Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sály, Latorvár

A Sály községtől észak-nyugatra fekvő Latorvár-tetőn nagy kiterjedésű őskori sáncvár helyezkedik el, amelynek sáncai lenyúlnak a hegyoldalakra is. A hegy felső platóját elfoglaló késő bronzkori (Pilinyi, illetve a Kyjatice-kultúra) erődített telep belső részén, közel a felére csökkentett területen, ugyancsak nagy kiterjedésű sáncvár épült a 10.században. Ez az erődítés Anonymus gestájában mint Örsúr vára szerepel. A kora Árpád-korban használt sáncvár pusztulására nincs adatunk.

Feltehetőleg Örsúr várának pusztulását követően, a hegy délkeleti, ereszkedő nyúlványán, egy kisméretű kisméretű várat emeltek a 12-13. században. Ennek az erődítésnek a népnyelvből ismert neve a Latorvár. Relatív magassága az alatta húzódó völgy felett kb. 40–50 méter. A hegytető felőli, szélesebb részen 4–4,5 méter magas, íves vonalú, 2,5 méter vastag kőfalmaradvány áll, amelynek ívéből kör, vagy ehhez hasonló alaprajzú (lakó)toronyra lehet következtetni. Ennek toronynak a közelmúltban állagvédett maradványa látható napjainkban.

Latorvár régészeti kutatását Holl István és Parádi Nándor végezte el 1982-ben. A szakemberek a toronycsonk folytatásában a kapcsolódó kőfal alapozását találták meg, amely vagy palotarész, vagy a (lakó)torony melletti kis udvart határoló vastag fal maradványa lehet. A várat egy sekély 1-1,5 méter mély és megközelítően 7 méter széles árok övezte félkörben. A meredekebb lejtő felett ároknak nem volt nyoma. A várárkot az É-i és ÉK-i oldalon egy-egy kutatóárokkal ekkor átvágták, és a sziklába vágott árok alját elérték. A vár egykori járószintje az újkori kőbányászás következtében teljesen elpusztult.

A toronymaradvány közelében a felszínen néhány Árpád-kori kerámia töredéket gyűjtött Parádi Nándor, akinek a véleménye szerint a vár a 12. század végén, vagy a 13. század elején épülhetett. A várat, amelyet az okleveles források nem említenek, nagy valószínűséggel az Örsúr nemzetség Váraljai ága építhette, akik az alatta települt faluról nevezték el magukat. A falunév 1292-ben egy birtokeladási ügy kapcsán fordul elő először Váraljai Lőrinc (Laurentius de Waralya) nevében.

Források:

Gádor Judit: A Sály-latori nemzetségfői központ kutatása, Budapest, 1985
Gádor Judit: Észrevételek az égett sáncok kérdéséhez a sály-latori vörös sánc ásatási eredményei alapján, Sopron, 1987
Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig, Miskolc, 1992
Nováki Gyula - Sárközy Sebestyén - Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig, Miskolc, 2009