Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

„…A Blagajtól keletebbre eső Klokocs (Klokoč) [6] vára, a Klokocs nemzetség székhelye volt. Ezek a nemesek IV. Béla 1224-es oklevelével lettek erről a castrum ról elnevezve, 1387-től e vár fölött is a vegliai Frangepán hercegek rendelkeztek, hogy a későbbiekben a helyükre a Cillei hercegek kerüljenek, majd Vitovác János. 1530-ban a vár, Karlovich Iván tulajdona, de 1557-ben, már határőrvidéki vár. Bihács eleste után, a mieink felhagyták, és 1681-ig pusztán is maradt, amikor is Herberstein elfoglalta és kijavítatta, ez után a barilovići kapitányság alá tartozott. A XIX. század közepéig, határőrvidéki tisztviselők laktak benn, majd egy kicsivel később teljesen rommá lett.

A várat egy, 1701-es alaprajz még egyben ábrázolja úgy, ahogy az a keletkezése óta állt. A téglalap alakú falak egyik sarkán, egy kör alakú torony ugrott ki. A falakon belül fából készült épületek voltak. A vár körül paliszád és várárok volt, melyen át egy híd vezetett. A várba, egy létrán át, egy őrgóréig, majd onnan tovább az első emeleti kapun keresztül lehetett bemenni, ahonnan újra a földre lehetett leszállni. A vár két sarkára, fából készült őrgórékat építettek. A bécsi hadilevéltárban fönnmaradt a vár 1746-os képe. Egy, 1863-as fotógráfia a várat úgy ábrázolja, hogy még meg volt a lakótorony tetőzete és a fából készült védőfolyosó is…”

[6] Lopašić, R.: Oko Kupe i Korane, 142. (A Kupa és a Korana folyók környéke, 142. oldal)

Engel Pál adatai szerint:

Az egykor Zágráb vármegyéhez tartózó Klokocs várát, 1522-ben, a Vojkfi (Vojković) család tulajdonában említették meg. A Glokocsként is említett váraljai település Szt. Máriának szentelt plébániatemploma, 1334-1501-ig a goricai főesperességnek fizette az egyházi tizedet.

A vár mai állapota:

Klokocs várát, egy nagyobb, 2007. 04. 28-30. közt végrehajtott túra keretén belül sikerült bejárnom. A bejárás igazolta a publikációkban megjelent alaprajzi kialakítást, mind a falak, mind a külső terepalakulatok tekintetében. Ám ahhoz képest, hogy kb. 130 éve még teljesen épen állt, a mai romok meglehetősen lehangoló képet mutatnak. A vár és környéke teljesen elhanyagolt. Emberi kéznek nyoma sincs, ráadásul a vár alatti, egykor bővizű forrás az adott időpontra, teljesen kiszáradt! A vár nyugati oldalát, az árkot és a sáncot, sűrű növényzet fedi, mint ahogy a vár udvarát is. Az egykori öregtorony várudvarra néző, íves fala a földig leomlott, akárcsak a vár északkeleti sarka. Jól megfogható a vár nyugati, déli, és az északi oldala. Az északi oldal falában egy lőrés is megfigyelhető (épen), ám a déli falban, csak egy hasonló kialakítású lőrés fele. Az egykori várárok nyoma is végig kísérhető. A vár keleti oldalán lévő, kiszélesedő sánc tetején, akár egy huszárvár is lehetett, bár ennek mára nyoma sincs. A vár északról, délről meglehetősen nehezen volt megközelíthető, ám nyugatról és keletről, miután a vár egy hosszúkás gerinc legmagasabb pontján fekszik, a várat árokkal és sánccal védték.

A várat a fenti időpontban bejárta: dr. Montskó Péter, Roskovenszky Hedvig, Tamás Zoltán és Szatanek József.

Forrás:

Ðuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb. 

Branko Nadilo: Szluin és Károlyváros közti térség várai; Građevinar” folyóirat 2003/55. évfolyamának 01. száma; 

Lopašić, R. : Oko Kupe i Korane, 142. (A Kupa és a Korana folyók környéke, 142. oldal)