Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Ravazd Szent Villebald templomrom

Ravazd falu ősi település, Szent László király adományaként került a pannonhalmi bencés apátság birtokába a XI. század végén. A Szent Villebald tiszteletére szentelt egyházról már II. Paschalis pápa 1102-ben kiadott oklevelében történik említés; a pápa megerősíti a Szent Istvántól a monostornak adott javakat, „névszerint Szent Márton egyházát Sabariában, és Szent Wilibald egyházát." Hazánkban nem tudunk másutt az ő tiszteletére szentelt templomról. Megemlítjük, hogy Bálint Sándor sem ismerteti szentünket. 

Ki volt Szent Villebald, akinek tiszteletére Pannonhalma közelében a XI. században templomot építettek? Szent Villebald, akinek ünnepe a Szentek naptárában július 7-én van, Angliában született 700 körül, szász királyi családból, és a legenda szerint királyi vér folyt ereiben. Testvérei voltak Szent Wunibald, szintén szerzetes és Walburga, bencés apáca. Villebald testvérével és atyjával - aki útközben meghal - a Szentföldre indul. Ó tovább megy és hosszabb időt tölt a Szentföldön, hogy kora szokása szerint a Megváltó nyomdokait keresse. Zarandoksaga állomásait később húgának le is diktálja. A Szentföldről visszatérve Monte Cassino hegyén bencés szerzetes lesz, és ott kilenc évet tölt el egyszerű szerzetesként. A pápa kívánságára vállalja a mai Németországban az eichstätti püspökséget. Halála után hamarosan szentként tisztelik.

A késő középkor és a török idők viszonylag kevés fennmaradt emléke már magában is megmagyarázná, hogy miért nem találunk ebben az időben adatokat sem a forrásra, sem a Villebald templomocskára. A török előtt, 1487-ben állt még a község keleti részén Szent Villebald egyháza. A törökök azonban 1595-ben Szent Márton várával együtt Ravazdot is elpusztították, mindkét templomával. A XVI. század végén a török hódítás következtében megszűnt bencés élet az apátságban a XVII. század közepe felé indul meg újra. Először 1694-ből találunk utalást Lendvay Piacid főapát egy levelében a Villebald templomra.

Kétségkívül a XVIII. században volt a Villebald kultusz fénykora, ekkor volt leglátogatottabb a templom és búcsúja. Külön fokozta a hely vonzerejét, hogy a templomocska mellett egy vagy több remete is élt; ők gondozták a templomot, és szolgálatára álltak az oda zarándokló híveknek is. Többször van említés a Perjel Naplóban is ezekről a remetékről. 1758. április 13-i bejegyzés szerint egy Vali Antal nevű remete 18 évig élt a Szent Villebald templom mellett és Pannonhalmán fejezte be buzgó életét. Vagy ismét 1759 július 11-én: „Villebald templomban beiktatták az új remetét, Vajda Mártont." 1735 július 20-én pl. a Ravazdi remeteségben (Eremitorium Ravazdiense) fekvő beteghez a Perjel kiküldi P Kolumbant. A templomocska fenntartására Fr. Márkus Marián levélben így intézkedik: jogos atyai örökségének felét a Pannónia hegyén lévő Kálváriára hagyja, felét pedig a remeték ellátására a Szent Villibald templomnál; és a szülőkért tartassanak szentmisék, a remeték pedig imádkozzanak értük. Nemegyszer feljegyzik a vendégeket is, akik meglátogatták az „eremitorium"-ot, a remeteséget. 1735. május 4-én „a reggeli szentmise után a Főtisztelendő Főapát Úr az előkelő vendégekkel a Szent Villibaldhoz ment, ahol ő szentmisét is tartott és a vendégeket a hellyel megismertetve tértek vissza a monostorba." 1736. január 17-én „a Prior, a Provizor és a Dékán, Jávorka úrnő kíséretében a Szent Vilibaldhoz mentek délben Fr. Antal remetéhez, aki nevenapján barátaival együtt ebédelt." 1762. június 21-én „a Várból Győrbe igyekvő veszprémi kanonok, Törey Lászó, áhítattal elzarádokolt a Szent Villibald forrásához." 

Hogy mennyire számon tartották a Szent Villebald egyházát, mint templomot, arra érdekes adattal szolgál Somogyi Dániel főapát, aki a VI. Pius pápa által az 1775-ös szentévi búcsú elnyerésének lehetőségeit - kicsit ugyan megkésve 1776 április 21-én díszes nyomtatott levélben hirdeti meg. Ebben felsorolja, hogy milyen négy templomot kell meglátogatni a búcsú elnyerése érdekében; ezek a mai bazilika, a Kálvária- (Fájdalmas-) kápolna, a falusi templom és a Boldogaszszony kápolna. Külön kiemeli: „A ravazdiak azonban, mivel két templomuk vagyon, napjában mindenikhez két izben járjanak..." Tehát 1776-ban még templomként működött a Villebald domb temploma. 

Alig telt el néhány év, hogy az apátság jóvoltából a forrás fölé a barokk épület elkészült, 1786-ban a bencés rendet is feloszlatta II. József császár. Az 1802es visszaállítással a tanítást vállaló szerzet minden erejével új feladatai teljesítésére kényszerült. Közben a felvilágosodás szelleme is terjedőben volt; nem álltak vissza a körmenetek, csökkent a kultusz, és a Villebald templom gyorsan az enyészet martaléka lett. Vályi András 1799-ben kiadott könyvében már ezt említi meg Ravazd falunál: „Itt vagyon ama nevezetes Pannóniai Kút, melly már most elhagyatik" (Vályi 1799). Ez annál inkább érthető volt, mivel a faluban megépült a mai új templom. "Rómer első tudományos publikációi középkori témákat érintettek. Lokalizálta a Ravazdon található egykori Szent Villebald egyházat, és utalt arra, hogy a már romos épület köveit — köztük egy római sírkövet — az új pannonhalmi könyvtár építéséhez használták fel", "Julius Paternus és J. Fuscus sirköve a ravazdi Szent Villebald-dombon került elő. Most a pannonhalmi könyvtár mellékbejáratával szemben a falba van beépítve".

Ma a turisták számára látogatható legrégebbi ravazdi történelmi emlék a Bilebárdnak nevezett dombon felállított fakereszt és emléktábla, valamint a középkori Szent Villebald templom rekonstruált alapjai.  

Forrás:

Sólymos Szilveszter OSB: Szent Villebald barokk kori kultusza Ravazdon

Lovas Elemér: Győr város és Győr vármegye feliratos és domborműves római emlékei. (Első közlemény)

Szende László: Adalékok Rómer Flóris középkorra vonatkozó munkásságához

https://ravazd.hu/