Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sachsendorf vár

1180/1200 között említik először a Sassendorf nevet. 1230-ban és 1249-ben Ulrich v. Sachsendorfot említik. A család a 13. század elejére vezethető vissza. 1290-ben megjelenik "Ulrich der Zinke von Sahsendorf", akinek családját 1384-ig említik. Utódja feltehetően Niklas Pillung v. St. Gilgenberg. 1430-ban Sachsendorf Konrad v. Kraigra száll. 1453 Ulrich v. Eitzing megvásárolja a Wolfenreuternektől Sachsendorf egy részét. 1460-ban egy oklevélben "Walthesarn der Oder zu Sachsenndorf" néven említik. 1475-ben az erődítmény Wilhelm v. Missingdorftól a losensteinleiteni Fellabrunnerekre száll. Az erőd 1478/81 között a magyar csapatokkal vívott harcokban végleg elpusztult. Későbbi források már csak mint pusztuló székhelyet említik. 1755-ben Sachsendorf az Altenburgi Apátság tulajdonába került. Az újabb időkben a terület az SG Eggenburg birtokába került, amely társszponzora volt az 1987-1998 között végzett régészeti kutatásoknak.

A várromok a falutól nyugatra, közvetlenül a Buttendorfba vezető út mellett találhatók. Itt, a Teichwiesenbach patak forrásvidékén található egy nedves mélyedés, amelyet még mindig erős nádas jellemez, és amelyet a székhely építéséhez használtak. Sachsendorf egyike azon kevés osztrák váraknak, amelyek modern régészeti vizsgálaton estek át. Az 1987-1998 között végzett ásatások és azok figyelemre méltó eredményei a jövőben különleges helyet biztosítanak a helyszínnek a hazai várkutatásban. Az ásatás várva várt teljes dokumentációja folyamatban van; az alábbi információk a korábbi előzetes jelentéseken alapulnak. Bár a lelőhely nem látványos elhelyezkedése, kis mérete és meglehetősen szerény minősége nem engedett "szenzációkra" számítani, mégis meglepően korai, folyamatos és komplex települést és építkezést sikerült bizonyítani a 10. századtól kezdve. A legrégebbi, a 10. század közepe körüli települési szakaszban egy nem megerősített faépület állt. Az ezredforduló táján egy 8,70 x 7,50 m-es, 1,50 m falvastagságú, masszív, fapalánkkal biztosított torony épült. A 11. század közepe után ezt a reprezentatív tömör épületet egy viszonylag karcsú, kb. 8 x 7 m-es kőház váltotta fel. A 12. század közepe után ez egy sokkal reprezentatívabb, masszívabb, kb. 15 x 8 m-es, csarnokszerű lakóépületnek adta át a helyét, amellyel szemben északon egy kápolna állt. A ma is részben fennmaradt szakrális épület egy 7,45 m széles, apszisszerű csarnok, amelyet művészettörténeti szempontból a 12. század századra datálnak. A 13. század 2. felében az épületet ismét átalakították, és egy hatalmas, közel 9 m oldalhosszúságú és több mint 3 m falvastagságú négyzetes kaputornyot, valamint összekötő falszakaszokat emeltek. A torony első emeletéig fennmaradt falazata nagy területen elvesztette külső burkolatát, de a fennmaradt felületek alapján jól mutatják, hogy a 13. század végére datálható. A 14. században egy új átfogó körsáncot és egy vizesárkot hoztak létre. A palotát áthelyezték az északnyugati területre. A különböző belső bővítések mellett a kápolna területét leválasztották és temetőként használták, és a használat során mintegy 900 temetkezés történt. A 15. század több építési szakaszt, a belső beépítés megszilárdítását és átalakítását, valamint a külső erődítmény gyökeres változását hozta. A nyilvánvalóan a tüzérségi tűz elviselésére tervezett erődítményt palánkkal látták el. A vizsgálatok befejezése után a komplexum látogatható. A jól megmaradt sánc egy kis szakaszán egy fából készült paliszád rekonstruálja az eredeti képet. Az épület összetett, többfázisú fejlődése azonban a jelenlegi objektumon már nem követhető nyomon. A helyszínen tájékoztató táblák vannak, ezeken követhetőek az építési fázisok.

http://noeburgen.imareal.sbg.ac.at/result/burgid/2224