Utolsó frissítés: 2017.04.02. - Az információk elavultak lehetnek!
A vár egykoron Bosanska Otoka területén, az Una egyik szigetén volt. A vár helyén az oszmán hódítás óta egy dzsámi állt, amit a közelmúltban elbontottak, s helyére egy újat emeltek. A régi dzsámi minaretjének lábazata, az új dzsámi előterében látható. A várból ma már csak egy, a dzsámi mögött elhelyezkedő, részben romos, részben átépített, egyenes falszakasz figyelhető meg. A maradványok alapján a vár alaprajzának meghatározása nem lehetséges.
A vár helyét bejárta 2010. 04. 16-án, Keserű László, Szabó Tibor és Szatanek József.
A vár története Engel Pál adatai szerint:
Otoka (Zágráb m., ma BH.) Castrum. Nevének középkori alakja Otok. 1389-től említik, a Blagajiaké volt (1418: Zs. VI. 2632). – Rom az Una jobbpartján, Bosanska Krupa és Bosanski Novi között, Otoka területén (ALBH 1.85; Fügedi 174; Engel 139).
Castrum. A Blagajiaké.
Várnagyát (Blagajiaké) 1471. IV. 11-én említik (DF Zágrábi k. hh. lt. II-181).
Bosanska Otoka – Otoka vára Az otokai vidékén már a messzi, történelem előtti korokban is megtelepült az ember, melyről a település környékéről előkerült leletek is tanúskodnak, az Otoka melletti Oszmacsi hegyen (Osmači brdo) pld. agyagedényeket találtak abból a korból. A Ljuszina patak bal partja melletti, Gomila-nak nevezett helyen, egy római kori település maradványait tárták fel. Itt egy épület alapfalát, szobrokat és más tárgyakat ástak ki. Ettől az épülettől nem messze, egy kemencét tártak fel, amelyben a rómaiak égették a tégláikat. Az ivánszkai (Ivanska) Tsz háznál, római katonai sírokra leletek, melyekben kardok és Valens császárkori (364-378.) pénzek voltak.
Bosanska Otoka-t, 1264-ben, mint Insula (am Sziget=Otok) említették meg legelőször, amiből tudható, hogy az otokai település és vára az Una egyik szigetén volt. Otoka urai a Blagajiak voltak. Blagaji Pál 1370-ben odaadományozta Otokát fivérének, Dénesnek.
A 16. századi török hódítással, teljesen kicserélődött az otokai vidék lakossága. Az elmenekült, katolikus horvátok helyére, iszlamizálódott bosnyákok és pravoszláv szerbek települtek. A török írásokban Otokát, Adai Kebir-nek nevezik, ami szó szerint Nagy Szigetet jelent. Az otokai vár egészen 1833-ig katonai célokat szolgált, amikor is még 2 ágyút jegyeztek fel benne. Az 1683-1699 közötti, osztrák török háborúk idején az osztrák-horvát katonák teljesen elpusztították Otoka környékét. A háborúk lezárulta után, a vidéket a Bánságból és Likából menekülő muzulmán bosnyákok népesítették be újból.
A török időkben, Otoka a krupai nahijéhez tartozott. Ez időben, Otoka járási székhely volt. A Vár szigeten (Gradska otoka), közvetlenül a vár mellett, 1834-ben 300 lakos élt.
A Várszigeten található várnak, ma már csak jelentéktelen maradványai találhatók.
Bosanska Otoka - Bihácsi kapitányság (Milan Kruhek: Krajiške utvrde…)
98. oldal:
„Az 1537. november 5-én, Dubravába összehívott száboron, a rendi küldöttek az alábbiakban egyeztek meg: mindenekelőtt meg kell erősíteni a határvidék még horvát kézen maradt várait, melyek teljes névsorát Ferdinánd elé terjesztették. A lista a következő horvát várakat érintette: Bihács, Ripács, Krupa, Novi, Otoka, Busevics, Cetin, Szluin, Izacsics, Drezsnik, Terzsác, Kobaszics (ez valószínűleg Kobaszics Iván bresztovicai vára lehetett), Gradác az alsóvárossal (ez valószínűleg a báni Nagy Gradác lehetett), Hrasztovica mindkét vára az erődített várossal együtt, Kosztajnica és Dubica…”
180. oldal:
„Az 1558. július 17-én Sztenicsnyákban megtartott száboron, többek között határozatot hoztak arról is, hogy az egyes határmenti várakat, mely uradalmak jobbágyainak közmunkájával kell kijavíttatni és hány napi robotban. Krupa várának munkálataihoz, a sztenicsnyáki váruradalom jobbágyait rendelték 15 napi időtartamra. Tersác ősi várát szintén 15 napi munkával, Banscsina, Goricsan, Pecsi és Zaversje nemeseinek jobbágyaival kellett kijavítani, míg Szluin földesúri várának erődítési munkálataihoz, a Klokocsi, Szmrkovicsi és Vojnovicsi nemeseknek kellett adni 200 főt, 15 napra. Az Una menti Otoka és Busevics várainak megerősítésére, nemes Ajtics, peráni Subics úr, és Keglevics Simon úr alárendeltjeit rendelték, akiknek birtokaikról 20-20 főt, míg Kapitánfy István úrnak a birtokáról 15 főt kellett küldeni… A szábor a továbbiakban pontosan előírta fent felsorolt helyeken tartandó őrség létszámát is. A határozat alapján, Blagaji úrnak 6 főt kellett tartania Otokában.
Zagreb, 1995.
A vár, tekintve, hogy 1558-ban még megerősítését rendelik el, de Lenkovics Iván 1563-as jelentésében már nem szerepel, így ez idő alatt eshetett török kézre.
/Szatanek József/
Forrás:
Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest.
