Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szakolca, városerődítés

Szakolca (Skalica) városa Szlovákia észak-nyugati részén, a Cseh határtól mindössze 4 km-re, a Morva folyó bal partján fekszik. A Morva folyótól keletre, egy alacsonyabb halmon megtelepült város első írásos említése 1217-ben „Zakolcha” alakban történik II. András oklevelében. A Holics várához tartozó település korai része, a későbbiekben Kárlváriadombnak nevezett árokkal kerített magaslatának közelében lehetett. Itt állhatott ekkor a középkori vár, melyről nem maradt fenn okleveles adat. Feltételezések szerint ez az erődítés a 13–14. század fordulóján az I. (Róbert) Károly király és Csák Máté közti harcok során pusztulhatott el.

A 14. század folyamán a Morvaországgal folytatott kerekkedelemből bővülő várost, a szakolcai lakosok egy rombusz alakú területen, erős kőfallal vettek körül, melyet kisebb-nagyobb tornyok tagoltak. Szakolcát 1372. október 6-án emelte I. (Nagy) Lajos király szabad királyi várossá, majd falait is megerősíttette.

A város az 1390-es években a Stiborok kezére kerül Luxemburgi Zsigmond király adományaként. A cseh huszita terjeszkedés 1428-ban egész Pozsonyig elért. Ekkor Szakolcát a husziták kirabolták és rövid időre elfoglalták. A Stiborok alatt megélénkült a vallási élet is, miután az 1430-as években ferences szerzetesek érkeztek ide és felépítették templomukat. A Stibor nemzettség kihaltával 1435-ben ismét királyi város lesz. Szakolca város erődítéseit ekkor már teljesen elkészültnek írták le az egykorú oklevelek. A folymatos huszita betörések miatt Zsigmond király várnagyot nevezett ki a város élére.

1440-ben a Felvidék hatalmas területeit megszálló cseh husziták nem tudták elfoglalni ezt a vidéket, de rablásaikkal, dúlásaikkal jelentős károkat okoztak a polgároknak. 1443 márciusa és 1444 augusztusa közötti időszakban a Hunyadi János erdélyi vajda familiárisának számító Szentmiklósi Pongrác viselte a szakolcai városkapitány hivatalát, majd 1450-ben Hunyadi János kormányzó, más Trencsén vármegyei váruradalmakkal együtt, Szakolcát is magához váltotta.

Valamikor az 1500-as évek elején, a Csehországból vallásuk miatt elüldözött habán posztógyártók telepedtek le Szakolca városában. 1527-ben I. Ferdinánd király a várost Žerotínsky Jánosnak adta zálogba. A városnak fontos szerepe volt a Bocskai-szabadságharcban, mikor 1605 májusában Bocskai István katonái Dengeleghy Mihály vezetésével megszállták Szakolcát, helyi parancsnokuk Horváth Mihály lett. A Morvaország felől támadó császári sereg három hónappal később foglalta vissza a várost.

1621-ben Bethlen Gábor hada is elfoglalta Szakolcát, amelyet 1639-ben tűzvész is pusztított. A 17. században a karmeliták és jezsuiták is megtelepedtek a városban. 1662-ben megalapították gimnáziumukat. Később a pálosok is megérkeztek.

1703–1708 között a Rákóczi szabadságharc idején ezen a vidék is a felkelő kurucok ellenőrzése alatt állt. Uralmuknak csak a vesztes trencséni csata vetett véget. A háborús idők elmúltával megkezdődött a katonai jelentőségüket vesztett városfalak, kapuk és védőművek fokozatos lebontása. A folyamatot gyorsította, hogy a város gazdasági értelemben a Felvidék legjelentősebb városai közé emelkedett.

Városerődítések:

Az Árpád-kori vár pusztulása után, a 14. század második felében Szakolca városát fallal vették körül. A városfal északnyugati
szakasza a Hradisko-domb északnyugati peremén futott végig úgy, hogy a körtemplom a városfalakon belülre került. A 15. században a rotunda épületét magasították, amely ezt követően sokáig védőtoronyként funkciónált.

A napjainkban is részleteiben álló, a középkori várost körülvevő, a 14. századból származó erős városfalat, kisebb-nagyobb tornyok tagolták. A fallal övezett középkori város legnagyobb hosszúsága északnyugat–délkelet irányban 920 méter, legnagyobb szélessége északkelet–délnyugat irányban 540 méter. Bár a városfalak egy részét napjainkra lebontották, azonban még így is jelentős, sokszor 4–5 méter magasságú, hosszú falszakaszok is fennmaradtak.

A Szent György körtemplomot egyes kutatók véleménye szerint a 12. században emelték, tehát még előbb, mint ama is látható városfalakat. A Morvaországgal folytatott kereskedelemnek köszönhetően meggazdagodott városnak a négy égtáj felé nyílott egy-egy kapuja. A bejáratoktól egyenes út vezetett a háromszög alakú főtérre.

Itt áll a gótikus stílusban emelt plébániatemplom, amit később barokk formákkal bővítettek. Mellette egy kisebb, sokszögű épület, a 14. századi csontház. Az észak-keleti kapu közelében emelkedik a ferences rendiek kolostora és temploma, ami szintén gótikus stílusú. A városban más egyházi épületek is fennmaradtak, ilyen a pálosok temploma a 18. századból, illetve a kéttornyú jezsuita templom a 17. századból.

Aktualizálta és kiegészítette: Keserű László, 2025

Források:

A honlap korábbi Szakolca szócikke - Szatmári Tamás munkája
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1996
CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. 1983
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások 1980
Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 3. 1997
Kovács – Veresegyházi: Magyarország történeti kislexikona 1996
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018