Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Skradin (olaszul: Scardona) város Horvátországban, Šibenik-Knin megyében

Először az illír település állt a helyén, majd a rómaiak "Scardona" néven alapítottak itt várost, mely a környék igazgatási és kereskedelmi központja lett. A város gazdag történelme a vaskorig nyúlik vissza, neve az ókori történetírók munkáiban bukkan fel először. Sztrabón az i. e. 1. század görög geográfusa Scardonát Liburnia városaként említi, mely a Titius (Krka) partján, annak torkolata közelében fekszik.[1] Idősebb Plinius (23–79) amikor számba veszi Liburnia városait Scardonáról, mint Liburnia egyik legfontosabb városáról ír. Scardona mellett a Krka-folyót ő is megemlíti amikor Liburnia és Dalmácia határát írja le.[1] Klaudiosz Ptolemaiosz a 2. századi geográfus és asztronómus is megerősíti, hogy Scardona a liburn part városa.[1] A város illír és római kori fennállását a Rokovača, Đardin és Maraguša régészeti lelőhelyek gazdag leletanyaga támasztja alá. A több mint harminc éven át folyt módszeres rokovačai régészeti feltárások, az itt talált római szarkofág, a kikötői berendezések növényi ornamentikával díszített mozaikja kétségtelenné tették, hogy Scardona a római korban igen jelentős kereskedelmi kikötő volt. Đardin gazdag régészeti leleteivel (aranyozott díszek, karkötők, nyakláncok, borostyánköves gyűrűk, üvegtárgyak, orvosi és kozmetikai felszerelések, stb.) az itt élők magas társadalmi réteghez való tartozását, Margušán pedig az 1. és 5. század között magas rangú katonák itt létét bizonyítják.[1] Az 5. század végén és a 6. század elején Scardonát a barbár gótok betörése pusztította el. Még a szlávok érkezése előtt azonban a város a fontos hitéleti központtá vált, mely már püspökség székhelye. Ezt bizonyítja, hogy Constantinus scardonai püspök 530-ban részt vett az első salonai zsinaton.[1] A püspökség egy középkori megszakítással egészen 1830-ig működött, mivel XII. Leó pápa „Locum beati Petri“ című 1828-ban kiadott bullájával megszüntette azt.[1] A város stratégiai helyzete miatt sokszor szenvedett a harcoktól. Amikor a 7. században a szlávok megjelentek itt, a római város már romokban hevert. A horvátok újjáépítették a települést, melyet a 10. században már ismét püspöki székhelyként említenek. A középkorban erődített város várral, amely 1299-ben a Subićoké. Vára 1356-tól királyi vár a horvát bán igazgatása alatt. 1399-ben Hrvatinić Vuk bán özvegyéé, akitől 1403-ban Hervoja elfoglalta. Később újra királyi vár lett, majd a Frangepánoké. 1409-ben egész Dalmáciával együtt százezer aranydukátért megvásárolta a Velencei Köztársaság. Püspökség székhelyeként, fontos kikötőként középkor folyamán végig megtartotta gazdasági és politikai jelentőségét. 1522-ben Skradin török uralom alá került és csak 1684-ben szabadították fel. Ezután a velenceiek birtoka volt 1797-ig, amikor francia, majd osztrák uralom következett. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. 

Skradin vára Šubić Pál horvát bán (1273–1312) idejében épült egy ókori liburn erődítmény helyére. A Šubićoké, majd 1356-tól királyi vár a horvát bán igazgatása alatt. 1399-ben Hrvatinić Vuk bán özvegyéé, akitől 1403-ban Hervoja elfoglalta. Később újra királyi vár lett, majd a Frangepánoké. 1409-ben egész Dalmáciával együtt százezer aranydukátért megvásárolta a Velencei Köztársaság. Püspökség székhelyeként, fontos kikötőként középkor folyamán végig megtartotta gazdasági és politikai jelentőségét. 1522-ben Skradin török uralom alá került és csak 1684-ben szabadították fel.

A vár mai állapota

A ma Turinának nevezett vár maradványa egy henger alakú torony és a hozzá keletről kapcsolódó, négyzetes épület alapfalaiból áll. A gerinc nyugati oldalán további falak maradványai láthatók. A torony átmérője mintegy 14 méter, a kapcsolódó négyzetes épület oldalai hozzávetőlegesen 9 méteresek. A 16. századi ábrázolásokon a toronytól nyugatra is láthatók épületek, de ma már ezek nincsenek meg.