Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

MAGYARSÁRD templomrom

A vidék közép- és kisnemesei közül az úgynevezett Mikola nemzetség, amelynek egyik ága a gyerőmonostori családi monostort is alapította, Kalotaszentkirályon, Magyarókerekén, Kiskapuson, Derítén és Szamosfalván építkezik. A helyi kisbirtokos családok Kispetriben, Magyarsárdon, a Györgyfalva és Pata közötti határban, Szentpálon emeltek templomot. Legkevesebb 36 olyan kalotaszegi templomról tudunk, amelyek 13. századi építészeti részleteket őriznek, köztük van Magyarsárd is.

A falu neve 1332-ban tűnt fel, már az 1330-as években egyházas hely. 1341-ben jelentkezik először oklevélben Saardpataka néven. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 369.) 1353-ban Sard, Sardu, 1428-ban Saard, 1715-ben Magjar Sárd formában fordul elő. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1449-ben /?/, 1453- ban István-, 1488-ban János nevű plébánosát említik. 

Egykori temploma ma romos állapotban van. A magyar lakosság egysége a 16. század folyamán, a török pusztítások következtében bomlott meg, s ez az arány 1605-ben a Basta-korszak, 1660. és 1661. évben a török betöréseket követően tovább romlott. Az ekkor elpusztított falvak egy része teljesen megsemmisült (Andrásháza, Bábocz, Böcztelke, Bönye, Himtelke, Máriatelke, Vattaháza, Vársza stb.),  más falvakban a magyar lakosságot a havasokból érkező románság váltotta fel (Bedecs, Deréte, Méregjó, Kalotabökény, Székelyjó, Erdőfüle, Bocs, Kalota, Kelecel, Tamásfalva, Magyarsárd, Magyarnádas stb.).

A hívek nélkül maradt Magyarsárd templomának harangjait 1740-ben szállították Türébe, s mivel a ma is álló román kori templomromnak nem volt tornya, egykori harangjai csakis haranglábon állhattak. 

Templomáról középkori oklevelek nem beszélnek. Ellenben beszél maga a templom. Eredetileg egyhajós gótikus templomnak épült kb. 1300-ban. Később, a reneszánsz idején a mellékhajókkal megtoldották. (Kovács: Magyar ref. templomok. 234.) Ma fedél nélküli, a szentély és sekrestye falai romosan állanak, de tisztán megőrizték eredeti gótikus jellegüket. A reformáció során lakói reformátusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században hívei nagyon megfogyatkoznak, s csak mint filia létezik. (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.)

Áll még hosszúkás alaprajzú hajója /északi fala kivételével/, félköríves szentélye és ennek északi oldalához ragasztott sekrestyéje. Épek a szentély és a hajó faragott ablakai, csúcsíves diadalíve és déli bejárójának kerete. Szentélyében a hajdani boltozat indítóinak fészke és falfestmények nyomai is láthatók. Ez utóbbiakat Debreczeni László fedezett fel 1935-ben. Szintén a templom egyik emléke lehetett az a normann eredetű, mértani díszítéssel ellátott kőtöredék, melyre Kelemen Lajos az 1940-es években a falu egyik portája udvarában talált. 

Torma Károly Sárdról származó római síkfeliratok jegyzékét említi, melyet - talán - még Bód Péter írt össze az 1700-as években. 

Forrás:

Miklósi-Sikes Csaba: Egyházi építészet Kalotaszegen. A román és a gótika évszázadai 1540-ig

Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről

Léstyán Ferenc: MEGSZENTELT KÖVEK - A KÖZÉPKORI ERDÉLYI PÜSPÖKSÉG TEMPLOMAI