Utolsó frissítés: 2025.11.21.
Vállus - Bakács Sándor vára
A község történetét már a XII. századtól ismerjük, viszont fennállása nem volt folyamatos. Első említése 1121-ből való. Ekkor kapja az almádi monostor adományként a területet, rajta több faluval, így Vállussal együtt. A következő századokban többször cserélt gazdát királyi adományozás útján, 1359-ben Ujlaki Miklós, majd 1525-ben az Ákosházy Sárkány család kapja meg birtokként a falut. A XV. századból ismert leírás szerint (1429) a település fölött pálos kolostor állt. 1426-1525 között Hegyesd várának tartozékai között találjuk. A török elleni küzdelem 1540-ben kezdődött, Vállus a környék településeivel együtt 1553-tól élt török alávetettsében. Ettől az időszaktól kezdve a XVI. század folyamán és a XVII. század kezdetén hol elnéptelenedett, hol újra betelepültek lakói. 1626-tól viszont feltehetően a török adók és rablások nyomán már csak puszta, lakatlan településként írják össze. Nem is települtek vissza a lakosok egészen a XVIII. század közepéig. A falu újjáéledése a Festetics családnak köszönhető.
A Keszthelyi-hegységben, a Várvölgyi-medence déli peremén, Vállustól észak-nyugatra emelkedik a Várad-tető 320 méter magas tömbje. A helynév számos kutató érdeklődését felkeltette már de terepbejárásaik sokáig eredménytelenek maradtak. Az irodalomban a helynéven kívül egyedül Rómer Flóris jegyzeteiben található egy utalás:
"zsidi toroktól Keszthely felé keleti domb vonalon Bakács Sándor vára volt".
Bakács Sándor várát Szilaj Rezső, a tapolcai múzeum múzeumpedagógusa találta meg 2016-ban és Ő is mutatta meg Szádeczky-Kardoss Gézának aki a várat felmérte. A régészek az itt talált késő bronzkori cserepek alapján a várat őskorinak tartják. Elhelyezkedése, fekvése alapján lehet, hogy a török időkben erődített őrhelyként is használták.
A Bakacs (Bakács) családnak első, határozottabb ősére 1314-ben akadunk, a midőn Bakacs (Bachkach) fia Tamás és rokonsága, mint felperesek, bizonyos radnai birtokra nézve már hosszasan pereskednek ... végre 1314 deczember 23-ikán kijelentik Herman csatári apát és a konvent előtt, hogy a peres földről Bakacs fia Tamás és rokonsága javára örökre lemondanak. Ez a Radna, úgy látszik, a mai Szentgyörgyvölgye határában vagy annak tőszomszédságában fekhetett...
A családfa tövén álló Bakacs Sándor ... beállott a vármegye egyik hatalmas főurának, Lindvai Bánffy Jánosnak szolgálatába. Oldalánál van a gyászos emlékezetü mohácsi csatában is. Mikor a csata már elveszett és a király a viadalból még megmaradt hiveivel együtt hátat forditani volt kénytelen s utját a felsőbb részek felé vette, az általános roppant zavarban Bánffy is elszakadt többi barátaitól és embereitől. Az ellenség elől való menekülése közben lova a nagy erőfeszitésben kimerülvén, Bánffy az ellenség kezei közül való megszabadulásnak már minden reményét elvesztette, s már a fogságnak vagy éppen a megöletésnek végső veszedelme fenyegette, mikor az őt serényen kisérő hüséges Bakacs Sándor neki a saját jó török paripáját felajánlotta, a melyen Bánffy szerencsésen el is menekült.
1529-ben már adományba kapja a zalamegyei Balatér-Tormafölde és Dobri birtokokat, melyeket Sárkány Bernát és Antal felségsértés miatt elveszitettek. 1530-ban ismét a Dunántúl vitézkedik Bánffy Jánosnak - ekkor már János király nádorának - szolgálatában, a ki a következő évben martonfalvi vasvármegyei egész birtokát adja neki jutalmul, majd 1532-ben részére János királytól régi nemességének elismerését és ennek jeléül czimeres levelet eszközöl ki.
Felesége Barkóczy Kata gyerekei Benedek, Lukács, Farkas, Gáspár, Anna és talán Zsuzsánna.
Sándor ... többnyire az ősi fészekben, Szentgyörgyvölgyén lakott. Itt ... hunyta be - úgy látszik, 1553 elején - a szemét.
Fiai, Lukács és Farkas, úgy látszik, osztatlanul kezelték az ősi vagyont.
...Lukács. Gyászos végzete szentgyörgyvölgyi kastélya alatt érte utól, a hol a törökök ellen vitézül harczolván, elesett és fejét vették. "Hiven szolgálta élte utolsó napjáig eleinket, boldog emlékezetü császárokat és királyokat", irja róla II. Ferdinánd király 1622-ben. 1578-ban neje, Szentbalázsi Szele Zsófia, zalavármegyei tekintélyes és vagyonos családnak sarja, már özvegy, a ki mint Sandrin fiának meg Katalin és Zsuzsánna lányainak gyámja...
II. Sándor (Sandrin) ... Mihelyt fegyvert tudott forgatni, már 1586-ban családja hagyományaihoz hiven, hadi szolgálatba állott. Mint a pápai őrség egyik hadnagya, egy Székesfehérvár alatti ütközetben súlyos sebet kapván, török fogságba esett.
1602 január 5-ikén boldog házasságra lépett Gersei Petheő Kristóf leányával, Petheő Katával. A Nádasd nemből származó Gersei Petheők, számos, főként vas- és zalavármegyei jószágon kivül, a keszthelyi erősitett kastélynak is urai voltak. A török világban a védelem terhét maguk nem győzvén, miként főuraink legnagyobb része, ők is felajánlották a királynak a várat, tulajdonuknak megóvása mellett, a mit többnyire azzal is elismertek, hogy a tulajdonost, vagy családjának valamelyik tagját, a ki arra vitézi érdemeinél fogva méltó volt, tették meg a végház kapitányává. Igy lett Keszthely is végházzá, királyi őrséggel, s igy lettek utóbb Petheő Mihály fia István, továbbá Petheő Kristóf két leányának vejei, Bakacs Sándor és nádasdi Darabos István is Keszthely várának kapitányai.
Forrás:
Szádeczky-Kardoss Géza: Várak a Balaton-felvidéken
Dr. Boncz Ödön: A SZENTGYÖRGYVÖLGYI BAKACS-CSALÁD / TURUL 1899
https://vallus.asp.lgov.hu/telepulestortenet
