Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Marchegg Pálffy kastély

Alsó-Ausztria keleti részén, közvetlenül a szlovák határon fekszik Marchegg kisvárosa, Alsó-Ausztria legnagyobb fallal kerített városa. Katonai és stratégiai megfontolások vezették II. Ottokár királyt Marchegg megalapítására 1268-ban, akkoriban Magyarország közvetlen közelében. Marchegg északnyugati részén egy várkomplexumot építettek vizesárokkal és felvonóhíddal, a várost pedig városfal biztosította.

Marchegg városát kezdetben a Wartenfels család birtokolja. 1460-ban Hanns Holobersy birtokolta a birtokot zálogjogosultként. 1528-ban Niklas Salm gróf szerezte meg a birtokot, utódai pedig 1583-ig zálogjogosultak maradtak. 1584-ben Joseph Jobst gróf birtokolta a zálogjogot, majd 1599-ben a Landau család vette át ezt a szerepet. 1630-ban Marchegget örökös birtokként az Erdődi Pálffy család birtokába került, és 1848-ig ennek a nemesi családnak a birtokában maradt.

A Marchegg vára, ma barokk palotakomplexum, az egykori városerődítmények távoli északnyugati sarkában fekszik, így továbbra is a beépített terület szélén. Az egykori vár és a város északi része további védelmet kapott a mellette folyó malompataktól, amely röviddel ezután a Morva folyóba ömlött. Marchegg II. Ottokár király által alapított négy osztrák város egyike. 1268 előtt egy tervezett, városszerű települést hoztak létre a közvetlen határvidéken, a Malompatak és a Morva folyó találkozásánál. A környéken fekvő régebbi településeket, Altacht és Chuenendorfot újra benépesítették, majd később elhagyták. A szokatlanul nagy városi település (720 x 860 m) északnyugati sarkában, amelyet soha nem fejlesztettek ki teljesen – nem utolsósorban a Weltin által feltételezett csapatgyűjtőhelyként betöltött funkciója miatt –, egy szabályos, várszerű erődítményt építettek. A meglévő építmény erre a várkomplexumra épül, de számos későbbi átalakítás elfedte védelmi vonásait. 1571-ben Niclas Salm gróf időközi felújítására került sor. Az 1640-es években Pálffy Pál gróf alatt egy átfogóbb kora barokk rekonstrukcióra került sor, amelynek eredményeként létrejött az 1672-es Vischer-metszeten látható reprezentatív, mégis bástyákkal megerősített építmény. A metszet részletei arra utalnak, hogy ez az erődítmény már a "megerődített várak" hagyományát követte, amelyek kizárólag a nemesség státuszát és birtokuk megerősítésére vonatkozó jogát kívánták kifejezni, és a rezidencia általános kialakításának és kertjének voltak alárendelve. 1661-ben kápolnát szenteltek fel. Végül 1713/20-ban Pálffy Miklós gróf tisztán lakópalotává alakíttatta az épületet. A jelenlegi megjelenés ezen az átalakításon alapul, amely végül minden védelmi elemet megszüntetett. Miután 1945-ben háborús károkat szenvedett, a már lebontásra ítélt várat 1953 és 1959 között restaurálták. Az épület ma két- vagy háromszintes, négyszárnyú építményként áll.

Forrás: http://noeburgen.imareal.sbg.ac.at/