Utolsó frissítés: 2017.09.17. - Az információk elavultak lehetnek!
Lička Jesenica, Šlos/Kaštel - Jeszenica
Lička Jesenica – Jeszenica
Vármegye: Modrus - Fiume vármegye, Ogulini járás (1914.)
Ország: Horvátország
Régió: Horvát-Szlavónország
Helységnév 1: Lička Jesenica
Várnév 1: Šlos/Kaštel (ejtsd: Slosz/kastel)
A vár története:
„
Jesenicá
ban [12] a Frangepánok létesítettek egy kastélyt meglehetősen későn, mivel először csak 1544-ben említtették meg, ám nem sokkal ez után, már krajinai katonaság birtokában volt. A kastélyban 1588-ban 40 fős helyőrség volt. Ám a Frangepánok a várat továbbra is a saját tulajdonuknak tartották. A későbbiekben tisztek laktak a várkastélyban, de jelenleg egy iskola működik benne. A várkastélyt alkotó épületek sarkához két, hengeres tornyot építettek, míg az udvari fal sarkán egy harmadik, szintén hengeres torony található.
[12] Laszowski: Hrv. Povj. Građevine, I. 201. (Horvát történeti építmények, I. 201. oldal)”
Forrás: Gj. Szabo
: Sredovječni gradovi… (Zagreb, 1920. 170. oldal.)
--- / ---
A vár mai állapota:
A vár bejárása 2009. 06. 08-án történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A bejárás során csak a várkastély helyét sikerült meghatározni, épületeknek már nyoma sincs. A meglévő terepalakulatokból a kastély egykori formáját sem lehet meghatározni, így feltárás nélkül, a történeti adatokon kívül jelenleg más nem tudható róla.
--- / ---
ADATTÁR
Jeszenica története
Licska Jeszenica (Lička Jesenica) ma egy kicsinyke falu a Kapela hegység lábainál, a Plitvicei tavaktól kb. 15 kilométerre.
A Munjava-tól Plaskiig (Plaški) terjedő térség a 17. szd elején lakatlannak számított, ezért 1609-ben három szerb főúr a grazi haditanácshoz fordult, hogy engedélyezzék a török fennhatóság alól távozni kívánó szerbek megtelepedését Plaskiban, valamint a Dretulje és a Jeszenica folyók mentén.
Az áttelepülési kérelem 190 katonáskodó szerbet és 532 hozzátartozót érintett. Az áttelepülők kérték azt is, hogy Plaskiban egy tornyot építhessenek, amivel lezárhatnák a Károlyváros, Zengg, Szluin és Tounj felé portyázó törökök előtt az utat. Ferdinánd főherceg utasítására, Johann Gall ogulini kapitány engedélyezte a szerbek letelepedését és 200 mérő kölest osztatott ki közöttük. Az áttelepülés 1610-ben, 1611-ben és 1612-ben is folytatódott, melynek során a számos marhával érkező telepesek belakták a korábban lakatlan vidéket. A Jeszenicában megtelepültek idővel továbbálltak, helyükre másodszor is szerbek érkeztek, a betelepítésénél 1644-ben megemlítődött Rukavina Péter és Illés neve is. Az áttelepülést 1645-re fejezték be, s addigra felújították a korábbi védelmi építményeket, várakat, őrhelyeket és árkokat.
Jeszenica középkori, négyszögletes várát, a Borik hegy északnyugati lejtőjének lábánál emelték. A vár a Jeszenice folyó itteni átkelőjét zárta le. A vár három oldalát a folyó íve fogta körbe, míg a negyedik oldalon, a vártól kb. 70 méterrel keletebbre egy harántárkot húztak, mely egy víznyelőtől indulva a folyó főágába futott bele, így vész esetén az árkot vízzel áraszthatták el. A várnak két tornya volt, egy a keleti és egy a nyugati sarkon. A harántárok mentén két őrgórét is kialakítottak. Idővel, a Borik hegyen és a Sivnaka oldalába is őrgórékat emeltek, melyeket árkokkal kötöttek össze, amit az őrgórékból kiindulva ellenőriztek és védtek. A nagyon érzékeny irányban fekvő várat többször is elhagyták, de mindig újjáépítették. A szerbek először 1611-ben újítják fel, majd 1625-ben felhagyják, hogy az újonnan jött szerbek 1642-ben újra felépítsék. A várat ezután majd 300 évig meg is tartják egészen 1860-ig, amikor az ódon falak közé, egy népiskolát telepítettek, mely 1924-ig működött a kastélyban.
Az iskola kitelepülése után a várkastély üresen romlásnak indul, majd a környékbeli lakosság építőanyagként hasznosítva, teljesen széthordta.
Forrás:
http://www.lickajesenica.com/home/
- Istorija
--- / ---
Jeszenica (Lička Jesenica)
172. oldal:
„Lenkovics Iván tábornok a horvát határvidék megszervezésekor, az 1550-es évek legelején, a bihácsi térség védelmére fordította a figyelmét, melynek során felmérte a védelem költségigényét, majd áttekintette a területen található várakat is… Az itteni várak zöme, a Frangepán család birtokában volt, míg az Una hátságot a Zrínyiek és a Blagajiak bírták. Lenkovics 1551-ben egy rövid jelentésében fel is sorolta ezeket a várakat. E várak általános építészeti képe, még kétségbe ejtőbb volt, mint a Bihácsi és a Zenggi kapitányság szervezetén belüli várak állapota. Szluini Frangepán György három nagyon fontos, de elavult földesúri várat birtokolt, mint Szluint, Cetint és a vinodoli Ledenicét. Tersáci Frangepán Miklósnak a birtokában szintén három fontos vár volt: a Korana menti Terzsác, Drezsnik és Ozalj. Lenkovics e három várat, a király parancsára, már 1550 nyarán felkereste. Frangepán István kezében csak két fontos vár volt, de azoknak akkoriban még nem volt védelmi jelentőségük, csak stratégiai szempontokból számítottak, mivel belőlük ellenőrizhették a Vinodoli völgység, vagy Modruson keresztül, Kranjia felé vonuló törököket. Lenkovics azonban e két vár nevének megemlítéséről elfelejtkezett, de nyilvánvalóan valamelyik Vinodol völgyi kastélyról, vagy Óplaskiról, esetleg a likai Jeszenicáról lehetett szó. Lenkovics azt javasolta, hogy e várakat tegyék rendbe és bennük legalább annyi őrséget vezényeljenek, hogy felügyeletük alatt tarthassák a veszélyesebb vidékek és a békésebb hátország közti összeköttetést és jelezhessenek vész esetén...”
174-175. oldal.
„Ungnád János 1553-as jelentésében nagy problémának tekintette, hogy a várak építészeti szempontból lepusztultak voltak és nem lehetett a védelmükre elegendő katonát tartani bennük, még nagyobb gondja volt arra, hogy a magánkézben lévő földesúri várak helyőrségét felszereléssel lássa el és hatásos tűzfegyverekkel fegyverezze fel. Erre segítséget is kért a királytól. Ungnád 500 forintot is kért, Licska Jeszenica, Modrus és Ogulin kastélyainak kisebb építészeti felújítására, mivel e három erősséget a legfontosabbnak ítélte a Bihács és a végvidéki közti térség többi váránál. Ezután némi javítást végre is hajtottak Jeszenicában, míg Modrusban kijavították a nagytorony tetőzetét és födémszerkezetét, így alkalmassá vált az állandó helyőrség elhelyezésére. Ungnádnak erre a munkálatokra 500 forintot kellett biztosítania, ugyanis, ha nem javítják ki Jeszenicát, akkor a továbbiakban nem lehet benne őrséget tartani, s az esetben jobb lenne lerombolni, és a rendelkezésre álló pénzeszközöket Modrus és Ogulin felújítására kell fordítani.”
192. oldal:
„Lenkovics Iván, 1563-as jelentésében így ír Jeszenica váráról: „A vár a király tulajdonában van. Benne 40 fős helyőrség van, amit további, legkevesebb 40 fővel kell még megerősíteni”
202. oldal:
A Zenggi kapitányság likai hátországának védelmére, az alábbi várakban tartottak katonai helyőrséget: Otocsácban, Brinjében, Berlogban és Dabarban. Ezek a várak biztosították az összeköttetést az említett térség (a Zenggi kapitányság) és a szomszédos várakkal Jeszenica és a Bihácsi kapitányság várai felé.”
206. oldal:
„Ferdinánd király 1563. augusztus 5-én aláírta azt az utasítását, mely alapján egy bizottság megkezdte a horvát határ várainak állapotfelmérését, melyről október 7-ei dátummal jelentést is írtak… Jeszenica (Likában) vára valójában inkább kastélya, egy jó mérföldnyire fekszik Dabartól, de köztük egy hatalmas erdős hegység található, így az összekötő utat a biztonság és a könnyebb közlekedés érdekében, ki kell tisztítani. A váron jelenleg semmi különösebbet sem kell javítani, mivel 7-8 évvel ezelőtt a katonai parancsnok a védelem biztonságának növelése érdekében egy hengeres torony felépítésére adott utasítást, s ekkor a szükséges javításokat is elvégezték. A várnagyot egyedül arra kell utasítani, hogy vár köré egy védőárkot ásatasson, melybe a vár alatti folyó vizét kell belevezetni. Ez biztos, hogy jelentősen megnöveli a vár biztonságát [365].
A várban a bizottság csak 3 jó és 3 szétrepedt szakállas puskát talált, holott a jeszenicai kastély védelmére legalább még 7 puska és elegendő muníció szükséges, emellett még 3 mozsár is, mellyel a környékbeli lakosság és szomszédos várak részére lehet jelzést adni az ellenség feltűnésekor.
Jeszenicába számban ugyanakkora helyőrség szükségeltetik, mint Dabarba, tehát 100 gyalogos, 1 várnagy, 2 vajda, 2 zászlós, 10 tizedes és egy puska míves. A várban éjjel-nappal őrséget kell tartani, továbbá naponta egy járőröző csapatot kell kiküldeni a Dabarba és a Drezsnikbe vivő út ellenőrzésére [366]
[365] A küldöttség időnként a vár leírása mellett, igen érdekes adatokat is feljegyeztek, amit útközben tapasztaltak, vagy a térség lakosaitól hallottak. Így megemlítették azt is, hogy a Jeszenicánál föld alá tűnő folyócska, Ogulinnál bukkan fel újból.
[366] Ferdinánd király utasítása Jeszenicát nem említi, de Lenkovics is csak azt említi róla, hogy a kastélyt 40 katona őrzi, és hogy a helyőrségét mégannyi katonával kell megnövelni.”
211-212. oldal
„Az 1563-as esztendőben, a bihácsi helyőrség nagy szegénységben élt, gyakran éheztek és a fizetség is rendszertelenül érkezett, így a morál is fellazult. A király látva a problémákat úgy határozott, hogy megszilárdítsa a katonák, de a polgárok között is a katonai fegyelmet és a rendet, egy tapasztalt és jó szervezőképességű katonaembert küld Bihácsba, aki személyesen is közreműködik abban, hogy a Bihács és a szomszédos várak védelmének megszervezésére biztosított pénzeszközöket helyesen használják fel. Az új királyi ember érkezése után, egyfajta haditanácsot kell alakítani a Bihácsi kapitányságban, amit térség védelmi rendszerének egyszerűsítésével kellett összekötni. Bihács alá ekkoriban az alábbi várak tartoztak: Ripács, Izacsics, Terzsác, de még Drezsnik és Jeszenica is, valamint az Una menti várak a folyásnak lefelé, Brekovica, Osztrozsác, Cazin és Sztijena…”
224. oldal
„Az 1563-as esztendőben felmerült a végvidéki várak élelmiszerellátásának kérdése is, mely során alkalmas helyként megemlítődött Cetin várának neve is, ahonnan elláthatták pld. Jeszenicát, Otocsácot, Brinjét, de még Zengget, vagy Bihácsot is…”
225. oldal
„Ferdinánd király biztosai 1563 végén, lejárták és összeszámlálták a határvidék várait, hogy megállapítsák helyüket, sajátosságaikat, a védelmi feladatokra való alkalmasságukat, és az általuk védett hátországból való logisztikai ellátásuk lehetőségeit. A bejárás érintette Bihácsot és az Una menti várak mindegyikét, továbbá Osztrozsácot, Brekovicát, Krupát, Cazint, Sztijenát, Buzsint, Izacsicsot, Tersácot, Drezsniket, Jeszenicát, Otocsácot, Brinjét, Dabart és Zengg erődítéseit. A fenti várak képezték a végvidék első védelmi vonalát, mely mögött egy második vonal is kirajzolódott Mutnica, Sturlics, Cetin, Szluin, Pécs (Kladusapécs), Alsó- és Felsőkladusa, Kersztinja, Klokocs, Furján, Bojna, Bruvno, Podzvizd várai által. Ehhez még néhány Una és Kulpa közti vár is tartozott, mint pld. Zríny és Gvozdanszkó, valamint a likai hátországból, mint pld. Modrus, Ogulin…”
259. oldal
Egy 1577-es összeírás szerint, a régi Zenggi kapitányság parancsnoksága alá, az alábbi, saját helyőrséggel bíró várak tartoztak: Brinje, Berlog (Brlog), Prozor, (Karlo)Bag, Otocsác, Dabar, Ledenice és Jeszenica. A felsorolt várak együttes ellátottsága tűzfegyverekből meglehetősen alacsony szintű volt. Az összeírás alapján, volt 3 nagyobb, 4 kisebb kaliberű ágyú, 6 még kisebb ágyú, 2 vasmozsár, 99 sérült puska és 30 mázsa lőpor…”
324. oldal
„A török terjeszkedése folyamán, 1577-1578-ra, már csak Ripács, Szokolác, Brekovica, Izacsics, Terzsác, Drezsnik és Jeszenica maradt a Bihács vár alá rendelve.”
Forrás: Milan Kruhek:
Krajiške
utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest. Zagreb, 1995.
/Szatanek József/
