Utolsó frissítés: 2024.12.14.
Stara Ploščica – a Grčina-i várhely, Polozsitica
Ó-Plascsica (Stara Ploščica) falu közelében, két várhely is található. Az egyiket közülük Greda-nak (am. zátony) nevezik, ez a falu templomától mintegy 500 méternyire, délkeleti irányban található.
A másik méreteiben és konstrukciójában, teljesen különbözik Gredától és Grčina-nak (am. teknőc) nevezik, nyilvánvalóan a valaha Stara Ploščicában élt görögteknősök után. Ennek a távolsága az említett templomtól délkeletre, mintegy 1800 méter légvonalban.
Grcsina a konstrukciója alapján nem igen különbözik a 14. és 15. századi váraktól, hacsak abban nem, hogy ilyen szokatlanul szabályos alakúra és méretűre megépített vár, nincs több Bilogorában, ugyanis a nagyságával felülmúlja minden itteni ismert várat.
A központi földhalma igen magas, még jelenleg is 10 méter, de ennyi az első sáncának a magassága is. Ez a földsánc a csúcsánál nem valami széles, csupán csak 1-2 méter, ám éppen ezért a második árok felé igen enyhén lejt, ami által a lejtő szélessége, kb. 15 méter, talán a felületének egészén egy külsővár volt.
A második árok mára már meglehetősen sekély és keskeny, mögötte csak sejthető a valamikori második sánc és a harmadik árok, melyen keresztül talán a Csezma folyó vize folyt.
A grcsinai várhely területén, úgy 1931. körül, a staraploščicai Stjepan Žunić elmondása szerint, „néhány külföldi kutató, ásatott. Biztos, hogy ők is kincseket kerestek, de persze nem találtak. A központi földhalom déli oldalán, egy vasalt kapu és egy felvonóhíd volt. Amikor pedig a törökök körbevették a várat, a vár utolsó tulajdonosa, valami gróf, felrobbantotta a várban található lőport, de úgy, hogy maga alá temette a vár lakosait is. Találtak itt 40 x 18 cm-es méretű, FH betűkkel ellátott téglákat, egy 60 cm hosszúságú kádár csákányt és egy üvegflaskát.
A Csezma (Česma) folyón, a vár mellett egy híd is volt, melyen Sasovacba és Kozarevacba lehetett jutni, a folyó innen pedig Stara Ploščica templomáig ért és így jó néhány kilométer ( talán a folyó ártere miatt ? ) hosszú volt. A hidat faoszlopokra fektették, míg a Csezma folyóban, oldalanként 80 cm-es, négyzetes, téglaoszlopokon állt. A téglákat furcsa, érthetetlen kötőanyaggal kötötték össze. Egy bizonyos Merkl nevű ember, a házának építésekor téglákat ásott elő, melyeket utóbb átszállítottak Trnoviticába. Az utat és hidat még a rómaiak építették”. Ennyit mondott Žunić úr.
A várhely neve és múltja:
Polosnycha várát, „cum castro in comitatu de Garyg” – amennyiben elfogadjuk azt a tézist, hogy 1300. körül keletkezett, akkor – Károly Róbert király, egy 1316. XII. 20-án kelt adománylevelével, Babonich Iván hercegnek adományozta.
Az 1334-es esztendőben, már egy templom is megtalálható volt itt „Eccl. B. Jacobi de Polosnicha (Palwsnicha)” Az 1349-es esztendőben, a zágrábi káptalan azt jelentette Miklós bánnak, hogy Polosnychán és néhány más településen, jogtalanul szedtek be bizonyos adókat.
Az 1442-es esztendőben, Ploščica tulajdonosa Roh volt, a budai országgyűlés képviselője. Negyven évvel később, azaz 1483-ban, a település még mindig a Roh család tulajdonában volt, az ura pedig ekkoriban, Ladislaus Rohfy de Deethe volt.
Az 1501. esztendőben, megemlítik az itteni egyházközséget, mint „Pleb. S. Petri de Polosytycza” és most van itt annak a kérdésnek a helye, hogy ez a szöveg nem e a gredai várra vonatkozik. Ugyanis ebben az összeírásban más egyházközségek között megemlítettek egy „Pleb. de sancto Jacobo-t” is, ám ez a bejegyzés a közeli Szt. Jakab mezővárosra vonatkozik, mely a mai Nova Ploščica mögött volt megtalálható.
A török támadások során, ezt a helységet nem perzselték fel, legalább is a helyi lakosok elmondása szerint, hanem továbbra is fennmaradt. Így pld. az 1704-es vizitációt végrehajtó Putz Péter archidiakónus is felfigyelt arra, hogy az itteni iskola már 1669-tól áll.
Jegyzetek és források:
Gj. Szabo: Sredovječnovi gradovi u hrvatskoj is Slavoniji (Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában, 1920. Zágráb, 107/8. oldal)
J. Bösendorfer: Crtice iz slavonske povijesti (Vázlatok Szlavónia történetéből, Eszék, 1910. 79. és 260.. oldal)
CD XI. No. 399. p. 528; 1349. év.
Zbornik Matica Hrvatske, Zagrab, 1925. 282.
J. Bösendorfer: Crtice iz slavonske povijesti (Vázlatok Szlavónia történetéből, Eszék, 1910. 260. oldal); V. Klaić: Povijest Hrvata (A horvátság története, III/1, 40. oldal.
Bjelovarski list (helyi napilap, 1969. V. 15-ei száma
Lovrencevic, Z. - Középkori várhelyek Bilogoréban (MEDIEVAL HILLFORTS IN BILOGORA)
Lovrencevic, Z. (1989), Srednjovjekovne gradine u Bilogori, u: Arheološka istraživanja u Podravini i kalnicko-bilogorskoj regiji, "Posebna izdanja Hrvatskog arheološkog društva", 14: 139-166, Zagreb.
Fordította és összeállította: Szatanek József
Köszönjük Hajdú Istvánnak a helyszínen készített, a számunkra átadott képeit!
Stara Ploščica – Grčina
Položaj je T. Tkalčec rekognoscirala 2003. g. u nepovoljno ljetno doba godine kada zbog šumskog raslinja nije bilo moguće sagledati oblik utvrde. Stoga je lokalitet reambuliran 10. ožujka 2011. g. te je načinjen tlocrt (sl. 5) koji se u dosta novozamijećenih detalja razlikuje od onoga otprije poznatoga u stručnoj literaturi (Lovrenčević 1990: 159, plan 11). Gradište je smješteno u podvodnom terenu nedaleko ušća Česme i Račačke, 1250 m jugoistočno od gradišta St. Ploščica-Greda (Bjelovarsko-bilogorska županija). Ova nizinska utvrda odlično je očuvana pod šumom, a svojom raščlanjenošću i impozantnim visinama ostavlja bez daha svakog promatrača. Kružno do blago ovalno središnje uzvišenje promjera je oko 30 – 35 m i uzdiže se oko 14 m nad okolnim izrazito nizinskim područjem. Okruženo je sistemom koncentričnih jaraka i bedema. Jarak J1 širine je 4 – 5 m pri dnu, a 20-ak m pri vrhu. Dobro je očuvan i veoma dubok (dubina – 15 m od vrha središnjeg uzvišenja). Bedem B1 najočuvaniji je na sjevernom dijelu gdje je gotovo iste visine kao i središnje uzvišenje, a na južnom dijelu niži je za oko 3 m. Širina mu varira od 3 do 5 m pri vrhu, a pri bazi iznosi oko 15 – 20 m. Iza bedema B1 slijedi zaravnati plato (P) širok 30-ak m koji nadvisuje okolni teren za oko 2,5 do 3 m te jarak J2 širine 3 m i bedem B2 širine 3 m pri vrhu, odnosno 8 m pri dnu, a visine 1,5 – 2 m. Na južnoj strani, međutim, situacija je drugačija. Zaravnati povišeni plato iza bedema B1 raščlanjen je nizom bedema i jaraka ispunjenih vodom s organiziranim prilaznim međuprostorom. Zanimljivo je da taj prilaz s juga, međutim, ne udara direktno na prilaznu rampu koja je smještena na jugoistočnome dijelu lokaliteta, već komunicira između jarka «J2» te bedema «B2» i «B1B» na bedem B1A. Prilazna rampa (R) je kod bedema B2 i jarka J2 na nivou okolnog terena te se u dužini od 60-ak metara uzdiže na zapad prema bedemu B1. Čini se da je daljnji prilaz središnjem uzvišenju išao preko bedema B1 lančanim mostom na južni rub središnjeg uzvišenja. Tome u prilog govori speciična denivelacija središnjeg uzvišenja na tome dijelu, kao i izrazito povišeni položaj (možda kula?) na bedemu I (K) koji je zasigurno predstavljao zasebnu stratešku točku nadgledanja prilaza na središnje uzvišenje. Na jugozapadnome dijelu terena načinjen je kroz bedem B2 pa sve na gore do bedema B1 određeni usjek, za koji nije sigurno ne predstavlja li ipak možda kakvu recentnu komunikaciju kroz šumu ili je ipak bio u funkciji izvornog alternativnog prilaza središnjem uzvišenju, i opet dobro kontroliranog s točke „K“. Bedemi na južnoj strani očuvani su u visini od 1,5 do 1,8 m, a nazire se i treći nasip „B2A“. Bedem B2 je na istoku raščlanjen u B2a te se nakon prekida kroz koji je usmjerena voda s nedaleke Česme nastavlja kao B3 (širine 4 m, visine 2 m od okolnog terena) pravocrtno prema jugoistoku (u nepoznatoj dužini). Voda koja je usmjerena da zaokružuje oveću površinu (i mnogo veću nego je to prikazano na crtežu), zatvara nisku zaravan na kojoj je moglo biti organizirano svojevrsno podgrađe.
Izvor: T. Tkalčec, Rekognosciranje srednjovjekovnih gradišta na području..., Ann. Inst. archaeol. VIII/2012
