Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tornyospálca református templom

Tornyos-Pálcza, nagyközség nagyrészt ev. ref. vallású lakossal. 1389-ben a Zichy-okmánytár, mint a Losonczyak birtokát, „Palcha” formában említi. 1444-ben a Várdayaké volt, később a Rákóczyaké és azután a Forgách grófoké, akik maig is bírják. A községben levő gör. katholikus templom e században épűlt, míg a református a Rákóczyak birtoklása korában. Az ev. ref. egyház számos értékes és érdekes templomi edények közt egy Mikó Benedek által 1635-ben ajándékozott aranyozott ezüstből készült szép úrvacsorai poharat őríz.

A templom a település központjában szabadon álló, egyhajós, a hajónál keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű épület, nyugati homlokzata előtt karcsú, visszaugratottan élszedett sarkú toronnyal. A szentély déli falának közepét és a sarkokat lépcsős támpillérek erősítik. A kétemeletes torony többszörösen törtvonalú, horganyzott acéllemezzel fedett sisakja gazdagon tagozott órapárkányon nyugszik.

A legkorábbi templom egyhajós, egyenes szentélyzáródású épület volt. A szentélyt diadalív választotta el a hajótól. A szentély északi oldalához kicsiny, dongaboltozatú sekrestye csatlakozott. A hajó szinte bizonyosan síkmennyezetes lehetett, a szentély esetében a síkmennyezet mellett gondolhatunk kereszt-, vagy dongaboltozatra is, bár a kőbordás keresztboltozat aligha valószínű e kőben szegény vidéken, ahol később sem alkalmaztak követ (a pastoforium kivételével). A templom téglából falazott kávájú, félköríves záradékú bejárata a hajó déli oldalán nyílt (mivel a nyugati falat utóbb teljesen lebontották, az ma már nem állapítható meg, hogy volt-e bejárat nyugat felől is?). Hasonlóképpen téglából falazták ki a sekrestyeajtó élszedett káváit és csúcsívét. A szentély déli falába ugyancsak téglából falazott, egyszerű ülőfülke mélyedt. Az első periódusú templom építési idejének meghatározása szempontjából „terminus post quem"-nek tekintendő, hogy a település neve nem szerepel az 1332-35-ös pápai tizedjegyzékben, tehát valószínű, hogy legkorábban a 14. század közepe táján emelhették. A korai templomból fennmaradt csekély műrészlet nem mond ellent ennek a datálásnak. Az építtetőt a Losonczi család tagjai között kereshetjük, talán éppen az elsőként itt említett István személyében, aki a jelek szerint az ág jelentőségének megalapozója volt, hiszen fiai országos méltóságokra jutottak.  

Az első templomot a 15-16. század fordulója táján majdnem teljesen lebontották. A hajó méretei ugyan nem változtak, de nyugati végébe karzat került. A korábbi szentélyzáródást teljesen lebontották, a régi szentély helyére poligonális záradékú, fiókos dongaboltozattal fedett, kívülről támpillérekkel erősített szentély került, melynek legfőbb éke a finom mívű, vakmérműves timpanonnal koronázott szentségtartó fülke lett. A szentségtartó fülke egyértelműen a templom második építési periódusához tartozik. 

A templom legkésőbb a 17. század elején protestáns kézre került. Hozzájuk köthető a templom újabb - jobbára liturgikus indíttatású - átalakítása. Lebontották a fölöslegessé vált sekrestyét, ajtaját fülkeszerűen falazva be. Bizonyára ők nyitottak új, nagyobb ablakot a nyugati karzat jobb megvilágítása érdekében a déli hajófalon. A jelek szerint a szentélybe is karzat került, s ekkor vágtak körablakot a szentély keleti falába. A 18. században a templomhoz már (talán különálló, fából épített harang-) torony is tartozott. 

Az utolsó jelentősebb átalakítás már 1803 és 1808 között történt, amikor a hajó nyugati falát elbontva a templomot nyugat felé meghosszabbították, s új tornyot is építettek hozzá. 

Forrás: 

JUAN CABELLO– SIMON ZOLTÁN: Tornyospálca középkori temploma

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - SZABOLCS VÁRMEGYE. - SZABOLCS VÁRMEGYE KÖZSÉGEI