Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Mátraszőlős, Kisvár (Zeuleus - Szőlős)

A falu északnyugati szélén, a középkori plébániatemplomtól kb. 600 m-re, a Garáb felé vezető földút felett 230 m tszf. magasságban emelkedő kisméretű, de meredek oldalú, napjainkra beerdősült domb alig 15 × 5 m-es kiterjedésű ovális platója rejti magába az egykori erősség felszínen ma már nem látható maradványait. A 'Kisvár' azonos egy 1290-es oklevélben szereplő "Zeuleus" nevű castrummal.

A település 1265-ben tűnik fel az okleveles anyagban egy határjárás kapcsán. Lehetséges, hogy ekkor már a Kacsics-nemzetség birtokában volt. Az erősség első említését egy 1290-ben kelt oklevélből ismerjük. Ebben a dokumentumban arról olvashatunk, hogy a Kacsics és a Rátót nemzetség tagjai kibékülnek egymással. Az Aba Amadé nádor közvetítésével létrejött egyezségben arról értesülünk, hogy a Rátótok visszaadják és helyreállítják az ellenségeskedés során elpusztított épületeket és várakat, így Szőlős várát is.

Egy 1291. évi, azonban hamisnak tartott oklevél szerint a vár ekkor Markus fia (Nagy) Batiz ispán birtokában volt. Ő 1290 előtt IV. László királytól kapta s ekkor sógorainak, Kacsics nembeli Simon fiainak, Miklósnak és Simonnak adta volna azt át. Ugyanakkor 1300-ban arról is értesülünk, hogy korábban a Kökényes Rénold nembeli Kilián fia Kilián elfoglalta Zeuolos várát, elvitte az ott talált javakat és okleveleket s fogságba ejtette Batiz fia Miklós atyafiát, Jánost.

Az erősségről ezt követően azonban már nem esik szó, a település a következő évszázadokban az utóbb említett Simon fia Miklós Illés nevű gyermekétől leszármazó család birtokában volt, akik – bizonyára egy itt, közelebbről ismeretlen helyen álló udvarházukban lakva – a 14. század közepétől „Szőlősieknek” nevezték magukat.

A helyi hagyomány alapján ismert erősség tudományos kutatásának kezdetei Patay Pál nevéhez kötődnek, aki 1957-ben egynapos szondázó ásatást is végzett itt. Jelentésében egy kőépítmény meglétét valószínűsítette, melyet 13–14. századi kerámia datált. 1988-ban Simon Zoltán egy kutatóárokrendszerrel nagyrészt feltárta a domb platójának területét, meghatározva az itt állt 9,5 × 6,8 m-es külső méretű, 95-100 cm falvastagságú épület kőfalainak csekély, alig 20-25 cm magas maradványait. Ennek délkeleti oldalán egy habarcspadló alkotta felületet figyelt meg, de erődítés nyomait nem találta. A dombot övező külső erődítéséből csak a délkeleti oldalon maradt meg egy, feltehetően földfeltöltéssel kialakított sáncszerű részlet.

Az eddigi ismereteink – főként az egységes leletanyag – alapján a kisméretű erősség viszonylag rövid ideig állhatott fenn. Simon Zoltán kutatásai szerint a várdomb részben sánccal erősített volt, amelynek platóján egy 9,5 x 6,8 m külső méretű szabálytalan téglalap alakú épület állt, amely az okleveles említés és a leletanyag egybevetéséből megállapíthatóan legkésőbb 1290-ben elpusztult. A várat Simon Zoltán szerint a Kacsics nem Illés ágából származó Illés fia Simon építette 1270 és 1280 között történt meggyilkolása előtt. Nem sikerült egyértelműen értelmezni az épület keleti belső sarkában feltárt, csupán 1,65 ×1,25 m belső méretű, kifelé egy 65 cm széles, kőkerettel ellátott nyílással rendelkező vékonyfalú építményt. Simon Zoltán egy bejárati funkciót tart a legvalószínűbbnek. A délkeleti oldalon valószínűsített toldalékról biztosabb megállapításokat nem lehetett tenni, s végül a feltételezhető erózió miatt az sem állítható, hogy a földműveken kívül nem számolhatunk külső palánkkal vagy paliszáddal.

Források:

Simon Zoltán: A mátraszőlősi Kisvár
Simon Zoltán: Castrum Zeuleus
Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközi Sebestyén:
Nógrád Megye Várai az őskortól a kuruc korig, Magyarország várainak topográfiája 4. kötet