Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pannonhalma - Győrszentmárton, Bencés monostor, apátság - végvár

A pannonhalmi bencés monostort már építésének első idejében kőfallal vették körül, melynek alaprajzi elrendezése nem ismeretes. A 16. században megerősődő oszmán fenyegetés miatt a monostort végvárrá alakították át, melynek későbbi alakját G. Turco 1569. évi felméréséből ismerjük. Eszerint ez időben kettős kőfallal, a külső védőöv hat ötszögű kis alapterületű külső toronnyal és egy négyszögletes kaputoronnyal, az előtte levő híddal rendelkezett. Az egész várat árok vette körül. A belső és külső övező falak között 10 m széles falszoros húzódott. A külsőfalat 1 m falvastagságú két ötszögű torony védte, ami újabb, valószínűleg 1850. év körüli építkezés eredménye. Egy 1859. évi rajz szerint mintegy 2 m vastag fal eredeti, a többi helyen vékonyabb. Kivételt képez a két sarka, ahol 2,5 m vastag falai vannak, amelyek közül az északi sarok ötszögű alaprajzáról a vár öregtornyára lehet következtetni.

Az első bencések, akik Géza fejedelem hívására a csehországi libicai vérengzés után 996-ban jöttek Magyarországra, Pannónia nevű kis falu felett emelkedő és a középkorban Szent Márton hegyének nevezett 282 méter magas dombon telepedtek le. A Géza korábban megindult kolostorépítkezést I. (Szent) István király fejezte be, aki apja halála után is támogatta a szerzeteseket. Jelenlétében 1002-ben szentelték fel a templomot. A király ezt követően gyakran megfordult a monostorban.

1077 után Szent László király országgyűlést tartott Pannonhalmán és további adományokkal gazdagította a rendet. 1096-ban itt fogadta az országon átvonuló kereszteseket Könyves Kálmán király. 1102-ben Péter apát fényűző ünnepséggel emlékezett meg a kolostor 100 éves fennállásáról. 1137 előtt, pontosan nem ismert időpontban, a templom és a monostor épületei elpusztultak, melyről egy akkor keltezett oklevél tanúskodik. A mosnostort Dávid apát a saját költségén újíttatta fel és bővítette ki, melyet az ország nagyjainak jelenlétében Felicián érsek szentelt fel. 1209 körül egy tűzvészben ez a második templom is elpusztult.

A tűzvész után Oros tihanyi apát került Pannonhalma élére. Megkezdte az újjáépítéseket, melyek 1215-1218 között itáliai útja miatt félbeszkadtak. A munkálatok végül 1224-ben fejeződtek be. Az építéshez hívott ciszteci szerzetesek háromhajós, kereszthajó nélküli templomot építettek. Ezzel egyidőben épült az udvar felé nyitott kerengő a hozzá kapcsolódó épületekkel. A felszentelésre II. András király jelenlétében 1224 novemberében került sort. Oros apát 1242-ben mintegy 40 szerzetes védte meg a tatárok ostromától a kolostort. A tatárjárás után IV. Béla 1260-ban az apátságnak ajándékozta Szigligetet, hogy ott várat építsenek.

1301-ben Landenberg Herman osztrák marsall foglalta el a hírhedt Kőszegi Iván segítségével. A Kőszegiek állítottak várnagyot 1311-ig. Ezt követően Szigfrid apát újíttatta meg az apátságot. 1376 és 1490 között több alkalommal kommendátorok (ideiglenes vezető) írányítják a kolostort. Vitéz János esztergomi érsek halálát követően, az 1480-as években Mátyás király kommendátorsága idején nagyszabású késő gótikus átépítés vette kezdetét. A templom déli oldalán, a téglalap alaprajzú belső udvart körülvevő kerengő falai a 15. század végén épültek. A kerengő 1486-os építésének ideje egy sarokkövön is látható. A templomba vezető kapu, a Porta Speciosa feletti boltozat a legdíszesebb. A templom is megújult, a főszentélyt és a mellékszentélyeket díszes gótikus boltozatot kapott, a főszentély felett nyolcágú csillagboltozat készült. A templom északi oldalán megépült a mai sekrestye és a Szent Benedek-kápolna, amely a magyar késő gótika egyik legszebb emléke.

Később II. Ulászló foglalta le maga számára az apátságot, melyet 1500 elején Tolnai Máté kinevezett apátnak adományozott. Tolnai az uralkodó támogatásával nagyszabású rendi reformokat kezdett a rendi fegyelem megerősítésére. 1510 körül készült a templom északi oldalhajójában a két félköríves záródású reneszánsz faragott kapukeret. A bal oldali a Mária-kápolnáé, a jobb oldali a keresztelőkápolnáé, amelynek záradékában Tolnai címerét faragták ki.

A mohácsi csatavesztés után két király ütköző zónába került az apátság, melyet I. Ferdinánd csapatai elfoglaltak és kifosztottak 1529-ben mert az János király oldalán állt. Ugyanebben az évben a Bécs ellen vonuló török hadak is kifoszották a környéket. A török időkre végvárrá lett, védőműveit azonban először csak ideiglenes jelleggel építették ki. 1532-ben Bakics Pál sikeresen védte meg a törökök támadásától. A vár többször volt török kézen, falai az ostromok és az anyagiak hiányában állandóan romlottak. Az őrség gondatlansága miatt 1575-ben tűz ütött ki a várban, aminek következtében a templom tetőzete és a lakóházak nagy része leégett. A helyreállítási munkálatokat Suess Orbán vezetésével végezték el.

A bencések 1586-ban a kolostorból elmenekültek és az elhanyagolt vár világi kapitányok kezére került. Pannonhalmát 1594-ben Szinán pasa szállta meg, de 1597-ben Miksa főherceg vezére, Brestein ötezer katonával visszafoglalta. A zsitvatoroki béke után egyházi vezetés kezébe került vissza az apátság, ahol 1638 után újra a bencéseket találjuk. A század végén 1683-ban megint elfoglalta a török, de rövid idő után ismét a bencéseké, akik igyekeztek a lerombolt falakat helyreállíttatni. Karbert Egyed főapát 1699 őszén újjáépítette a romladozó palánkot, a hétszögűre kiépített várfalakon belül megépítette az ágyútornyot és a belső munkálatokat is elvégeztette.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kuruc érzelmű rendtársak Karbertet elfogták, bebörtönözték, s rövidesen meghalt. A kuruc kapitányból bencés főapáttá lett Sajghó Benedek (1722-1768) idején kezdődött meg a kolostor barokk kiépítése a győri karmelita templom tervezőjének, Witwer Márton szerzetesnek vezetésével.

II. József király 1786-ban több szerzetesrenddel együtt a bencés rendet is feloszlatta. Az I. Ferenc király által 1801-ben újra visszaállított rend kezére került vissza az apátság, amely kiépítését új tervek alapján kezdték meg előbb Engel Ferenc, majd Páckh János vezetésével. Ekkor készült a templom új tornya is.

1862-ben Kruesz Krizosztom főapát Stornó Ferencet bízta meg a székesegyház helyreállítási tervének elkészítésével, aki 1868-ban a munkálatokat is megkezdte, és kisebb megszakításokkal 1886-ig végezte. A század végére megépült a kolostor lépcsőháza, a Kálvária helyén a Millenniumi Emlékmű.

1923-ban emeletet építettek a kolostor déli szárnyára. Az 1940-es esztendőben megkezdődött újabb nagy építkezések során elkészült a 250 bentlakásos diákra tervezett gimnázium és a nevelőotthon, melyeket 1943-ban adta át rendeltetésének. Az épületegyüttes nem szenvedett nagyobb károkat a II. világháború alatt, azonban a rend birtokait államosították 1945-ben.

1950-től engedélyezték újra az oktatást, amely napjainkban is zajlik falai között. 1961-1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség végzett helyreállítási munkálatokat Sedlmayr János építész vezetésével. Legutóbb a 2003-tól megindult négy szakaszból álló turisztikai fejlesztési terv keretében történtek jelentős feljesztések pannonhalmi apátság területén.

Messze földön híres könyvtára több mint 400 000 kötetből áll. Tucatnyi kódexet és több száz ősnyomtatványt őríznek a könyvtár falai között. 

Források:

Rácz Endre: Pannonhalma - Corvina, Budapest, 1996
Gergelyffy András: Adatok Pannonhalma építéstörténetéhez - Győr, 1963
H. Gyürky Katalin: Pannonhalma kolostorában 1961-ben végzett régészeti kutatás - Műemlékvédelem 7. 1963
Kőfalvi Imre: A pannonhalmi Porta Speciosa története a kövek szemléletében- Győr, 1963
Sedlmayr János: A pannonhalmi kerengő és kolostorudvar helyreállításának elvei. Győr, 1963
Takács Imre: A pannonhalmi apátság első temploma - Vigilia, 2000 11.
Szöllősi Gábor: Pannonhalma - Az apátság rövid története - www.varlexikon.hu
Pazirik Studio: Pannonhalmi apátság története - videó
A www.varak.hu honlap korábbi szócikke