Utolsó frissítés: 2022.12.19.
Néma, református templom
40. NÉMA
1225-ben mai nevén, Nema jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1292-ben Nyma, 1461-ben Néma, 1590-ben is Néma, 1539-ben Nyema (uo.) a neve.
1332-ben plébániatemploma van. Ebben az évben papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 32 dénárt fizet, 1334-ben pedig László 1 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 191.; Documente. XIV. C., III. 148, 190.
Régi templomának keletkezési idejét román kori stíluselemei alapján legkésőbb a XIII. század elejére teszik. Szentélye egyenes záródású. Megtartva a román kori szentélyt, később új hajót építenek hozzá. (Szabó T.A.: Szolnok-Doboka vm. 194, 203.)
Az a hagyomány, hogy a fehér barátoké volt, de erről okleveles adat nincs. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. V. 239.; Beke: i.m. 191.) Valószínűvé teszi azonban az, hogy 1839-ben még látható volt egy kolostorszerű épület alapfala.
1839-ben csaknem egészében újítják, amint felirata is megörökíti: „Renováltatott 1839-ben csaknem ujon…” (Kádár: i.h.)
A templom ma is áll. Egyik harangja 1690-ből való, a másik a megszűnt kodori egyháztól 1597-ben került ide. (Kádár: i.m. V. 240.)
Az 1965. évi restauráláskor a sekrestyében XVI. századi falfestmények kerültek felszínre.
A középkorban tiszta katolikus falu átéli a reformáció kezdeti változásait és az unitárius vallásnál állapodik meg. 1584-ben már unitárius papja van.
1618–1621 között az unitárius egyház megszűnik. A változást Haranglábi Zsigmondnak tulajdonítják, akinek a segítségével a református egyház veszi át a templomot és a híveket. Református papjai 1683-tól ismeretesek. Tehát a XVII. századtól református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania II. 185.)
Lakossága annyira megfogyatkozik, hogy a XIX. században már csak Désakna leányegyháza. A XVIII. századtól kevés katolikus is lakik a faluban, akik részére br. Toroczkai Gáspár tart fenn elegáns kápolnát (György: A Ferencrendiek. 424.), majd Gajzágó Boldizsár házában van házikápolna. (Kádár: i.m. V. 239.)
A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1598-ból Pap kútja, Diós irtovány; 1643-ból Beke, Alsó hídon alól, Hídberek felett, Káposztáskert, Verőfény, Vagvanyfar, Kenderhely, Felső-Átal, Szentgyörgy felé, Sóstó, Nyáras, Kecskés, Beke felé való, Zerge, Köleshely, Sziget, Töltés, Sebes árok, Szigetszil, Csikós-tó, Horgas kalap, Haotska; 1669-ből Szemere, Katlan hegyese, Darassó bérce, Körös berek, Káka kútja, Oláh leánya kútja, Komlos torka, Tamás berke, Pincés berek stb. (Kádár: i.m. V. 242.) A kétszer is előforduló Beke név az 1298-ban szereplő, később elpusztult falu nevét őrzi (C. Suciu: i.m.; Kádár: i.h.), amely Néma országút felé eső részén feküdt.
Forrás: Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Református temploma a ciszterci gótika stílusában épült, teljes egészében kváderkövekből. A hagyomány szerint a középkorban rendház is tartozott hozzá. Egyik, 1597-ben öntött harangja a megszűnt kodori református gyülekezet egykori templomából való. Gótikus freskótöredékeit az 1961-es műemléki restaurálás során Bágyuj Lajos tárta föl.
A hagyomány szerint a középkorban kolostor állt mellette. A 14–16. században a Némai család birtoka volt. 1584 és 1618–21 között unitárius, később református anyaegyház. 1602–03-ban Basta zsoldosai dúlták fel, 1658–61-ben Ali pasa csapatai hurcolták rabságba lakóit, 1703-ban pedig labancok gyújtották fel. 1713-ban egy nemes, nyolc jobbágy- és nyolc zsellércsaládja mellett tizenkét háza pusztán állt. Református egyháza 1766-ban, Széplakkal együtt 65 férfit és 29 asszonyt számlált. Bodor Domokos 1847-ben negyven evangélikus szlovákot telepített be, akik 1850 és 1857 között eltűntek a statisztikákból (Kádár József szerint elrománosodtak). A mellette futó állami út mentén 1848 előtt fogadó épült. Reformátusai a század közepétől filiaként Désaknához tartoztak. A görögkatolikusok iskolája 1860-ban épült. A reformátusokét 1896-ban államosították. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegye része volt. A magyar állam 1940 után 42 ONCSA-házba magyar családokat telepített Korondról és Parajdról. A bevonuló román hadsereg 1944-ben elkergette a magyar telepeseket. (Wikipedia)
