Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Porva, Szentlélek-templom

"Porva (Zircztől északnyugatra) kápolnája Szent Imre tiszteletére. 1260-ban a pannonhalmi szent-mártoni apátság szerzetesei kezére jut. Hogy magukat fentarthassák, a kápolnánál köröskörül három nyíllövésnyire terjedő földet kapnak. Ez a Szent Imre-kápolna még 1431-ben is fönnáll. 

Porva a Garai Miklós nádornak és fiainak kedves vadászóhelye volt. Hogy a vadászat időszakában vallásos kötelmeiknek is eleget tehessenek, a Bold. Szűz tiszteletére itt kis kápolna emelkedett. Ezen innen kőházak és kúria épült az idejövő úri vadászok részére. De Garai Miklós és fiai itt a Pálosoknak egy kolostort is akartak építeni, a mely a Szent Lélek tiszteletére legyen szentelve. Tettek is megfelelő adományt, de mielőtt tervöket végrehajtották volna, Garai Miklós nádor és az ő hasonnevű fia elhaltak. Most Garai László bán az apja adományát megújítja. E szerint a porvai Pálosok kapják Újfalu és Súr (Veszpr. vm.), Szemere és Ménfő (Győr vm.) s Mak (Komárom - megye) falvakat ; Pápa városában néhai Prenner Jakab házát; s a Tapolcza-folyón két malmot, Pápa város közelében I. Ulászló király ezt az adományt 1441 febr. 12-én megerősíti, László porvai perjel kérésére.

Porván tehát már 1441-ben vannak Pálosok, de megfelelő kolostornak még mindig érezték a hiányát. Ezért Garai László 1450 nov. 30-án megígéri, hogy Porván a Szent-Lélekről nevezett kolostort, miként már atyja is tervezte, fölépíti  és a rendtagok eltartására szükséges dolgokkal ellátja. S tényleg a kolostor körül adott ennek akkora földet, a mekkorát két ekével meg lehet munkálni. S mivel ez a földterület erdőség volt, megengedte, hogy a Pálosok kiirthatják. Adott ezenkívül a kolostornak Lovász-Patonán, a Fekete-erdő nevű hegyen egy szőllőt.

Mindezzel szemben különösen hangzik a mai porvai templomnak egy sírfelirata, a mely szerint Porván a Bold. Szűz tiszteletére avatott Pálos-kolostornak Zapolyai István az alapítója.  A porvai templom őrzi ugyanis Perneszi Pál özvegyének, Zapolyai István Orsolya nevű nővérének vörös márvány sírkövét. Ezen, vaskarikáról, kettős szíjjon egy csücskös talpú pajzs függ. Ennek alsó részén fél kerékagy, hat küllővel és  talppal. A kerékre egy vitéznek könyökben derékszög alatt hajlott jobb karja támaszkodik. Ez lemezes vas pánczélban és keztyűben van ; összeszorított és ujjaival kifelé fordított markában rövidke, egyenes, kétélű kardot tart hegyével lefelé fordítva. A pajzs felső részén kellemes átmenetül szolgálnak azok a jobbra és balra hajló fogantyú- félék, melyekkel a pajzs mintegy belekapaszkodni látszik a sírkőbe. A sírkő alsó részén meg két szalag fut lefelé kigyózólag és egymásnak megfelelő alakulattal, a végükön rojtban végződve. Az egész olasz ízlésre vall. A sírkő szélén felirat fut körük a mely a pajzs fölött és alatt folytatódik ezen tartalommal : 

EPITHAPHIUM AD MARMOREM DOMINE URSULE, RELICTE CONDAM PAULI PERNEZI, SORORII ET CONSANGUINEE CONDAM SPECTABILIS ET MAGNIFICI DOMINI STEPHÁNI DE ZAPOLI A, COMITIS PERPETUI TERRE SCE- PUSIENSIS AC REGNI UNGARIE PALATINI, FUNDATORIS HUIUS CLAUSTRI BEATE MARIE VIRGINIS DE PORVA, QUE OBIIT SABBATO DIE ANTE DOMINICAM INVOCAVIT, ANNO DOMINI MCCCCC. 

Zapolyai István özvegye, Hedvig tescheni herczegnő és Zapolyai János 1507 máj. 24 ikén értesítik Pápa, Ugod és Csesznek váruk várnagyait, hogy a porvai pálosok Bold. Szűzről nevezett kolostorát, a szerzetesekkel és a birtokokkal együtt, pártfogásukba és oltalmukba fogadták."

Forrás:  Békefi Remig: 1. A Balaton környékének egyházai a középkorban - 3. Szerzetes egyházak