Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A vállusi pálos kolostor 

A Zala megyében levő pálos kolostorok közül a Szent Miklósról nevezett vallusi rendháznak a története a legkevésbé ismert, de éppen ebből az épületből maradt meg viszonylag a legtöbb. A kolostorrom Vállus község településétől DK-re 3 km-re a Szentmiklósi völgyben a Szent Miklós forrás felett található. A névadó Vállus község - melyet 1121-ben említenek először a források - a középkorban helyi nemesek birtoka volt. Valószínűleg közülük kerültek ki a kolostor alapítói, és feltételezhetően még a 13. században, vagy a 14. század elején. 

A vallusi kolostor első és egyetlen okleveles említése azonban csak 1429. aug. 11-i keltezésű. Mind az alapítás körülményei, mind az egész története ismeretlen, így az alapítás ideje is bizonytalan. A szakirodalom általában - éppen az 1429-es említés miatt - 15. századi alapítást feltételez. A romterületen tett megfigyelések eredményei azonban jóval korábbi, talán még 13. sz. eleji eredetre mutatnak. Problémát okoz, hogy a vállusi remeteség nem szerepel Pál püspök 1263-as összeírásában, és a későbbiekben sem említették a kolostort. Életét - amennyiben már a 13. században létezett - a környezetétől teljesen függetlenül élte. 

Az eredetét fedő homály miatt felmerült - a korábban Táloddal azonosított és Pál püspök összeírásában szereplő - Idegsyt és Vállus azonosítása is. Vagyis Vállus a 14. században már Idegsyt néven létezett, majd valamikor a 14. sz végén, vagy a 15. sz elején Vállus néven újraalapították. Ennek az azonosságnak azonban ellene mond többek között a középkorban nem szokásos titulusváltozás (Idegsyt titulusa ugyanis Szent Erzsébet, Vállusé pedig Szent Miklós). 

A romterület feltárása és azonosítása után megállapították, hogy a kolostortelepítés megfelel a korai periódusban általános „remete" telepítésnek: a községtől távolabb, víz közelében, több domb által alkotott „Y" alakú völgy egyik oldalán, kisebb vízszintes területen fekszik. 

A kolostornak és templomának ma már csekély maradványai állnak. A kolostor alaprajza csak alapos helyszíni vizsgálattal rekonstruálható. Temploma egy kb. 9x7 méterű hajóból és az ehhez keletről négyzeti taggal (amely a szentélytorony nyoma lehet) csatlakozó szentélyből áll. A kolostor pedig - a pálosoknál szokatlan módon - a déli oldalon csatlakozott a templomhoz. 

A vállusi kolostor földrajzi elhelyezkedésénél, méreténél és gazdasági helyzeténél fogva soha nem játszott semmilyen szerepet környezetének az életében, ennek köszönhető, hogy nem is említik a középkori források. Pusztulása is bizonytalan, de már 1520 előtt megszűnhetett, mivel Gyöngyösi Gergely ekkoriban tett vizitációja során nem érintette, és Inventariuma sem tartalmazza. 

Forrás: Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006) - V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében - 7. A vállusi pálos kolostor