Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

DECCHA - ORLOVC
Orlovac, Orlovc

Elhelyezkedése:
Orlovac falu és a Csezma folyó, valamint a 119-es magassági pont között, egy impozáns várhely helyezkedik el, amit a környékbeli lakosok Orlovgradnak (am. Sas vár) neveznek. A középső földhalom átmérője, mint egy 50 métert tesz ki, amit egy széles várárokkal és csak egyetlen, de erős földsánccal öveztek. A többi részét. már amennyiben volt, már régen elegyengették. A délnyugati oldalán egy földalapzat található, mely a kaput védő toronyé lehetett. A várhely tulajdonosai 1960. körül, a Ištok és a Matić családok voltak.
Az elmondásuk szerint több kocsira való téglát vittek el innen az iskola építéséhez, továbbá ekkoriban néhány 15. századi edénytöredéket, csontokat, köszörűkövet és a pincében egy aranyedénykét is találtak. Az 1958-as esztendőben még látható volt egy kőből készült, kb. 20 cm magas, kb. 25 cm széles és kb. 8 m hosszú fal is. Hasonló fal volt a keleti oldalon is, mely északon, egy falsarkot képezett az előbbi fallal.

A várhely neve és múltja:
Se a Decca, se az Orlov grad nevet nem tudjuk a jelenlegi állapotukban lefordítani, mivel nincs elegendő adatunk, a régi jelentésükről. Amennyit az adatokból meg lehet állapítani az, az, hogy ez a település a katonai határőrvidék részeként, a határőrvidék egyik Zajednicajához, vagy Gemeindejéhez, azaz, a határőrvidék egyik katonai körzetének uradalmához tartozott. Miután a térség fölött megszűntették a katonai irányítást, egy bizonyos Dumich Jankó (Janko Dumić) kapta meg. ám azt nem tudjuk, hogy volt e valamiféle Orlovich, vagy hasonló nevű család tulajdonában.
A várról pontosabb híradást, egy 1263-ban(23) kiadott oklevélből kaphatunk, amikor is Ruh, vagy Roh ispán, Garicsi Diántól (Dian de Garigh) megvette, a Csázma, vagy Chasma folyó menti földeket. Ezek a földek érintkeztek a Zalatinik (ma Kovačica) patakkal is, ami alapján, ez annak a birtoknak felel meg, ami Ruhov, a mai Orlovac falu körül terült el. Erről a birtokhatárról többszörösen és visszatérően is rendelkeztek, melyről külön okiratokat is kiadtak. Így történt ez 1273-ban(24) is, amikor László király megerősítette Rohot, a „castri nostri Symigiensis Decche vocatam in Garig exsistentem” körüli földjeiben. Megemlíthetjük még az összeszerkesztett codexek (CD) VI. kötetét is, melynek egyik oklevelében a fent említett Deccha elnevezést, Devcha (Devča) névként vezették át.
Az 1334-es esztendőben25, Roh birtokán, egy Boldogságos Szűz templom is megtalálható volt, az 1442-es(26) budai országgyűlésen pedig Roh ispán egyik leszármazottja, Szlavónia küldöttekén tűnt fel, mint „Ladislaus Roh de Decche”. Az utolsó híradást erről a családról, egy per ítéletében találhatjuk meg, melyben a körösi ispán, különböző bűncselekmények elkövetőjeként, más nemesekkel együtt, őket is megemlítették. Ekkor, kb. 69 nemest vádoltak meg, akik között megtalálható volt, Ladislaus Rohfy de Deche, Johannes de Thapalowcz (a mai Zrinjski Topolovac), Anthonius de Kopync (a mai Kupinovac), stb. Ebben a perben, 1481-ben(27) hoztak ítéletet, amit biztos, hogy sohasem hajtottak végre.
Roh várát a török háborúk idején rombolták le és soha senki nem építette újjá.

JEGYZETEK:
23. CD V. No. 777. p. 281; 1263. év,
24. CD VI. No. 54. p. 60; 1273. év,
25. J. Butorac: popis župa zagrebačke biskupije od god. 1334. Kulturno-poviestni zbornik zagrebačke nadbiskupije (A zágrábi püspökség egyházközségeinek összeírása, 1334-tól, A zágrábi érsekség kulturtörténeti gyűjteménye, Zágráb, 1944. 446. oldal)
26. V. Klaić: Povijest Hrvata (A horvátság története, III/1, 358. oldal. 
27. M. Šufflay: Osuda plemića križevačke is virovitičke županije (Körös és Verőce vármegyei nemeseket elitélő határozatok „Vjesn. zem. arkh.” VIII. p. 156 (sic!))

LOVRENCEVIC, Zvonko

Középkori várhelyek Bilogoréban (MEDIEVAL HILLFORTS IN BILOGORA)

Forrás: Lovrencevic, Z. (1989), Srednjovjekovne gradine u Bilogori, u: Arheološka istraživanja u Podravini i kalnicko-bilogorskoj regiji, "Posebna izdanja Hrvatskog arheološkog društva", 14: 139-166, Zagreb.

fordította és összeállította: Szatanek József