Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A Szörényi-havasokhoz tartozó Mehádiai-hegység délnyugati lábánál, az itt délre tartó Cserna bal partján fekszik Csernahévíz község. A falu keleti határában egy 18. században készült, csillag alakú sánc maradványait kereshetjük fel.

Az 1735-ben kezdődött orosz–török háborúba szövetségesi kötelezettségének megfelelően kapcsolódott be az Osztrák Birodalom 1737-ben. Ezzel kezdetét vette a második osztrák–török háború. A háború kitörésekor az 1718-ban megkötött pozsareváci békének megfelelően az Osztrák és a Török Birodalom határa a horvátországi Una folyótól Észak-Bosznián át a szerbiai Ništől kb. 35 km-re északra húzódott, Szerbia északi felét és Belgrádot is magába foglalva ért el a Duna jobb partjáig. Ausztria birtokában volt ekkor Olténia, azaz Havasalföldnek a Dunától északra és az Olttól nyugatra eső területe is.

1737-ben, a hadműveletek megindulásának évében az osztrák hadak jelentős sikereket elérve bevették Ništ és Vidint, valamint előrenyomultak a Duna völgyében és Moldvában is, a török ellentámadást pedig sikerült Banjalukánál megállítaniuk. A következő, 1738-as évben viszont fordult a hadiszerencse és a törökök sikeresen támadva visszavették Ništ és Vidint, valamint elfoglalták Orsovát és Mehádiát is. Az osztrákoknak súlyos harcok árán sikerült visszafoglalniuk ezt a két fontos települést, viszont elvesztették Ada-Kaleh szigeterődjét és Szendrőt. 1739-ben folytatódtak az oszmán sikerek, majd júliusban, a szerbiai Grockánál visszavonulásra kényszerítették az Oliver Wallis gróf által vezetett császári hadakat. A háborúnak az 1739. szeptember 18-án Belgrádban megkötött béke vetett véget. Ez a béke súlyos veszteségeket hozott az Osztrák Birodalomnak. A törökök javára le kellett mondani Észak-Boszniáról, Belgrádról, Észak-Szerbiáról és Olténiáról is. A Birodalom határa hosszú időre a Száva-Duna vonal lett Orsováig, ahonnan északra fordulva a Cserna folyó völgye fölé keletről emelkedő Mehádiai-hegység gerincén haladt tovább észak–északkelet felé.

A békekötés után kialakított határ őrizetéről megfelelően gondoskodni kellett. Ennek nyomát találtuk meg Csernahévíz községtől keletre, a Mehádiai-hegység Meteriz nevű csúcsának (720,3 méter) közelében. A Meteriz tetején nemrég felépült távközlési állomástól északkeletre, kb. 250 méterre azonosítottuk egy jó állapotban fennmaradt, négycsúcsú csillag alaprajzú sánc maradványait.

A sánc minden valószínűség szerint azonos a Kriegsarchivban őrzött, 1754 körül készített térképen „Medevisch sánc” néven jelzett határőrző erődítéssel. Bár a térkép datálása bizonytalan, készítésének idejét mégis jól behatárolja, hogy Temesvár új erődjét már ábrázolja, de Aradnál még csak a régi várat mutatja. A csillag alakú sánc feltűnik az első katonai felmérés 197-es szelvényén is. A Temesi Bánság felmérése 1769–1772 között történt. A Medevisch sánc több más, a Kriegsarchivban őrzött térképen is feltűnik. Ilyenek például a B.IX.a. 564 jelzetű 1765-ös, a B.IX.a.565 jelzetű szintén 1765. évi, a B.IX.a.563 jelzetű 1761-es, és a B.IX.a.570 jelzetű 1790 keltezésű térképek is.  Egy 1788-ban készült térkép (jelzete: H.III.e.2940) sematikus jelöléssel „Berg Metteritz Plockhaus” felirattal jelzi a kis erősség helyét a Teplitz (Csernahévíz) fölötti hegyekben.

A helyszínen jól látható a csillag alakú sáncnak mind a négy csúcsa és a külső oldalán körbefutó árok is. Az egész építmény elhelyezhető egy 50 x 50 méteres négyzetbe. A sáncot egy újkori földút vágja ketté észak–déli irányban, amely akaratlanul is láthatóvá teszi az erődítés metszetét. Sáncainak magassága a belső területhez viszonyítva a nyugati oldalon 1-1,5 méter, a külső árkok 5 méter szélesek, mélységük pedig 1-1,5 méter. A földút keleti oldalán lévő sáncmaradványok elmosódottak, itt a külső árkok is sekélyebbek, mint a sánc nyugati felén. A sáncon belül valószínűleg gerendaépület állhatott, azonban ennek nyoma nem figyelhető meg. Az említett 1788-as térkép a hegygerincen húzódó határvonal mentén szabályos távolságonként kis őrházakat, megfigyelőpontokat is ábrázol. A Medevisch sánc az itt őrjáratozó katonák központi bázisául szolgálhatott. Ez a kis sáncépítmény a ritkán járt hegyek között meglepő épségben maradt fenn, jól látható példáját nyújtva a 18. század folyamán kiépült osztrák határvédelmi rendszer építményeinek.

A Meteriz csúcs környékét bejárva több, valószínűleg első világháborús lövészárkot, géppuskafészket és vezetési pontot is találtunk, azonban ezek nem téveszthetők össze a jóval korábban épült, szabályos alaprajzú Medevisch sánccal.

Forrás:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 145-147.