Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Jézus Szíve kápolna, Székelyudvarhely

Székelyudvarhely egyik legtöbbet emlegetett és egyben legvitatottabb eredetű műemléképülete, a Jézus Szíve kápolna a Keresztúr felé kivezető út mentén, a hajdani Gyárosfalva területén fekszik. Gyárosfalva 1571-ben Udvarhelybe olvadt, s lakosai beköltözése után a falu szinte egyetlen emléke a Jézus Szíve kápolna maradt. Könnyen meglehet, hogy a Gyárosfalva településnév Udvarhely - mint Árpád-kori királyi birtokközpont - egyik szolgáltató-településének s kovácsainak emlékét őrzi. A festői völgyben fekvő, legendákkal övezett, különleges tömegű épületet több néven, ma leginkább Jézus-kápolna vagy Jézus Szíve kápolnaként emlegeti az irodalom. A kis építményt szabálytalan ovális alaprajzú, kívülről támokkal is ellátott alacsony kőfal övezi, melyhez belülről egy egyszerű remetelak csatlakozik. A kerítést délről háromszöges oromzatú bejárati kapu (csúcsán egy természetes kőképződmény szolgál keresztként), északról ajtó töri át, nyílása fölött vakolatból formázott 1830-as évszám látható, a fa ajtókeretbe pedig az 1771-es évszámot rótták. A remetelak tornácos, a tornácra két csengőt függesztettek fel, az egyik felirata szerint Segesváron készült, a XIX. században: M(ichael) MANCHEN SCHAESBURG; az egyik harangot jó pár évvel ezelőtt ellopták, a másikat biztonságos helyen őrzik.

A görgetegkövekből épített kápolna négykaréjos alaprajzú, s ezért néha tévesen rotundának titulálják; a belső négyzet oldalhossza melyre a karéjokat szerkesztették, 3.4 méter. Az alaprajzot híven követő zsindelyezett tető csúcsát egy keresztes fatornyocska zárja le. A tetőeresz alatt jól kivehető, hogy az apszisokat hajdan félkupolák fedték, melyeket később visszabontottak. Az épület bejárata ma délről, a kapu irányából nyílik, egy egyszerű kis faajtó, amely fölött hosszúkás résablak világít be a kápolnába. Az ajtó mögötti szívmustrás kovácsoltvas rácson az 1830 INRJ felirat olvasható. A déli karéjjal szemben, a mostan oltárfülkének használt északi apszisban felfedezhető a déli ablak elfalazott párja. A nyugati karéjon még jól kivehetőek az eredeti ajtó elfalazott fülkéje és fölötte egy tojás alakú ablak. A keleti apszison is nyílik egy nagyobb, szegmensíves ablak.

A kápolna belseje egyszerű, padlóját téglával rakták ki. A kazettás mennyezet XX. század eleji utánérzése a kápolna régi mennyezetének, mely ismeretlen helyen, valószínűleg valamelyik budapesti múzeum raktárjában várja az újrafelfedezést. A mai mennyezet egyik kazettája 1903-as feliratot hordoz. A régi mennyezet képe csupán Malonyay Dezső színes másolatában tanulmányozható, állítólag 1677-es évszámot viselt. A mennyezet nyilván követi a négykaréjos alaprajzot, s pontosan emiatt számos kazetta köríves széllel rendelkezik (az eredeti összesen 42 kazettából állt, ebből 35-öt díszített minta). Az eredeti mustrák közül a legtöbb tengelyszimmetriára építő virágdísz, számos olaszkorsós motívummal. A szabálytalan formájú kazettákat, ahová lehetetlen volt szimmetrikus mustrát szerkeszteni, szabadabb levél- és szőlőgerezd-kompozícióval töltötték ki. Akadt néhány kazetta, amelyen az örvénydíszes virágkompozíció még bátortalan megjelenítése volt látható. A leggyakrabban feltűnő növény a tulipán és a szőlő, a virágtövek jellegzetesen az olaszkorsó fölött lebegő szívekből nőttek ki. Kelemen Lajos stíluskritikai alapon a mennyezetet Felsőboldogfalva (1670) és Kecsetkisfalud (1699) templomainak kazettás mennyezeteivel állította kapcsolatba, melyek Szombatfalvi Asztalos János és András asztalosok művei, s szerinte ők készíthették a Jézus Szíve kápolna kazettáit is.

A Jézus Szíve kápolna belsejének értékes darabja a valószínűleg XVIII. században készült, az északi apszisban álló barokk oltár, melynek fából épített oszlopos, cirádás architektúrája aranyozott díszt kapott. Az oltár oromzatán Mária-monogram látható. Az oltárkép a gyermek Jézust ábrázolja a Báránnyal. Az oltáron újabban nyitott kutatóablakokban látszik annak eredeti, élénk színvilága. Az oltár mellett egy barokk baldachin alatt körmeneti fafeszület áll. E művek készítői ismeretlenek. Az északi karéj keleti sarkába egy négyzet alakú, egyszerű nyílás mélyed, melyet akár pasztofórium-fülkének is értelmezhetünk. A nyugati apszis fülkéjében Nepomuki Szent János színezett faszobra található, amely a XVIII-XIX. században igen népszerű szentnek egy ritka ábrázolása, amikor fejfedőjét kezében tartja. A kápolna belsejében jól érvényesülnek a XX. század elején készült színes üvegablakok. A belső falakon a friss falkutatások számos XVII. századi hic fuit feliratot tártak fel, illetve az oltárapszisban egy XIX. századinak tűnő, olajfestékkel festett, azonosítatlan férfit ábrázoló festményt.

Forrás: https://lexikon.adatbank.ro/

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Székelyudvarhely városának D-i bejáratánál, a Szálvátor-hegy végződésében, az egykori Gyárosfalva területén védőfallal körülvett templomocska húzódik meg. Ez a Jézus-kápolna. Építési idejéről az oklevelek hallgatnak. A művészettörténeti kutatások többsége a kápolna építését a 13. századra helyezi. 1662-ben renoválják, és 1677-ben kap festett kazettás mennyezetet. 1733-ban Léstyán Mózes jezsuita plébános javíttatta ki az épületet.

A négyzetre (340 x 340 cm) szerkesztett négykaréjos alaprajzú, egyszerű kivitelű kápolna bejárata a D-i félkaréjon nyílik. Eredeti, 1677-es kazettás mennyezetét 1903-ban távolították el (jelenleg Budapesten őrzik), ennek kevéssé sikerült másolata látható ma a helyszínen. A kápolnát szépvonalú zsindelytető fedi, rajta magasított toronysisakkal. A kápolnát viszonylag vastag, támpillérekkel erősített kőfal övezi, a bejárata fölött látható 1771-es évszám feltehetően a fal renoválásának idejét örökítette meg. 1830-ban Rudnay Sándor esztergomi érsek ismét tataroztatta. A védőfal nagyobb seregnek nyilván nem állhatott ellen, tatár portyázókkal vagy kóborló fosztogatókkal szemben azonban védelmet nyújthatott.

Vofkori László szavai jól összefoglalják a kápolna történelmi és helyi fontosságát: „Az egyszintes, feltehetően falusi plébániatemplomnak épített, a négylevelű lóhere alakjára emlékeztető kápolna, a románkori rotunda, a kis templomerőd Székelyudvarhely és környéke legrégibb egyházi jellegű épülete és építészettörténeti emléke”.