Utolsó frissítés: 2025.06.27.
https://djnaploja.wordpress.com/2018/06/25/sagsomlyo-vara/
Alsóság - Ságsomlyó
Magyarország történelmének hajnalán Vas megye jelentős része a karakói ispánsághoz tartozott. Az ispánság feltehetően Szent István korában keletkezett.
A korai idők emlékei közül egyik legnagyobb jelentőségű a dömölki apátság, melynek alapítását az idők homálya fedi, de feltehetően 1131-33 közé esik, II. Béla király uralkodásának idejére. Először egy 1252-ben keltezett oklevélben említik, melyben a tatárjárás pusztításainak orvoslásáról van szó. Az apátság fénykora a 14. században volt. Körülötte két település alakult ki, a jobbágyok, szolgálók faluját Pórdömölknek, a kiváltságosokét Nemesdömölknek nevezték. Ekkor már a vidék nagy részén felépültek a falusi templomok. Két kolostor is volt a területen, melyek napjainkra már elpusztultak, egyikben Jánosháza mellett, Szentpéterpusztán pálosok éltek, a másik, szintén pálosok alapította nagysimonyi rendház pontos helye még feltáratlan.
Ebben az időben még állhatott a Ságsomlyó néven említett, ma már a régmúlt és az ismeretlenség ködébe vesző sághegyi vár. Az erődítmény még az Árpád-korban készülhetett, talán a rómaiak által itt hagyott őrhely alapjait felhasználva. Elképzelhető, hogy királyi udvarhely, vagy más stratégiai építmények is voltak a hegytetőn, ezeket azonban még régészeti leletek nem igazolták. Lehet, hogy az "erőd" mindössze egy 3 m magas, kb. 1,8 m széles, a platót övező falból állt, melynek belső oldalán az őrök számára alacsonyabb "járda", külső oldalán lőrések voltak. Kapuja a nyugati, Mesteri oldalon volt, ahol az egyik felvezető utat még ma is Vár útnak nevezik.
1272-ben említik először, amikor a király eladományozta. 1479-ben már rom volt, a török elleni harcokban így nem vett részt. Amíg falai álltak, a környék lakosságának menedékhelyül szolgált a vészterhesebb időkben. Falmaradványai még láthatók voltak a XX. század elején is, majd a bányászat során megsemmisültek.
A várról egy helyi legenda is szól. II. (Vak) Béla király ugyanis várat szeretett volna itt építtetni, de tanácsadói le akarták beszélni róla. Miután a király nem engedett, azt bizonygatták neki, annyira magas a hegy, hogy lehetetlen ott építkezni. A még most sem meggyőzhető vak uralkodót aztán addig vezették körbe-körbe a hegyoldalban, amíg elfáradt, és letett tervéről.
Egy másik változat szerint Vak Béla királyunk megbízta kincstárnokát, hogy építsen várat a Ságra. Noha a pénz egyre fogyott, az csak nem akart elkészülni. Megelégelve ezt, a király elhatározta, hogy odautazik és maga jár végére a dolognak. Ravasz kincstárnoka, hogy gyanút ne foghasson, körbe-körbe vezette a vak királyt az elkészült rövidke várfal mentén. Az uralkodó egyre dühödtebben kérdezgette, mikor kerülik már meg a várat. - Óriási ez a vár, nagyjóuram! – válaszolta a kincstárnok. Erre a király megátkozta a várat, mire az addig elkészült fal is leomlott.
Ezért nem készült el soha a királyi vár a Ság hegyen.
A honfoglaló magyarok folytatták a rómaiak idején meghonosított szőlőtermesztést, hamarosan ismét szőlőfürtöket érlelt a Nap a bazaltkoronás hegy lejtőin. Erről a Szőlőművelés oldalon olvashatunk többet.
A ma is fennálló templomok nagy része középkori eredetű. A történelem viharai azonban sok egykori települést elpusztítottak templomaikkal együtt. Ezekre, az úgynevezett pusztatemplomokra, már csak a szántáskor előbukkanó kövek emlékeztetnek. Ilyen volt az egykor Kemenesmagasi határában állt Szent György-, az Intaháza közelében elpusztult Keresztelő Szent János templom, a Jánosháza közelében épült Varsány falu Szent Márton tiszteletére épített, és a Vashosszúfalu mellett hajdan volt Szentódorfa temploma.
Egykori oklevelek említik Köcsk, Bokod, Sitke, Káld, Kemeneskápolna rég eltűnt egyházait, melyeknek mára nyomuk sem maradt. Szergény, Keléd, Hímeskő templomairól legendák szólnak, azonban levéltári forrásokban ez ideig nem sikerült igazolni őket. A tatárok pusztításai után sok falu elnéptelenedett, és később, mikor a veszély elmúltával a megmaradt lakók visszatértek, gyakran a település új helyen épült fel ismét.
Az 1526-os mohácsi vereség hatással volt vidékünkre is, sok főúri kastélyt erődítménnyé alakítottak át. A török szultán Bécs ellen vezetett hadjáratát ugyan megállították Kőszeg hős védői, de közben Vas megye hadszíntérré változott. A törököknek Sárvárt nem sikerült elfoglalniuk, ezért szörnyű pusztítást végeztek a környéken.
Ság hegy északkeletrőlA reformáció nagy sikereket ért el itt, a nemesség tömegesen tért át az új hitre, így a táj lakosságának nagy része evangélikussá lett. (Abban az időkben a jobbágynak kötelessége volt követni ura vallását). Természetesen ezt a katolikus császár és hívei minden eszközzel próbálták megakadályozni. A korra oly jellemző protestánsüldözés nem kímélte ezt az országrészt sem. Három év múlva, amikor Thököly második felkelése Észak-Magyarországon sikeresnek ígérkezett, a törökök azzal az ürüggyel, hogy őt megsegítsék, rátörtek a Dunántúlra. Ekkor szinte teljesen elpusztult a vidék, rengeteg falut perzseltek fel a török hadak. Több település sosem épült újjá, emléküket csak dűlőnevek, legendák, és a szántás során előkerülő kövek őrzik.
Az ellenreformáció során előfordult, hogy katonai erővel foglaltak vissza több falusi templomot. Az így szakrális helyeiktől megfosztott evangélikusok csak hosszú idő után, sok nehézség árán építhették fel gyülekezetük templomát Dömölkön. Ezen idők művészettörténetileg jelentős eseménye volt Dorfmeister István tevékenysége a térségben, sok templom freskóit készítette el.
A 17. század végén egymás után épültek a vidék barokk kastélyai és kisnemesi kúriái. Ebből a korból származó legnevezetesebb épületek többek között a sitkei Felsőbüki, a dukai, egyházashetyei, és jánosházi kastélyok.
A kiegyezést követő időszak a békésebb fejlődés éveit hozta el. 1871-ben érkezett vidékünkre a vasút, október elsején megnyílt a Győr-Szombathely vonal, egy évvel később pedig már Székesfehérvár felé is indulhattak a gőzösök. Tapolca felé 1888-ban, Sopron irányába 1898-ban indult meg a vasúti közlekedés. Így Kiscell a század fordulójára vasúti csomóponttá vált, mely rendkívüli fejlődést hozott el a település életébe. Lakossága rohamosan nőtt, míg 1907-ben Nemesdömölkkel egyesülve Celldömölk néven a térség központjává lett.
A XX. század hozta el a Ság hegy életébe a legnagyobb - szomorú és visszafordíthatatlan - változást. Az 1907-ben megnyitott, és 1957-ig működő bazaltbánya szinte teljesen lerombolta a hegy vulkáni kúpját, mely évezredeken át nyújtott lakóhelyet, menedéket a régi korok embereinek.
A bánya kimerülése után sokáig elhanyagolt hegy sorsa 1975-ben fordult jobbra, amikor tájvédelmi körzetté nyilvánították. Innentől az idegenforgalom fokozatos fellendülésével a hegy egyre ismertebbé vált, kiépített útvonalak, turistaház, múzeum létesült, napjainkban pedig az Euróbában is egyedülálló Vulkán park születésének lehetünk tanúi.
Forrás: http://sag-hegy.hu/history.php
