Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében
Felsőtömös - Timişu de Sus, Románia, Erdély és Partium, Brassó történelmi vármegye - A Tömösi-szoros erődítései
Ajánlott látnivalók | |
---|---|
Felsőtömös-Alsótömös (a Tömösi-szoros erődítései)
A Bucsecs és a Brassói-havasok közötti, kb. 50 kilométer hosszú Tömösi-szoros már régóta az egyik fő közlekedési útvonal Erdély és Havasalföld között. A középkori szekérút a délről észak felé rohanó Tömös folyócska mentén haladt, de azt többször is elmosták a folyó áradásai. A 18. század közepére az utat kijavították, a kereskedelmi forgalmat pedig a Felsőtömösnél és Alsótömösnél is felállított kontumác állomásokon ellenőrizték. Napjainkban a Brassó délkeleti szegletéből induló E 60-as főút Négyfalunál (Szecseleváros) fordul délnyugati irányba, a Tömösi-szoros felé. Itt halad az 1879-ben megnyitott Brassó-Predeal-Sinaia vasútvonal is.
A szoros katonai védelmének első emléke a mai Alsótömöstől északkeletre, a mai Négyfalu közelében lévő, ismeretlen időben készült ún. Tatárhányás, amelyet az első katonai felmérés 274-es szelvénye „Schantz” felirattal jelöl, és amelyet Orbán Balázs is megemlít. A Kátpátokon átvezető útvonal középkori, épített védelméről nincs tudomásunk.
Az első katonai felmérésen (1769–74) a szoros mentén kisebb figyelőtornyok, Predeálnál „Schanz” felirat és jel látható. A harmadik osztrák–török háború kitörésekor (a hadüzenet 1788. február 9-én történt) az osztrák hadvezetés csapatokat irányított a Tömösi-szoros védelmére, amelyek a szoroson túlhaladva február 21-én a jóval délebbre, Havasalföldön fekvő Sinaia ortodox kolostorának tornyokkal ellátott, négyszögletes kőépületét is megszállták. A kolostor védelmére rendelt 300 székely gyalogos 1788. március 24-én sikerrel védte meg az épületet a támadó török sereg ellen. Bár a szorost a háború folyamán további jelentősebb támadás nem érte, a császári parancsnokság mégis kisebb erődítések építése mellett döntött. Ezek közül a legjelentősebb a Felsőtömös községtől délre, a mai szerpentinút déli végénél, az úttól nyugatra lévő hegycsúcson, az egykori Kontumác állomástól délre épült Predeáli sáncvár. Ezt a sokszögletű, szabálytalan alaprajzú, magasított ágyúdombbal ellátott, kisméretű gerenda-föld erődöt elsősorban tüzérség elhelyezésére emelték 1788–89-ben (tervrajzai megtalálhatóak a bécsi Kriegsarchivban). A sánc helye azóta beépült, és a kisvárossá fejlődött Predeál része lett. A szállodákkal és lakóházakkal borított területen a sánc maradványait nem sikerült megtalálnunk, azok valószínűleg teljesen elpusztultak.
Az 1788-as év folyamán elkészült a mai Alsótömöstől délre, kb. 3 kilométerre, a Tömös folyó és a mellette haladó út legszűkebb részének keleti oldalán egy többrészes ütegállás. Az akkor még Hammas-dombnak, majd a 19. század közepétől Magyarvárnak nevezett, kb. 15 méter relatív magasságú (tszfm.: 771 méter) kettős sziklamagaslatot 1788 júniusában gerendákból és földsáncokból készített kis erődítménnyel látták el. A délre néző domboldalon gerendafalakkal védett, nyitott ágyúállások és gyalogsági tüzelőállások készültek, amelyektől keleti–délkeleti irányba haladva a hegyoldalban felfutó hegygerincet is ellátták a támadást lassító akadályokkal. Ehhez hasonló – kivágott fákból, vastagabb ágakból készült – akadályvonalat készítettek a Tömös nyugati partján felfutó hegyre is.
A Hammas északi sziklacsúcsán is – ahol ma az 1849-es emlékmű áll – felépült egy négyszögletes ütegállás, amely három ágyú elhelyezésére volt alkalmas. Nincs adatunk arról, hogy ezt az erődítményt a harmadik osztrák–török háború során támadás érte volna. A háború végeztével sáncait valószínűleg elhagyták és azok pusztulásnak indultak.
A háború után a szoroson átvezető útvonalat tovább javították, egészen az 1830-as évekig. Az itt megnövekvő forgalom ellenőrzésére szolgált az a megerősített határátkelőhely, amelynek 1826-os keltezésű tervrajzát a Kriegsarchiv gyűjteményében őrzik. A tervrajz a 18. századi alsótömösi kontumác állomás erődített átépítését ábrázolja. A tervrajzon erődített figyelőház és raktárépületek, valamint a szorost elzáró paliszádfal és egyéb akadályok láthatóak. Orbán Balázs az 1860-as években ezt a határállomást már elhagyatva találta.
A jól védhető Hammas-domb az 1848–49-es szabadságharc idején kapott ismét hadi szerepet. 1849. április – május hónapokban, mindössze hat hét leforgása alatt, Szász Dániel mérnökkari százados terve nyomán a kirendelt székelyek és szászok egy igen jól megépített erődítményt emeltek ezen a helyen, amely teljesen lezárta a szorost: „…a sziklagerincz melletti nyilat két ágyú által fedezett kapuzattal volt ellátva, odább a hegyalján mellvédek és pallisadok által fedezett helyzetben ismét két és a sziklagerincz tetején három ágyú volt elhelyezve; a hegy oldalán és Magyarvár gerinczén is a gyalogságot fedező töltések és sánczolatok voltak hányva” – írta róla Orbán Balázs. Miután 1849. május 9-én I. Miklós cár közzétette azon nyilatkozatát, amelyben ígéretet tett, hogy katonai segítséget nyújt a Habsburgoknak a magyar szabadságharc leverésére, a támadás a Tömösi-szorosban már csak idő kérdése volt. 1849. június 19-én reggel Alexander Nyikolajevics Lüders tábornok vezetésével az V. hadtest fő erői – összesen 27 ezer orosz katona és 48 löveg – nyomult be a Tömösi- és a Törcsvári-szoroson keresztül Erdélybe. Az orosz haderő június 20-án hajnalban támadta meg a Kiss Sándor ezredes vezette kb. 2000 fős honvédsereget, amely a sáncerődítmény védőállásaiban hat órán keresztül állta az ellenség rohamait, súlyos veszteségeket okozva a támadóknak. Végül további csapatok bevetésével, járhatatlannak hitt hegyi utakon az oroszoknak sikerült megkerülniük a várat és a honvédek mögé jutni. A védelem ekkor összeroppant, majd a honvédség visszavonulása az őket üldöző kozák lovasság hatására pánikszerű meneküléssé fajult. Az oroszok elfoglalták és szétdúlták az erődítményt, melynek katonai szerepe véget ért.
A Magyarvár dombja és a szoros nyugati oldala közti legkisebb távolság a harcok idején kb. 40-50 méter volt, az 1870-es évek második felében azonban, a vasúti pálya kialakításakor a szorost szélesebbé kellett tenni. Ekkor a magyarvári dombtól nyugati irányban kialakított sáncok és lőállások maradványait elpusztították. A nyugatról meredek sziklákkal határolt Magyarvár dombjának tetején a csata 30. évfordulójára készített emlékmű áll, körülötte sáncmaradvány már nem látható. A dombtól keletre vezető hegyélen készített sáncok csekély terepalakulata viszont kb. 60-80 méter hosszan még napjainkban is megfigyelhető.
A Török Birodalom fokozatos balkáni térvesztése, az Oroszország növekedő térségbeli befolyása az 1870-es években az Osztrák-Magyar Monarchia és a cári birodalom viszonyának kiéleződéséhez vezetett. A Monarchia helyzetét tovább bonyolította a román fejedelemségek erősödése, és nem utolsósorban a saját boszniai-hercegovinai és szandzsákbeli ambíciói is. A helyzet értékelésére 1876. november 13-án Bécsben tartott titkos konferencián a katonai vezetés I. Ferenc-József elnökletével megtárgyalta Bosznia és Hercegovina okkupációjának tervét, valamint ugyanekkor döntöttek az Orosz Birodalom várható negatív reakciójára való felkészülésként a Kárpátok és Erdély védelmének fokozásáról is.
Ennek a döntésnek a nyomán került sor új erődítés építésére – többek között – a Tömösi-szorosban, a mai Felsőtömös közelében is. Az új igények kielégítése céljából a 19. század utolsó harmadában korszerű elvek szerint tervezett, többnyire kettő-nyolc löveg befogadására alkalmas kiserődöket, zártsáncokat építettek az erdélyi szorosokban, valamint ezektől kissé távolabb telepített ún. „Blockhaus”-okat, a legénység számára. A kiserődökben is kialakítottak fedezékként szolgáló, földdel borított gerendaépületeket. A gondosan megtervezett létesítmények tipizálására, illetve az egyes típusoknak az adott terepviszonyokhoz való adaptálására 1876-tól találhatóak tervek a bécsi Kriegsarchivban. Felsőtömös településtől 3 kilométerre északra is a fenti elvek alapján épültek 1878-ban erődítések és kiszolgáló épületek. Ezen a helyen az addig kb. 300 méter széles völgy összeszűkül, megfelelő lehetőséget nyújtva a szoroson át dél felől betörő ellenség megállítására. Itt, a Tömös keleti oldalán egy kettős domb kínált jól védhető helyet szorosvédő erődítés telepítésére. A környező magas hegyek nyugati irányba lefutó nyúlványának erdővel borított, kb. 50 méter relatív magasságú dombján épült a védelmi rendszer legfontosabb eleme, a „Werk A” nevű kiserőd. A zártsánc nyolc löveg elhelyezésére volt tervezve. A kiserőd területére építettek egy kereszt alaprajzú gerendaházat, amely szállást és menedéket nyújtott a legénységnek. A „Werk A”-tól délnyugatra, attól kb. 60 méter távolságban egy alacsonyabb domb platójára megépítették a „Batterie B” jelű ütegállást, amely hat lövegével jelentősen fokozta az erődítés tűzerejét. Itt fedezék vagy szállás nem épült. Az ütegek elhelyezésére szolgáló sáncművek kiegészítésére, a szoros jobb lezárása érdekében két, árkokkal és sáncokkal védett gerendaépületet („Blockhaus”) is emeltek a tüzérségi kiserődöktől keletre és nyugatra. A „Blockhaus I.” a „Werk A”-tól keletre, kb. 150 méterre, a „Blockhaus II.” pedig nyugatra, kb. 250 méterre a Tömös nyugati partja fölé emelkedő dombra épült. Mindkettő 25 katona elhelyezésére volt méretezve. Az erődítésrendszert a völgyet kelet–nyugati irányban keresztező, egymást több sorban követő, földmunkával kialakított gyalogsági sáncok egészítették ki. A gerendaépítmények napjainkra elpusztultak, a kiserődök sáncai, terepalakulatai azonban manapság is jól felismerhetővé teszik az erődítés egykori kiterjedését, elhelyezkedését.
Az alsótömösi Magyarvár-domb utolsó katonai felhasználásának szándékáról a bécsi Kriegsarchivban I.C.VI. 1–9–686 szám alatt találunk egy tervsorozatot. Az 1879-es dátummal ellátott dokumentáció tervlapjai a dombon felépítendő, szabálytalan négyszög alaprajzú, bombabiztos Blockhaus rajzait tartalmazzák. Azt is tervezték, hogy a kis erődítmény védelmi képességének fokozására a domb déli előterében, a Tömös felduzzasztásával kis tavat alakítanak ki. Az építményt valószínűleg a fentebb ismertetett, 1878-ban megépült felsőtömösi sáncok kiszolgálására szánták, de végül is nem valósították meg.
Forrás:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 192-198.
Új feltöltések, frissítések
Támogatás
Ajánlott látnivalók | |
---|---|
Az oldal használatának rövid bemutatása:
Tisztelt Látogató!
Szeretnénk egy rövid, de hasznos útmutatóval segíteni az oldal használatának elsajátításában. Az új oldal sok tekintetében változott a korábbi weboldal felépítéstől, működésétől..
Igyekeztünk jóval több információval áttekinthetővé tenni a helyszíneket. Külön menüket kaptak az ábrázolások, a légi fotók. Létrehoztunk egy archívum menüpontot, melyben időrendben elhelyezhetőek a korábbi képeink, de terveink szerint ide kerülnek majd feltöltésre azok a régi fotók is, amelyeket a fotózás kezdete óta készítettek és elérhetőek várainkról.
Újdonság szintén a videók és mellékletek menük, melyek célja mind vizuálisan, mind információk szintjén a legtöbbet megmutatni egy helyszín látnivalóiból, történetéből, jelenkori változásaiból.
Helyszínek "Látnivalók" menűsor: Belépve egy kiválasztott helyszínre, annak "Áttekintés" oldalára kerülünk. Az új "szürke" menüszerkezet megjelenítésének lényege, hogy csak azok a menük láthatóak, választhatóak, amelyekben tartalom is található. Megjelenő menüpontok használata értelemszerű, használata külön kiegészítést nem igényel.
Fontos viszont, hogy bizonyos nagyobb, vagy bonyolultabb helyszíneknél, több alaprajz választására van lehetőség az "Áttekintés" oldalon. Ezt az alaprajz képe alatt szám is mutatja, de az alaprajz jobb szélénél csúszka is utal rá. Mindkét módszerrel kiválasztható a kívánt alaprajz, melyeken a fotók ikonjára kattintva, az aktuális pozícióban készített képet látjuk a bal oldali nagykép ablakban. Az alaprajzon kiválasztott ikon ilyenkor sárga színre vált, továbbra is mutatva a választott pozíciót. A képek automatikus váltakozása ilyenkor megáll. A képre kattintva, külön ablakban megnyílva annak eredeti méretében való megjelenítését kapjuk. Az új feltöltéseknél és frissítéseknél, a korábbinál lényegesen nagyobb felbontású képeket használunk. Így jól áttekinthető, részlet gazdag bemutatását tudjuk nyújtani a látnivalóknak.
Az "Áttekintés" oldal alsó részén lévő gyors áttekintés képsora szintén csúszka segítségével görgethető, amennyiben a képek nem fértek el az oldalon.
Fontos és megszokást kíván az oldalon való görgetés módja. Mivel a belső tartalmak, például a szöveganyagok, képek, megkívánták egy kombinált görgetés rendszer kialakítását, ezért mindig ott működik a görgetés az egérrel, ahol az egér pozíciója van! Ezzel a módszerrel így nagyon könnyen lehet az egérrel léptetni a képeket, gördíteni a szöveges anyagokat, a kép alapú mellékleteket. Képek lapozásánál, mind a jobb és balszélen történő kattintás, mind az egérgörgő mozgatásával történő léptetés is használható. A háttéren vagy az Windows ablak csúszkát használva az egér görgetést az egész oldalt lehet mozgatni. A belső felületen használva az egér görgetés viszont a belső tartalmat mozgatja. Egy kis gyakorlást követően hamar rááll a kezünk, gyorsan és könnyen kezelhetővé válik a tartalmak görgetése.
A választó térkép használata: A korábbi váras oldal a helyszíneket mutatta a térképen. Az új oldal térkép pontjai viszont a településeket mutatják, ahova a helyszínek kapcsolódnak. A térképen lévő gyorskeresés, mind a helyszín, mind a település keresésére alkalmas, de mindig a település találatát és pontját fogja mutatni. Támogatott az ékezet vagy idegen karakter nélküli keresés. Ebben az esetben az alapkarakter kell használni. Szintén működik a szókezdeti, de törték szóra való keresés.
Rámutatva a település pontjára, kis buborékban ad információt, milyen látnivaló található a településen. Jelenleg a vár és templom elérhető, de a jövőben a látnivalók csoportja bővülni fog. A kis ikonok melletti szám mutatja a látnivalók számát. A pontra klikkelve automatikusan a keresés főmenü találati részére érkezünk, ahol kiválasztható, mely helyszín érdekes számunkra.
Keresés főmenü: A térkép főoldalról, ahogy azt előbb láttuk is ide kerülünk a választást követően. A keresés funkció, a főmenü sorból is elérhető. Itt a keresés sokkal pontosabban megadható, illetve több opcióban szűkíthető.
Források főmenü: Ebben a menüben a rendszerben található forrásmunkák kereshetőek, szerzőre, címre. A "Kiadványok" és "Szerzők" mezőben akár kiválasztásos módszerrel is. Jelenlegi állapotában még sima szöveges felületként működik, de a következő fejlesztési lépésben összekapcsolódik a mellékletként fizikailag is tárolt forrás tartalmakkal. Így amihez van anyagunk valamely formátumban, az azonnal megnyithatóvá válik majd. A többi forrásnál pedig ahol csak elérhető, közvetlen linkkel igyekszünk a tartalom eredeti forrásához irányítani az érdeklődőket.
Fontos volt számunkra, hogy a korábbi weboldal anyaga ne vesszen el. Számos helyszín kapcsán vannak olyan anyagok, amelyek pótolhatatlanok lennének. Az oldal fejlesztői sikeresen átemelték és adatbázisba szervezték a régi anyagokat. Azonban ez kompromisszumokkal együtt járó folyamat volt. A legfontosabb ezek közül, hogy a helyszínek jelentős számánál kell a pontatlanságokat javítanunk, mivel az program algoritmusok sok esetben nem tudták helyesen átemelni a tartalmakat.
Folyamatosan dolgozunk mind a hibajavításokon, mind az új anyagokkal való kiegészítéseken és természetesen a még hiányzó helyszínek felvitelén.
Emellett az oldal is folyamatos fejlesztés alatt áll, újabb lehetőségek és modulok beépítése van tervben, illetve további ésszerűsítések, melyek a kezelést kívánják segíteni.
A jövőre nézve egyik fő irány a mobil alkalmazás hátterének kialakítása, annak előkészítése.
Bízunk benne, hogy egy minden igényt kielégítő formában sikerül az új varak.hu oldalt elindítanunk.
Ebben a munkában számítunk minden várszerető ember hatékony közreműködésében, aki ezt a célt támogatni tudja.