Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Győr - Szent Lázár templomrom 

Győr belvárosában, a középkori vár (a mai Káptalandomb területe) központjában álló székesegyháztól délre, közel három évtizede feltárva és helyreállítva láthatók egy kicsiny középkori templom maradványai. 

A templom régészeti kutatása ugyan már 1979-ben megkezdődött, a teljes feltárásra azonban csak 1981-1983 között került sor. Az ásatásokat Kozák Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa vezette.

Az 1979-ben mindössze két napos kutatás során meghatározták az épület méretét (13x6 m) és azonosították, hogy a tér felszíne alatt egy templom vagy kápolna maradványai helyezkednek el, illetve a legutolsó periódushoz tartozó téglapadlót is több helyen elérték.4 A tér modern kori felszíne alól egy tökéletesen feledésbe merült templom maradványai bukkantak elő. A maradványokat ekkor visszatemették, a szisztematikus feltárásra 1981-1983 között került sor. 

Kozák Károly a kutatás során a középkori templom esetében már egyértelműen két román kori periódussal számolt. A templom alaprajzi elrendezése, mérete mindkét általa feltételezett román kori periódusban azonos volt. 

A templom pontos építési idejével kapcsolatban meglehetős bizonytalanságban vagyunk. Kozák Károly 1982-1983 folyamán (és később is) ragaszkodott a két román kori építési periódussal kapcsolatos elméletéhez és a templom korai, X. század végi, még a püspökség alapítása előtti (!) — datálásához. Az általa felhozott érvek és az ásatás során tett megfigyelései valóban elgondolkodtatóak. Mégis kérdésesnek tekinthető a korai keltezés és a két román kori építési periódussal kapcsolatos elképzelés. Természetesen lehetőségként valóban felmerülhetne a templom egy általunk nem ismert okból bekövetkező, de még román kori teljes újjáépítése is.

A templom egyetlen ismert középkori bejárata — a középkori templomoknál egyébként igen szokatlan megoldásként — az északi oldalon nyílt, ami azzal lehet összefüggésben, hogy a tőle északra fekvő székesegyházhoz igazodott a templom, ezért csak annak felépítése után (!) emelhették. Az északi oldalon nyíló kapu kialakításának célja nyilván a két templom közötti közlekedés egyszerűbbé tétele volt. A templom építési idejét nem lehet pontosan megadni, de a kváderköves falazás, a másodlagosan befalazott román kori kövek, az észak felé nyíló bejárat, a székesegyházzal joggal feltételezhető kapcsolat alapján a XII. század eleji építés valószínű. 

A későbbi századokból két jelentősebb átépítés azonosítható a templomban — feltételesen a XIII-XIV. században.

A templom esetleges késő középkori, gótikus átépítésnek nincs nyoma (pl. boltozati bordák, támpillérek a külső oldalon), gótikus építési periódusa tehát nincs a templomnak. AXIV-XVI. században, egészen az 1570 körüli újabb átépítésig alighanem román kori, egyhajós, félköríves szentélyzáródású, nyugati tornyos (?) formáját megőrizve élt tovább és volt használatban a meglehetősen kisméretű templom. A következő (és egyben utolsó) átépítés pontosabban datálható. A templomban több helyütt beépített ún. csatos jelű téglák alapján ez 1570.

A templom teljes elbontására legkésőbb a XVIII. század első felében vagy inkább közepén kerülhetett sor. Talán összefüggésben van a székesegyház körüli temető felszámolásával és az ezt követő tereprendezéssel, melyre Zichy Ferenc püspök idejében került sor. A templom ez után teljesen feledésbe merült. Az 1764-ben a téren emelt Szent Mihály-szobor talapzatának egy része már a szentély visszabontott fala fölötti feltöltési rétegre húzódott át.  

Forrás: Giber Mihály: Egy alig ismert egyházi emlékünk - középkori templom a győri Káptalandombon