Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Lődös, vár (Burgstall Anger)

Lődös (Litzelsdorf) településtől északnyugatra, egy lapos hegygerinc lábánál, a "Burgstall Anger" nevű lápos (Ried) területen található egy árokkal és sánccal körülvett várhely. Az 55 méter átmérőjű, kör alakú, töltéssel mesterségesen emelt fennsíkot, árok és 0,5 - 1,5 méter között váltakozó magasságú sánc veszi körül. A várhelyet az erdészeti földút megközelítően felezve, az ÉNy-DK-i tengelyen haladva metszi át.

Az kis és középnemesség hatalmi székhelyeként, az ilyen földből kialakított földművek a 11. és 14. század között Nyugat- és Közép-Európában is elterjedtek voltak. A központban egy egyszerű torony épült, amelyet általában a tulajdonos és családjának védelméűl szolgált. Ezt a Motte jellegű vártípust, a német nyelvterület Hausbergnek, Turmhügelburgnak, vagy funkciója szerint Warte-nak is nevez.

Lődös település önkormányzata által 2015-ben megrendelt régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy a 13. század második felére visszanyúló épületegyüttes valójában soha nem készült el. Ezt igazolja, hogy az előkerült leletanyag nem tartalmazza egy középkori vár esetében indokolt tárgyi leleteket. Az vár környezetében előkerült kerámia és egyéb leletanyagok, mind egy elpusztult településhez köthetők a Római Birodalom idejéből.

A Magyar Királyság korai történetében, a mai Burgenland területe a magyar határvédelmi gyepűrendszer részét képező „határvidék” szerepét töltötte be. Számos határvárat, őrhelyet alapítottak, különösen a veszélyeztetett területeken. A magyar és német helynevek mind a mai napig utalnak ezekre. Fő feladatuk a gyepű őrzése volt az ellenséges betolakodókkal szemben és ellenállni a kisebb támadásoknak.

Lődös középkori történetével kapcsolatban fontos említést érdemel az itt uralkodó gazdag Kőszegi család, amelynek befolyása és hatalma gyorsan növekedett, nem utolsósorban a magyar korona adományai révén. Az 1280-as évek elejétől kihasználva azt, hogy 1283-ban vagy 1284-ben a szomszédos Csák nemzetség mindkét hatalmas vezére, II. Máté és Péter meghalt, Kőszegiek kiterjesztették befolyásukat birtokrészekre Sopron, Moson és Vas vármegyékben. Kőszegi Iván (János), aki Ausztria és Magyarország határvidékén saját külpolitikába kezdett, de facto önálló tartományt hozott létre, ami mindkét országot veszélyeztette. Kőszegi Iván több fosztogató expedíciót is indított Ausztriába. Albert kezdetben tárgyalásos úton próbálta rendezni a konfliktust, ám az osztrák és a stájer határvidék kifosztása Iván részéről általánossá vált.

Albert herceg 1289 tavaszán hatalmas hadjáratot (Güssinger Fehde) indított 15 000 fős seregével a kőszegiek és familiárisaik várai és erődítményei ellen. Az osztrákok legalább 30 várat és települést foglaltak el a nyugati határon, köztük Nagymarton, Németújvár, Sopron, Kabold, Szalónak, Rohonc és Óvár várait. Albert később, az év hátralevő részében két további hadjáratot indított a Kőszegiek ellen.  A „Güssing-viszály” néven ismert háború színhelye a mai  Burgenland volt. A Magyar Királyság rovására tett hódítások ellenére IV. (Kun) László nem avatkozott be a háborúba, és passzívan támogatta Albert herceget. Miután V. Lászlót kun alattvalói 1290 júliusában meggyilkolták, a magyar trónon az 1290. július 23-án királlyá koronázott III. Andrást követte. 1290. augusztusában a német I. Rudolf megpróbálta Magyarországot fiának, Albert osztrák hercegnek juttatni. Emiatt III. Andrásnak ideiglenes érdekközössége volt a Kőszegiekkel. A két birodalom közötti diplomáciai tárgyalások kudarca után Iván és két testvére 1291 nyarán részt vett a király hadjáratában, amikor a magyar csapatok betörtek Ausztriába, arra kényszerítve Albertet, hogy vonja ki helyőrségeit a két évvel korábban elfoglalt várakból és erődökből. A háborút lezáró hainburgi békét 1291. augusztus 26-án írták alá. A békeszerződés előírta az Albert által a Kőszegiektől elfoglalt várak és erődítések lerombolását, amely mindkét uralkodó érdekében állt.

Bár a vár története ismeretlen, erősen valószínűsíthető, hogy ekkor állhattak le a lődösi vár már megkezdett építési munkái.

Források:

Harald Prickler: Burgen und Schlősser im Burgenland
Naturfreunde Litzelsdorf - Dipl. Ing. Thomas Hochwarter, Tájékoztató tábla a helyszínen
Grenzwächter Weg: www.grenzwaechter.at
Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon 9-14. század - 1994