Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Boldogságos Szűz-monostor - Martonyi

Martonyi fölött a Szalonnai – hegységben a Hármas – hegy északi oldalán a Só völgy előtt található az ország egyik legjelentősebb pálos monostorának romja.

Az első írásos adat a településről 1249-ből származik. Ekkor Martonyi Szalonnához tartozó föld volt, amit az Örsúr nembéliek eladtak Tekus sárosi ispánnak és testvéreinek, és ekkor leírták határát. Nevét Szent Mártonról, templomának védőszentjéről kapta (mai jelentése: „Mártoné”).A martonyi monostort körbevevő Abaúj, Borsod és Torna megyei falvak Tekus ispán utódainak birtokai, a Szalonnai, Tornai, Szini, Jósvafői, Tekesi és Martonyi családok földjei, akiknek többször is felmerül a neve a monostor életével kapcsolatban, többnyire birtokadomány címén. Tekus (vagy Tekes) leszármazottai alapították a kolostort 1341 előtt, a templom három oltárát János egri püspök szentelte fel 1411-ben a Boldogságos Szűz tiszteletére. 1480 és 1491 között a monostort háromhegyinek nevezték. Kevés írott forrással rendelkezik a kolostor, alapításának ideje is ismeretlen.

Az első oklevél egy birtokadományról szól, eszerint egy Nemethmyklos telkének nevezett nemesi telket és kúriát, annak minden tartozékával együtt a Szalonnai (Zalonna-i) család tagja, Dénes fia János fia: Mátyás a pálosoknak adományozott 1341-ben, ezen felül az ott lakó jobbágyokat minden adó megfizetése alól felmentett. Egy 1399-ben kelt oklevél szerint, melyet Domokos leleszi prépost írt Bebek Detre nádornak, már Szalonnai István tulajdonának titulálja a Martonyi birtokhoz tartozó, pálos remetetestvérek által lakott kolostort. A fennmaradt írott források alapján a háromhegyi kolostor szerzetesei Bátorban, Martonyiban, Sápon, Szalonnán, Sasa helységben, Káka faluban számos kúriával, birtokkal, jobbágytelekkel, földdel, szőlővel, réttel és kaszálóval rendelkeztek. Az adományozók általában egyszerű nemesek, csupán három személy van, akik különösebb figyelmet érdemelnek. Derencsényi György családja ekkortájt a Szapolyaiak szolgálatában állt, (Magyarország nádori tisztségét 1492-től 1499-ig Szapolyai István töltötte be) Derenycsényi Péter a Szapolyaiak tornai, majd gömöri alispánja volt, 1520-ban pedig Derencsényi Miklós volt torna várnagya. Hangácsi Mihály 1941-ben Szapolyai szádvári, majd Tállya várnagya és zempléni alispán, 1498-ban a királyi tanács ülnöke volt. Himfy Imre pedig 1492-ben az ország alnádora, és ősei a martonyi kolostorban lettek eltemetve.

1521-ben Derencsényi György martonyi villáját hagyta végrendeletében a pálosokra, egyéb ingó és ingatlan vagyonát egyházi célokra ajánlotta fel.

A monostor a 16. század közepén néptelenedett el. 1564 – ben még lakták a szerzetesek. 1567 – ben elpusztított, felperzselt állapotban volt. Vélhetőleg a Bódva – völgyet pusztító törökök égethették fel. Az sem zárható ki, viszont forrásokkal eddig még nem bizonyított, hogy a protestantizmushoz csatlakozó Bebek György pusztíthatta el, aki 1538 – ban a tapolcai bencés kolostort, 1555 – ben a gombaszegi pálos kolostort és az újhelyi és terebesi kolostorokat rombolta le, javaikat elvéve. Eddig a török pusztítás látszik a legvalószínűbbnek! 

A Martonyiban található, Háromhegyinek is nevezett kolostor az ország legjobb állapotban megmaradt, pálos szerzetesek által egykor lakott templom- és kolostorromja. Gótikus stílusban épült, egyhajós temploma 26,5 m hosszú, 12,5 m széles. Törtkőből épült, keletelt, poligonális szentélyzáródású templom, melyhez északról csatlakozott a monostor. A hajó déli falát három, míg szentélyét öt, lépcsős kialakítású, sarkukon kváderekkel erősített támpillér támasztja. A hajó déli falát két csúcsíves, eredetileg mérműves ablak töri át. Szentélyét az előbbiekkel formailag megegyező, ám valamivel kisebb méretű, szintén mérműves ablaknyílások világították meg. A hajó nyugati oromfalában eredetileg egy, feltehetően mérműves rózsaablak is volt. Körbefutó fő és lábazati párkánya homorlatos tagozatú. Hajójának magasan kiemelkedő oromfalait, valamint a valamivel alacsonyabban záródó szentélyét meredek tető fedte egykoron.

Az 1997. év végén a Magyar Állam tulajdonába, valamint az Aggtelek Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésébe került a műemlék, ettől az időtől kezdve megkezdődhetett a rom védelme, állagmegóvása. 

Forrás:

Juan Cabello-László Csaba-Simon Zoltán: A háromhegyi Boldogságos Szűz Mária pálos kolostor régészeti kutatása

Szöveg: Galuska Tünde Magyar Turista 2018. március 

http://www.palosepiteszet.hu/kelet-magyarorszag-palos-kolostorai/martonyi/

Béres Gyula: A Háromhegyi pálos monostor 

https://martonyi.hu/a-haromhegyi-palos-monostor/