Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bakonya rk. templom

A megyeszékhelytől nyugatra fekvő községet az oklevelek régóta emlegetik. Már 1235-ben szerepel, mint a Pécsi Káptalan birtoka és azt is tudjuk, hogy Ercékról (Érszék ma már csak dűlőnév) vezetett ide, Bakonyára út. A település a tehetősebb faluk közé tartozott. Erre utal az is, hogy 1332-ben 60 báni dénárt fizetett a pápai adószedőknek, ami igen sok volt, hiszen Baranya közel 200 templomos helye közül csupán tíz fizetett ennyit. Ha ilyen nagy összeggel adózott, akkor jelentősebb lehetett a temploma is. 

Az egyházi látogatások a 18. században úgy emlékeznek meg róla, hogy a középkorban is Szent György nevét viselő templomot kőből emelték, szentélye boltozott, s a környék legnagyobb, legerősebb temploma volt, noha tornya összeomlott. Mindezt Bohuss kanonok írta 1721- ben. Majd négy évtized múlva az ellenőrök rávették a lakosságot, „hogy a földek teljesen maradjanak a templomé, a hívek műveljék meg azokat, a vetőmagot a templom állja, s ami az Isten áldásával terem... a lehető legjobb áron eladják s a pénzt a templom szükségletére fordítják". 

1788-ig Kővágószőlős filiája Bakonya. 1800-ban a kegyúr, a káptalan átépíttette a templomot, megnagyobbíttatta, tán ekkor született a keresztház és a főhajó lefedése. Az átépítés gyökeresen átalakította az épületet, középkoriságára csupán félköríves szentélye alapján gondoltak a kutatók, de bizonyítani az 1970-es években végzett kutatásig nem tudták. A feltárást követő helyreállítás során a jellegtelen keresztházat eltüntették s ennek is köszönhetően előttünk ma a középkori templom áll. A keletelt félköríves apszisú, zárt román stílusú épület nyugati végében torony emelkedik. A külsőt és a belsőt számos középkori részlet díszíti és hitelesíti. Kívül egy kora gótikus kapu és két román stílusú, 13. századi ablak fedezhető fel, belül festéstöredékek - pl. egy glória ív maradványa, mely egykoron egy teljes alakú Krisztust vett körül, vagy egy tárcsa disz, amely az egyik ablakot díszítette - mutatják, hogy mennyire színes és élénk lehetett a templombelső. Az előbbi festés a 13. században kedvelt s közel egyidős lehetett a templommal, az utóbbi, valamint a boltozatot hordozókon látható disz és a sarus-köpenyes alaktöredékek 15. századi festésre utalnak. Igen figyelemre méltó, a hagyomány szerint, a Jakab-hegyi pálos kolostorból származó keresztelőkút, mely eredetileg szenteltvíztartó lehetett. 

Forrás: Dercsényi Balász: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Baranya megye középkori templomai