Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagyselmec, Lucny Hrib

Lúčny Hríb vára 642 m tengerszint feletti magassággal, Nagyselmec déli részén, a Zemianska-völgy torkolatánál, magányos dolomitsziklaként egy kis sziklás dombon található. Egyes szerzők azt a feltételezést fogalmazzák meg, hogy a név onnan ered, hogy az erőd alakja hasonlíthat egy gomba alakjára. Az igazsághoz azonban valószínűleg a „púp” alap szóból eredő elnevezés fog állni, ami itt nyilván „megkülönböztető domb”-ot jelent, amit a második katonai térképen látható helyszín neve is alátámaszt (Luzy Wrch).

Ez a domb több tíz méterrel (kb. 20-30) emelkedik a környező terep fölé. A hegység észak felé a Liptói-medencébe vezető hegylánc utolsó részén található. A kőzet szürke és szürkésfehér színű, mérsékelten mállott dolomitos mészkő. Számos vékony kalcit eret tartalmaz. A meredek dombot fű, ritka cserjék és fák borítják. A domb közelében patak folyik, amely a múltban jelentős szerepet játszott a terep alakulásában. A sekély talajnak és a repedezett kőzetnek köszönhetően nagyon száraz lelőhely, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy már a hallstatti korszakban is lakták őseink, akik később megerősítették majd elpusztították.

Martin Furman régész beszámol arról, hogy a sáncot gyakran megbolygatták amatőr ásatások és kőbányászat, ami torzítja a sziklás magaslat eredeti tereprendezését. A nyugati oldal meredek lejtős, a  keleti oldalon a teraszba végződik, ahonnan a legkönnyebben megközelíthető a felső fennsík. Az erőd legmagasabb, déli pontja a dolomitszikla meredeken lejtős, éles gerince. A természetes határú fennsíkot teraszok alkotják, alkalmasak ideiglenes betelepülésre. Valószínűleg a csúcsfennsík északi és keleti oldalát sánc vette körül, mivel ezeken a részeken van a legkisebb kiemelkedés a terasz és a vár teteje között. A terepen is feltűnően jelenik meg. Az ismert régészeti anyagok lehetővé teszik, hogy ennek a helynek a létrehozását a hallstatti korszak egyik erődjei közé sorolják.

A szláv település maradványai vékony köves rétegben kerültek elő a mai felszín felett. Bár kevés edénytöredék maradt fenn, eredete biztosan a 9. századra tehető.

1967-ben Karol Piet lelőhelykutatása során vastárgytöredékeket, bronz drótfülbevalót és késő latin kerámiát talált. A réteg, amelyben a tárgyakat megtalálták, egy kis sánc alatt található, amely a csúcs védi. A fehér díszítéssel díszített fazekaskorong töredékének előkerülése bővíti az ilyen típusú kerámiák leleteinek számát Észak-Szlovákiában.

http://www.hradiska.sk/2017/06/lipt-stiavnica-lucny-hrib.html