Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Mezőnyárád, templomrom 

A település nevének első megemlítését a XIII. századi forrásokban találjuk. Anonymus is feljegyzi a Nyárád vízfolyást, melynek partján a törzsek Kács településig táboroztak. A település nevének eredetére két fajta elképzelés alakult ki. Az egyik nézet szerint a település az elnevezését egy Narad nevű személy után kapta. Azonban sokkal valószínűbb az az elképzelés, hogy a falu a környékén elhaladó Nyárád folyóról lett elnevezve. Az első okleveles említés 1238-ból származik: IV. Béla által a johannitáknak adott birtokok között felsorolnak egy Narrag nevű területet. A forrásokban különböző alakokban fordul elő a település megnevezése, találunk Narad, Narag és Baratinarag változatot is. A településen ma is álló templomrom szintén a XIII. századból, annak is a második feléből származik, a templom felépítéséből már nagyobb számú lakosságra lehet következtetni. 1435-ben Luxemburgi Zsigmond király Berzeviczi Pohárnok Istvánnak adományozta Nyárádot. Lévén, hogy Nyárád vámszedőhely volt, Pohárnok István a vámjövedelmeket és a malmokat is megkapta a birtokkal együtt. Ekkoriban Nyárád a cserépvári uradalomhoz tartozott, ami teljes egészében Pohárnok István tulajdona volt.

A XVI. században új irányt vett a település élete, hiszen egy hadi útra esett. 1527-ben Szapolyai János és Ferdinánd király Nyárád határában lévő Fekete-tónál vívtak ütközetet, majd 1544-ben Miskolcig nyomult Mehmed budai pasa csapatai égetik fel több falu között Nyárádot is. 1596. októberében a település határában zajlott a Magyarország „második Mohácsaként” emlegetett mezőkeresztesi csata. A III. Miksa osztrák főherceg és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem irányítása alatt álló hadak (50-60 ezer fő) a kedvezőnek tűnő helyzetüket nem tudták kihasználni és a III. Mehmed szultán vezette oszmán sereg (130-150 ezer fő) vereséget mért rájuk. A harcokban körülbelül 32-35 ezer halott maradt a csatatéren. A harci cselekmények során a település egy jelentős részét a török felégette. Ettől kezdve a pusztulás és regenerálódás ciklusai váltogatják egymást Mezőnyárádon a következő évszázadban, s lesznek olyan időszakok, amikor a falu teljesen elnéptelenedik. A XVI. században a nyárádi jobbágyok leginkább a búzatermesztésre álltak rá. Helységünk egyike volt Borsod megye fontos gabonatermő helyeinek, erre épültek a malmok. Emellett jelentős volt a juhtenyésztés és a méhészkedés is. A XVII. század birtokosai közt megtaláljuk a Fánchyakat és Dőry Ferencet. 1687-1773 között az egri jezsuitáké volt a falu. A XVIII. század első harmadában leégett a XIII. században épített román stílusú templom, a tűzvész után 1728-ban újraépítették és a korabeli barokk stílus jegyeivel kibővítették. A jezsuita rend feloszlatása után először a kamara, majd Majthényi Károly vásárolta meg. Majthényi sikeres politikai pályát futott be, országbírói ítélőmester, a hétszemélyes tábla tagja, végül királyi tanácsos és a Szent István rend lovagja lett. Majthényi Károly négy gyermeke közül Pál lakott Nyárádon. A Majthényi család uradalmában gyors és látványos változások mentek végbe a település életében.

A településen ma is álló templomrom a 13. század második feléből származik. A 18. század első harmadában leégett a 13. században épített román stílusú templom. Az Árpád-kori kis falusi templom szentélye egyenes záródású volt. A templom történetéről nem sokat tudunk. A török két ízben is elpusztította Nyárádot a templommal együtt 1544-ben és 1596-ban. A 1725-ben tűzvész pusztított a templomban. Ezt követően 1728-ban újraépítették és a korabeli barokk stílus jegyeivel kibővítették. A 20. században a szovjet csapatok támadásakor találat érte, majd villámcsapás súlyosbította sorsát. Állapota fokozatosan romlott, de 1954-ig még használatban volt. A templomk bontását 1964-ben kezdték el. A bontás során középkori részletek kerültek napvilágra. Az elvégzett régészeti feltárás tisztázta a középkori templom alaprajzát és szinteket, valamint a helyreállításhoz szükséges falalapozási mélységeket. A helybeliek a már használaton kívüli templom köveit lakóházak és melléképületek építéséhez kezdték elhordanil. A végűl műemléki védettséget kapott romok állagmegóvására 1970-ben került sor. Azóta a falak állapota ismét állagmegóvást kívánna.

Források:

Mezőnyárád település honlapja:
http://www.hivatal.mezonyarad.hu/index.php/mezonyarad/tortenelem1

Stefán János, Rencz Lászlóné, Lukács Istvánné, Lukács István: Helytörténeti feljegyzések Mezőnyárád község életéről
Magyar Műemlékvédelem 1969-1970, Budapest, 1972