Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Császárkőbánya - Szent Rókus és Szent Sebestyén-templom

Császárkőbánya egy domboldalon fekvő település, amely földrajzilag Burgenland északi részén, közvetlenül Alsó-Ausztria tartomány határán található. A hely már ősidőkben is lakott volt. Az északról Olaszországba vezető Borostyánút fontos kereskedelmi útvonalként nem messze haladt el a település mellett. A Lajta-hegység és Császárkőbánya környékét elsősorban a már a római korban is használt kőbányák jellemzik. 

900 körül a mai Burgenland területe hódítások révén magyar fennhatóság alá került.  A 955-ös lechfeldi csata után a magyar birodalom védelme érdekében a pécsényi törzs kiterjesztette a Gyepű határvédelmi szervezetet. 1203-ban Császárkőbánya környéke a  Heiligenkreuz ciszterci rend tulajdonába került, amely ajándékba kapta Imre vadászterületét. A rend földbirtokának közigazgatási székhelye a Királyhida kastélyban volt. A ciszterci rend „a Heiligenkreuz-i ciszterci kolostor áthelyezését a Bécsi-erdőből Nyugat-Magyarországba” tervezte, ahogyan Hermann Watzl az Alsó-Ausztria Történelem Évkönyvben (1958-1960) beszámol. Ennek keretében megkezdődött egy templom építése a közelben, amelynek maradványai ma már nem láthatók, és amely Ödes Kloster néven volt ismert. A ciszterciek gazdasági uralma alatt a burgenlandi-nyugat-magyarországi területet megművelték és közigazgatási egységeket hoztak létre. Ehhez a testvériségnek munkásokra volt szüksége az épületek építéséhez, így egy kis település jött létre a Leithagebirge hegység északkeleti lejtőjén.

A reneszánsz idején az arisztokrácia építkezési lázában kőfaragómesterek vándoroltak be a svájci-olasz területekről és Európa más részeiről a birodalom fővárosába, Bécsbe, ahol letelepedtek az akkoriban Steinbruch vagy Heiligenkreuzer Steinbruch néven ismert helyen, és egyfajta „kolóniát” alapítottak. A reneszánsz építészet terén szerzett szakértelmük és tudásuk miatt az akkoriban különösen értékesek voltak a 1573-ban épült Neugebäude kastély számára Kaiserebersdorfban, így az évek során szilárd hírnevet szereztek kőfaragó mesterként, és a hely császári kiváltságok révén császári kőbányává emelkedett. Császárkőbányán céhszövetséget alapítottak, amely a Bécsújhelyen működő főcéh alárendelt tagjaként működött. A kőfaragó céh 1908-ig létezett.

Szent Rókus és Szent Sebestyén-templom

A templom több lakos fogadalma nyomán épült az 1617-es pestisjárvány idején egy korábbi fakápolna helyén. Az eredetileg tervezett kápolna számos adománynak köszönhetően nagy templommá bővült. Az adományozók között volt a neves kőfaragómester Elias Hügel is, aki a keresztoltárt készítette. Hügel hosszú ideig bírói tisztséget is betöltött. A lelkipásztori feladatokat a ciszterciek látták el, eleinte a windeni plébános. 1617 és 1646 között helyi káplánság működött. 1646-ban a település saját plébánost kapott, a közösség önálló plébániai közösséggé vált, 1745-ben a templomot átépítették, 1814-ben leégett. 1857-ben újjáépítették a kórust. 1939-ben a plébániát megszüntették, 1951-ben pedig újra lelkipásztori állást hoztak létre. 1945-ben a templom súlyosan megrongálódott. 1960/61-ben külső, 1966-1968-ban pedig belső felújításra került sor. 

Forrás:

https://mukkaisersteinbruch.wordpress.com/

https://atlas-burgenland.at/