Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Dürnstein vára

Dürnstein környéke a 11. század elején a Tegernsee apátság birtokába került – valószínűleg a karoling birtokok alapján – miután II. Henrik király 1002/19-ben két földet adományozott nekik ("in loco Liupna nuncupato"). A 12. század közepétől Dürnstein a Kuenring család szabad birtoka volt. A vár alapítója feltételezhetően II. Hadmar von Kuenring volt, akit 1157-től kezdődően említenek a dokumentumok; azonban először 1192-ben, I. Richárd angol király fogságával kapcsolatban említik. A vár a Kuenring család egyik fő és ősi székhelye, valamint Dürnstein szabad birtokának központja volt. A Kuenring család politikája, nem utolsósorban a II. Frigyes herceg elleni lázadásban való részvételük, a vár legmagasabb tornyának 1231-es lerombolásához vezetett. 1295-ben kitört a nemesi felkelés a Habsburgok ellen, és 1296-ban Leutold (I.) von Kuenring-Dürnstein, aki kulcsszerepet játszott benne, kénytelen volt megadni magát. Leutold (III.) volt a Kuenring-Dürnstein család utolsó tagja (1355). II. Albrecht herceg 1356-ban megvásárolta Dürnstein grófság legnagyobb részét. Dürnstein több mint 200 évig a nemesség uralma alatt maradt, és intézők vagy várgrófok (1360/61 Heinrich [ifjabb] von Schwallenbach) igazgatták, vagy nemesi családoknak adták el zálogjoggal. 1365/1429-ben a grófságot a Maissauer család tartotta zálogjoggal, amely átvette a Kuenring család feladatait. Az Eitzinger családhoz hasonlóan utódaikként zálogjogot birtoklókként őket is intézők szolgálták, általában kétéves rotációban. A várat és a várost a husziták 1428-ban és 1432-ben kifosztották, majd 1458-ban a császári csapatok meghódították. 1477-ben és 1485-ben Dürnsteint Mátyás király foglalta el. 1496-ban Kaspar von Roggendorf lett Dürnstein adminisztrátora/zálogbirtokosa; Korábban Hans Vorster szolgált a birtok igazgatójaként (MZA, RL No. 29). 1502-ben Roggendorf átengedte a hűbéri birtokot Kaspar Wintzerernek. 1536 és 1545 között Kaspar von Lamberg zálogjogosultként tartotta számon Dürnsteint. 1561-ben Servatius Pfäffinger dürnsteini polgár volt a dürnsteini hűbéri birtok igazgatója és zálogjogosultja. 1572-ben Dürnstein Reichard Streun birtokára szállt. 1609-ben Christoph Wilhelm von Zelking megvásárolta a dürnsteini birtokot, beleértve a Wachau-völgyet is. A várat 1625-ben ismét romosnak nyilvánították. 1634-ben, az utolsó Zelking, Ludwig Wilhelm halála után, nővére, Anna Apollonia, Ottheinrich (Otto Heinrich) von Zinzendorf felesége révén a Zinzendorf család birtokába került. Az ő tulajdonuk alatt a várat 1645-ben svéd csapatok ostromolták, és 1646-os visszavonulásuk során megrongálták. 1663-tól az ingatlant Konrad Balthasar, von Starhemberg gróf szerezte meg, akinek leszármazottai ma is birtokolják a romokat. A várat már 1679-ben lakhatatlannak nyilvánították, de 1683-ban még ideiglenesen menedékhelyként rendezték be.

Forrás:

http://noeburgen.imareal.sbg.ac.at

https://www.duernstein.at/ueber-duernstein/geschichte