Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szent Miklós ortodox templom

A Szentbenedek településen található Szent Miklós-templom a Dés térségben megőrzött középkori építészet egyik legrégebbi és legértékesebb műemléke.

Az épületet a 13. században erős kőfalakkal építették, majd 1330-ban részben átépítették. A templom a falu nyugati részén, az Erdélyi-síkság teraszáról kiugró gerincen, a Kis-Szamos folyó jobb partján, 2 km-re a Nagy-Szamos folyóval való összefolyásától és 4 km-re Déstől található. 1939-ig, amikor Kornis gróftól megvásárolta a görög-katolikus egyház a falu déli részén található újabb és tágasabb késő gótikus templomot, istentiszteleti helyként szolgált.

Hogy ki és mikor építette ezt a kőtemplomot, amely még ma is tanúja a történelemnek, nem ismert. Lehetséges, hogy ez volt az első templom, amelyet a bencés szerzetesek építettek, akik számos települést alapítottak a Szamos mentén. Vitatható, hogy ezt a vlach közösségnek tulajdonítsuk, mint bizonyítékot „a román népesség megszakítás nélküli létezésére és megerősödésére a Szamos folyók összefolyásánál fekvő területen”, mivel ez inkább a dokumentumokkal és logikával nem alátámasztott hazafias lelkesedés eredménye.

A település neve, Scenbenedek valamint a római katolikus templomokra jellemző elrendezés és a keleti ortodox románok számára a kőtemplomok építését tiltó korlátozó jogi keret bencés alapításra utalnak. Nehéz megmondani, hogy a templom mikor került a románok használatába, mivel az első román templomra való utalás csak 1733-ból származik. Mivel a dokumentum csak a templom létezését rögzítette, anélkül, hogy utalt volna annak helyére, építőanyagaira, korára és állapotára, nem tudjuk, hogy ez a templomra utal-e, vagy egy 1700-ban épült fából készült templomra.

Építészeti szempontból ez az erős kőfalú épület az erdélyi román stílus eredeti és értékes képviselője. A téglalap alakú, félhengeres boltozatos hajó keleti oldalán félköríves apszis található az oltár számára, nyugati oldalán pedig előcsarnok. A kijárat a narthex déli oldalán, egy román stílusú portálon keresztül nyílik, amely egy nyitott előcsarnokba vezet. Az előcsarnok teteje, amely a hajó és a narthex mentén helyezkedik el, hat négyzetes faoszlopon nyugszik, amelyeket hagyományos román faragványok díszítenek.

A templom nyugati részén, a narthex felett, a 18. században harangtorony épült. Romlott állapota miatt 1977-ben újjáépítették, zsindelyes tetővel fedték, mint az egész épületet. A restaurálási munkálatok során az apszis és a hajó északi falán több halvány falfestménynyomra bukkantak, a templom körül pedig több régi sírra. A temetőben volt egy kicsi, törött harang is, amelyre latin és görög betűkkel egy felirat volt vésve, amelyben szerepel az 1631-es évszám: „Z 4.VI.1361.D.A. AKSURED SINROK GIS.N.D.O.GAM. CA SILPS”. Ilie Butoi latin professzor fordítása szerint ez a felirat azt jelenti, hogy „Urunk 1631. évében, a 6. hónap 4. napján Sigismund Kornis de Ruska 1068 siclit és 176 hold (földet) adományozott”. A felirat fordítója azt is elmagyarázza, hogy „a betűk jobbról balra történő elrendezése, amikor a harangot öntötték, nem hiba, hanem egy könnyen azonosítható célnak köszönhető. A cél a szláv és latin számok keverékéből kialakított két számban is látható, amelyek szokatlanul, jobbról balra vannak elrendezve.” 1955-ben ezt a 1631-es felirattal ellátott harangot átadták a Dés Városi Múzeumnak, és ma az intézmény gyűjteményének egyik nagy történelmi és dokumentumértékű darabja.

Mivel a régi templomot 1940 és 1974 között nem használták és nem tartották karban megfelelően, súlyosan megrongálódott; 1975 és 1978 között a Kulturális Minisztérium Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatósága hatékony beavatkozási módot talált, és az értékes műemlék megmenekült a teljes pusztulástól. A templom várhatóan megfelelően felszerelésre kerül a helyi használatra, sőt, be is kerülhet a turisztikai útvonalba, a 16. századi templom (más néven „külső”) mellé, amely az erdélyi reneszánsz építészet fontos példája, és a Kornis-kastély kápolnájaként szolgált.