Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Falkenstein - Rabenstein (Alter Pfarrhof)

A legújabb kutatások szerint a Falkenstein urak Rabenstein-vonala a 12. század közepe önállósult. A 12. század 70-es éveitől kezdve a Struner/Struno családnév gyakori a Rabenstein urak körében. Ez a vonal már 1200-ban kihalhatott. 1249-ben Rabensteinben Heinrich v. Liechtenstein, akinek családja valószínűleg a Falkenstein/Rabensteiniekkel állt rokonságban, Rabensteinben szerepel. 1265-ben Rabenstein önálló liechtensteini uradalomként szerepel, Heinrich 1269-es végrendeletében pedig a "castrum in Rabenstein" úgy szerepel, mint amelyet bástya, várárok és fal vesz körül. Míg a liechtensteini urak az 1295-ös arisztokrata felkelés során elvesztették Falkensteint, Rabenstein szabad birtokuk maradt. Nincs bizonyíték arra, hogy Rabenstein elpusztult volna a folyamat során. A 14. században még birtokolták Falkenstein várát, melynek közelében a 14. században megalapították a "Spitalhof"-ot, amely a "Rabensteiner Gut" alapja lett. A "Spital" 1380-ban dokumentálható. A "Spitalhof" a Hagenberg családtól a poysdorfi plébánosra szállt. Miután a várat elhagyták, a "Spitalhof" szabadbirtok lett. A plébániára vonatkozóan a későbbi időszakból nem ismertek dokumentumok. A bécsi érsekség tulajdonában lévő épület csak 1975-ben veszítette el plébánia funkcióját.

A Falkensteini várromtól mintegy 800 méterre keletre és a Falkensteini plébániatemplomtól 400 méterre északkeletre fekszik a "Rabenstein" parcella, amelyet nagyrészt szőlőtermesztésre használnak.  A Rabensteintől délkeletre, de attól egy árokkal elválasztva fekszik a régi plébánia, a Falkenstein 1. szám alatt, amely a mintegy 100 méterre délnyugatra lévő plébániatemplommal együtt a várhegy déli lejtőjén, egy olyan teraszon helyezkedik el, ahol az egykori Wieden városrész, az egykori régi falu fölött megfelelő magaslat volt. A plébánia 3 szárnyú, heterogén, várszerű megjelenésű épületegyüttest alkot. Az épületek mintegy 42 x 33 méteres területen terülnek el, nagyjából É-D-i tájolásúak. Az épület 1975-ben veszítette el plébánia funkcióját, és 1988-ban felújították. A tervezett szállodává történő átalakítás során 1997-ben régészeti és építéstörténeti vizsgálatokat végeztek, melyek során számos figyelemre méltó leletet találtak, így a falu középkori településének, de a dombtetőn álló várnak a korai története is újraértékelhetővé vált. Az 1. fázis a 9-10. századra datálható. A 2. fázisban, amely a 11-12. századra datálható, egy masszív épület megjelenése határozható meg.  A 3. fázis 13. századra datált gyűrűje valószínűleg a ma is befalazott területet zárta körül; a főszárny jelenlegi, enyhén ívelt, nem különösebben erős keleti fala 13. századi. A 4. fázisban, a 14-15. században az épületegyüttest kibővítették a délkeleti tornnyal.  Egy másik, ebből az építési fázisból származó tornyot az ÉK-i részen később lebontottak.  A 16. században, az 5. építési fázisban az épületet a ma is felismerhető formára bővítették.

Forrás: http://noeburgen.imareal.sbg.ac.at/result/burgid/365