Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sóvárad, római castrum és református templom

Dacia legkülső, I. védelmi vonalát az alábbi helyeken át vonhatjuk meg: Palánka—Fehértemplom — Varadia — (Versec?) — Zsidovin — Vecel — (Zalatna) — Abrudbánya — Verespatak — Magyarpeterd — Mikes — Gyalu — Sebesvár — Kissebes — Meszes-hegység — Tihó— Szamos vonulata (Alsókosály, Alsóilosva) — (Beszterce) — Marosvécs — Mikháza — Sóvárad — Énlaka — (Székelyudvarhely) — Barót (?) — Bereck — Kovászna — Nagyborosnyó — Barcarozsnyó — Hévíz — Kissink — Felek — Olt vonala — Alduna (a Karas és az Olt közti szakasza). Dacia tehát a mai Erdély magván kívül a tulajdonképeni Romániából csak Olténiát foglalta magában. ... Mikháza—Sóvárad. A Nyárád folyócska mellett, Nyárádremete közelében Mikházánál és az ettől nem messze fekvő Sóváradnál (a Kisküküllő mentén, Szovátától délnyugatra két-három km-re) elhelyezett castellumok, az itt napfényrekerült írásos emlékanyag szerint, talán közös parancsnokság alatt állottak, mert a csapattestek kőemlékei összekeverednek. Ezért mi is egyesítjük ezen két castellum helyőrségi listáját. Mikháza és Sóvárad táborerődítményeiben és körzetük Őrtornyaiban e szerint az alábbi csapattestek állomásoztak: Cohors P(rima) ALPfinortfm equitata), mint táborépítő, állandó helyőrség a római uralom végéig. Az építkezésben és a kijavítási munkálatokban résztvettek, tehát csak átmenetileg fordultak meg ezen a vidéken: Ala (I) BOSPo(ranorum) milliaria és a Légió XIII ge(mina) osztagai, amint ezt bélyeges tégláik igazolják.  ... a castra a község helyén, a Várfok nevű részénél állott." Keleti, rövidebb oldala körülbelül 200 lépés hosszúra becsülhető (Paulovics, i. m. 67—69. és 71—73. j.).

Forrás: SZILÁGYI JÁNOS - A DÁCIÁI ERŐDRENDSZER HELYŐRSÉGEI ÉS A KATONAI TÉGLABÉLYEGEK

Orbán Balázs - A Székelyföld leírása - II. Sóvárad és Kibéd környéke monográfiájában: ”Sóvárad ... egy tekintélyes római castrum felett, nagyrészt annak romjaiból, épült. E vár a falu derekán a templomtól keletre feküdt, s bár területe most sürűn be van házakkal építve, figyelmes utánkutatással mégis feltaláltam nemcsak alapfalazatát, hanem még a várfokokat is. E castrum is, mint minden ilynemű római erőd, négyszög idomú volt, még pedig szabályszerű négyszög 250 lépés oldalhoszszal. A keleti oldalfal Biró Ferencz háza táján vágja át az országutat, a nevezett ház pinczéjének keleti fala összeesik a vár külső falával; ugyanezen telek csűrös-kertjében van a vár északkeleti szöglete, a szögerődön belül épült bástyával együtt. Az országúton belül (délre) a várfal még ölnyi magasságra most is kiáll a földből, minek nyomán tisztán kivehető, hogy kettős volt-e fal, ugy az is, hogy kívűl mély sáncz övezte. Délkeleti szöglete Dálya Ferenczné kertjében van, honnan ismét követhető a déli oldalfal egészen a falu között lefolyó Várpatak köves medréig, mely mellett volt a délnyugati várfok, sőt a patak hosszában vonult fel a nyugati várfal is. Északnyugati szöglete most már fel nem található, mivel azt a gyakran áradozó s medrét változtató hegyi patak elmosta, azonban kimérésem és az északi falnak irányulása szerint annak éppen a patak mostani medrébe kellett esni.

Hogy a várnak ekként határvonalazott belterén épületek álltak, mutatja, hogy ott több földalatti üreget, pinczét fedeztek fel időnként a lakosok; nem rég egyik háztulajdonos pityoka (burgonya) vermet ásván, beesett egy tágas földalatti üregbe, hol midőn tapogatódzva előre hatolna, feje felett iszonyú dörömbözést hallott, ő azt ördögök művének hivén, ijedten jött ki, pedig a halott dübörgés csak onnan származott, hogy az üreg felett vonulván át az országut, azon szekerek robogtak végig. Edényeket, római téglákat, fegyvertöredékeket gyakran találnak nemcsak a vár területén, hanem azon kívűl is, mi arra mutat, hogy e castrum védelme alatt római telep is létezett, s az innen lefelé menő római út nyomai is darabig látszanak a Tóth-utczában”.

Sóvárad temploma

Sófalvi András: A Sóvidék románkori egyházi építészetéről írásából: ”Sóvárad mai református temploma, amint azt nyugati karzatának felirata elmondja 1763—1766 között épült, amit a torony északi oldalán elhelyezett emléktábla is megerősít. A templom alapfalai a késő gótikus, a XVIII. században visszabontott falakra épültek. Ezt nemcsak a szentély alapfalai mentén látható kiugrás, falazási különbség, hanem a templom térszerkezete (hosszú poligonális támpilléres szentély) is őrzi. A gótikus periódusra a déli ajtókeret, illetve másodlagos helyzetű kváderkövek is utalnak. Nem tudjuk pontosan, hogy a hajó falai mikoriak, teljesen újjáépültek a XVIII, század második felében, késő középkoriak vagy esetleg román kori falakat rejt maga alatt a vakolat. Sóvárad román kori templomáról újabb adatokat egy régészeti ásatás vagy falkutatás szolgáltathatna. Ezek fényében valószínűleg jelentős mértékben kiegészíthetjük, illetve módosíthatjuk fenti megfigyeléseinket”.

Léstyán Ferenc - MEGSZENTELT KÖVEK - SZENTEGYHÁZAS TELEPÜLÉSEK - VI. TELEGDI FŐESPERESSÉG MAROSI ALESPERESSÉG monográfiájában: ”SÓVÁRAD - 1332-ben a pápai tizedjegyzék említi először Várad néven. (Orbán: Székelyföld. IV. 21.; Beke: Az erd. egyházmegye. l71.) Az 1567. évi regestrumban Sowaradgia néven 22 kapuval jegyzik. (Orbán: i.m. IV. 20., 1. jegyz.) 1643-ban Sóváradként (C. Suciu: Dicţionar istoric.) említik. 1332-ben plébániatemploma van, Miklós nevű papja ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 8 dénárt fizet. (Orbán: i.h.; Beke: i.h.) Régi templomáról azt tartják, hogy XIII. századi, de 1763-ban átalakították. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 646.) Úgy látszik azonban, hogy ez az átalakítás teljes újjáépítésével volt egyenlő, mert az egyházközség jegyzőkönyvében ez a bejegyzés olvasható: „1763. jún. 22. a Mária Terézia császárnő engedelméből a régi megrongálódó templom lebontásához fogván... a megye egészen felépíttetett és 12 febr. 1767-ben fel is szenteltetett...” Ugyanezt a tornyon faragott kőre vésve így örökítették meg: „D.I.O.M. Sac. cum gratia et privilegio S.C.R. Mstis Mariae Theresae Magni Principatus Trannici ex fundamento elevata haec aedes sumptibus Ecclesiae Reformatae Solvaradiensis anno salutis MCCLXIII., m. mayo“. (Benkő K.: Marosszék. 239.; Ref. Névkönyv. 1905., LIII.) Az újraépített templom középkori ősét azok közé sorolják, amelyeknek hajója a szentéllyel egyenlő szélességűre épült. (Kovács: i.m. I. 231.)”.