú utód nélküli kihalása után a Felvidék leghatalmasabb oligarchája, trencséni Csák Máté báró a cseh III. Vencel trónörököst támogatta a magyar koronáért vívott harcában. Ezért a megkoronázott fiatal király neki adományozta Nyitra és Trencsén vármegye eddig királyi kézben lévő váruradalmait és földjeit. A Csákok hatalmuk alá kényszerítették a terület kisebb-nagyobb világi és egyházi birtokosait, így Nagy Aba is kénytelen volt meghódolni, és fegyveresen szolgálni Máté nagyurat. Így tett 1312 júniusában is, mikor Máté oligarcha parancsára Rozgonynál megütközött Anjou Károly Róbert király seregével.

A véres ütközetben azonban katonasága vereséget szenvedett, Aba nagyúr is elesett. Minden vagyonát fia, Miklós báró örökölte meg, aki továbbra is a Csákok familiárisának számított. 1316-ban tragikus esemény történt a várban, mivel Moka comes és Lövő István jókői várnagyok a sok elkövetett gaztettért bosszúból megvakították az erősség urát Nagy Aba fiát Miklóst. Ez egyet jelentett a Csák Máté elleni lázadással, akinek serege rövidesen ostrom alá vette Jókőt. Végül a két várnagy büntetlenséget ígérő oklevél és jobbágyfalvak adományozása után átadta a fegyverrel védelmezett várat a támadóknak.

Ekkor történt Jókő várának első, napjainkig fennmaradt okleveles említése. A következő esztendőben a királyi csapatok elfoglalták Komárom várát és nagy valószínűséggel Jókő is a hatalmukba került. Egy 1320-as forrás már Treutel Miklós temesi ispánt nevezte meg Jókő királyi várnagyául. Később a váruradalom a hozzá tartozó jobbágyfalvak sorával együtt a pozsonyi ispánság igazgatása alá tartozott.

1386-tól Anjou Mária királynő és férje, Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgróf egész Pozsony vármegyét elzálogosította Jodok és Prokop morva őrgrófoknak, azok katonai támogatása fejében, mivel a magyar trónt akarták megszerezni az ellenségüktől, Kis Károly nápolyi trónkövetelőtől. Három esztendő múlva viszont, a kölcsön visszafizetése után, viszont Prokop őrgróf nem volt hajlandó kivonulni a megszállt erősségekből, ezért ellene Zsigmond hadat vezetett.

Így került sor Jókő várának ostromára is, ami után 1394-ben Zsigmond király a legbizalmasabb hívei közé számító lengyel származású Stibor pozsonyi ispánnak adományozta oda Jókőt. A főúr a királyi bőkezűségnek köszönhetően alig egy évtized alatt a királyság leghatalmasabb bárói közé került, magát az egyik oklevelében büszkén „a Vág urának” nevezte magát és teljes joggal. Stibor erdélyi vajda 1414-es halála után fia örökölte a hatalmas váruradalmakat, majd annak 1434-es fiú utód nélküli elhunyta után királyi kezelésbe került vissza.

Két év múlva a Guti Országh főnemesi família tulajdonába került át. A középkor további évszázadaiban mindvégig megmaradt magánkézben és mivel a 16. században távol esett a török hódoltság vérzivataros csatatereitől, nem fűződtek hozzá viharos események. Földesúri birtokközpontként szolgálta urait, a környező jobbágyfalvak lakossága, ide hordta be a kirótt adókat és egyéb terheket. Mikor 1567-ben kihalt a Guti Ország család is, zálogban a Choron família, majd Ungnád Kristóf horvát bán mondhatta a magáénak. Anna Mária nevű leánya 1583 után Erdődy Tamással kötött házasságot, így a jókői várbirtokot is hozományként vitte a frigybe. Az eseménytelen évtizedekből ismert egy 1645-ös leltár a jókői várban található felszerelésekről.

Történetének során utoljára, mint azt valaha a kapuba befalazott emléktábla hirdette, gróf Erdődy Gáborné, Amade Judit birtoklása idején, 1657-ben építkeztek a magas hegyen álló középkori várban. Gróf Erdődy György birtokos utasítására 1684-ben újabb leltárt vettek fel a várbeli épületekről. Mivel az Erdődy grófok mindig a Habsburg-hű főnemesek közé tartoztak, Jőkő erődítménye 1702-ben megmenekült a Lipót császár által elrendelt várrombolási parancstól. II. Rákóczi Ferenc főnemes, majd erdélyi fejedelem szabadságharca idejéből nem maradt fenn adat a félreeső helyen álló vár katonai szerepéről. Valószínűleg ezt is harc nélkül megszállták a kuruc vitézek, majd az 1708-as vesztes trencséni csata után kiszorulva a Vág folyó vidékéről, feladták ezt a támaszpontjukat is.

Ezt követően visszakapta jogos birtokosa az Erdődy főnemesi család. Erdődy József fia János gróf, királyi kancellár halála után 1787-ben, aki a várban lakott, az örökösök elköltöztek a sokkal kényelmesebb, szintén középkori erősségből kastéllyá átalakított Galgócra. Az 1830-as évekből származó feljegyzések szerint akkoriban már csak egy porkoláb lakott az erősségben, aki itt őrizte az úriszék által börtönre ítélt jobbágyokat.

Sorsát betetőzte egy villámcsapás, ami után keletkező tűzvészben leégett a vár nagy része. Ezután már nem építették újjá, utolsó lakói is elhagyták. Az üresen maradt Jókő várára többé senki sem viselt gondot, falai és épületei pusztulni kezdtek. 1855-ben a jókői birtokot, örökség révén, gróf Pálffy József szerezte meg. Ekkoriban kezdték meg az elhagyatott vár köveit a környékbeli építkezésekhez elhordani. Szerencsére ez a rombolás viszonylag kis kárt okozott a távoli középkort idéző történelmi falakban. Napjainkban is a Kis Kárpátok egyik legjobb állapotban fennmaradt várromjának számít.

Összeállította Szatmári Tamás, aktualizálta Keserű László

Források:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1996
Burgen und Schlösser Slowakei {1990
Csorba-Marosi-Firon: Vártúrák kalauza III. 1983
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon 1994
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond.. 1977}
Engel Pál: Az ország újra egyesítése. I. Károly küzdelmei Századok 1988
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások 1980
Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 3. 1997
Kovács – Veresegyházi: Magyarország történeti, topográfiai kislexikona 1996
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII-XIV. századi Magyaror.-on 1977
Ludovit Janota: Slovenské hrady I. 1935, reprint 1996
Révai Nagy Lexikona 11 1914, hasonmás 1995
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében 2001
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku 2002
Csorba Csaba: Regényes váraink 2002
Varjú Elemér: Magyar várak 1932
Ján Hajduch: Slovenské hrady 1972