Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Alsózellő Prónay-kastély

Alsózellő községet a források szerint a 13. században alapították vagy úgy is mondható, hogy újralapították a mongol hordák pusztítása után, 1248-ból származik első említése. Először Nógrád várának tartozéka, később Szécsény várának uradalmi része volt, majd a vidék ismert családja, a Balassák voltak itt birtokosok. A 16. század felezőjétől a 17. század második harmadáig, egészen pontosan 1554 és 1683 közt jórészt török uralom alatt volt a falucska. Azt is meg kell említeni, hogy Alsőzellő falunak a Bussával határos dombos részén állt az a híres bussai torony, melyet 1552-ben a hatalmas és jól felszerelt támadó sereggel szemben Tercsi Mihály kapitány hősiesen védett, míg rommá nem lőtték a kis várat Arszlán fehérvári bég csapatai, feladásra kényszerítve a védőket. Ekkor jutott a vidék török kézre, a 17. századból fennmaradt írásos emlékek még Alsózellő török birtokosainak nevét is megőrizte, egy 1667-es irományban bizonyos Muharin és Murtazan nevű tisztek birtokának írják a falut. Amely azonban szinte teljesen elnéptelenedett az oszmán uralom végére. Újratelepülésekor már szlovák nyelvű lakossággal éledt meg a falu, melynek jó földművelő és szőlőműveléssel foglalkozó dolgos lakosairól adnak hírt a 18. századtól a források. 

Alsózellő kastélyáról elmondható, hogy a falu egyik legjobb fekvésű telkén épült. Építésének évét 1709-re teszik, építtetőjének neve pedig Tótprónai és Blatniczai Prónay Pál. A kastély építtetöjérői Nagy Iván, a kiváló családtörténész ezt írta: „III. Pál, lett a Nógrád megyei nemesi ágnak  feje. Ez, mint széles ismeretű, jeles tollú jogtudós és kitűnő szónok 1725- ben Nógrád megyénél, mint aljegyző és tiszti ügyész kezdé közpályáját, és a jegyzőségre 1730-ban újra is megválasztatott, az 1741. évi híres országgyűlésen, pedig mint Nógrád megyének egyik jelesebb követe szerepelt.” Mindamellett, hogy művelt ember volt ez a Prónay Pál, az általa épített kastély igen jó ízléséről is képet ad, még mai romos formájában is. A barokk stílusban épült, emeletes, egykor manzárd tetős és finoman, ízlésesen kiképzett vakolatdíszítésekkel ékesített úri lakóhely a vidék dísze volt egykor. Tömbje igen tekintélyes méretű lakóhelyet mutat most is. Minden irányból háromtengelyes osztású a homlokzat, ez szinte  erődszerűvé teszi a tekintélyes magasságú emeletes épületet. Sajnos, egykori tetőzete elpusztult, jelenleg ideiglenes fémkonstrukció és pléhte- tő védi, amennyire védheti még a falakat a további pusztulástól. Mert ugyancsak pusztul, romlik, halódik ez a kastély is! Egykori boltíves bejárati része falcsonkká romlott, a felső szint  mennyezete beomlott, az alsó szint törmelékkel teli. Azt tudni lehet a Prónay-kastélyról, hogy a 20. században néhányszor elvégeztek már rajta kisebb-nagyobb építészeti beavatkozásokat, amit ma látni, az egy nagy léptékű, sajnos csak tervezett felújítás előtti bontás nyomai. A kastély kapuja mellett tábla mutatja, hogy az objektum magántulajdonban van, némi nyoma már van is a felújításnak, de azt nehéz lenne megmondani, lesz-e ebből a kastélyból valaha is lakható, hasznosítható ingatlan. Csak reménykedni lehet! Mindenesetre rendkívül sajnálatos lenne az esetleges pusztulása, mert egy igen szép és jellegzetes, romjaiban is impozáns építészeti emlék Alsózellő Prónay- kastélya. 

Forrás: 2020 (73. évfolyam) - Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám) - 2020-04-27 / 97. szám