Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

DECS-ETE EGYKORI MEZŐVÁROSA ÉS ERŐSSÉGE

Az egykori Ete települése a Sárközben található, Szekszárdtól D-re kb. 10 km-re, Decstől Ny-ra mintegy 3 km-re, egy ÉK–DNy-i irányban hosszan elnyúló dombon. Ezt tavasszal még ma is három oldalról víz övezi, de a légifelvételek tanúsága szerint eredetileg Ny–DNy-i irányban is vizenyős terület védte. A település teljes hossza kb. 700 m, szélessége pedig mintegy 300 m. A földnyelv DNy-i vége a legalacsonyabb, innen kiindulva ÉK felé fokozatosan emelkedik. Tengerszint feletti magassága 97 m. A mezőváros É-i, nagyobb része 1962-ig legelő volt, D-i kisebb részét már a 19. század 60-as éveiben is szántották.

Ete már a kora-Árpád-korban, a 10–11. században is létezett. Virágkora a 15–16. századra tehető. 1525-ben városként említik. Vásároshely volt, az egyetlen a Sárközben. Hetivásáráról, amelyet vasárnaponként tartottak, 1565-ből értesülünk. Az oszmán megszállás első felében Ete még nem indult hanyatlásnak: a török adólajstromok szerint 1557- ben 155 háza volt, 1572-ben pedig 192. A lakók számát ennek alapján 800–1000 főre tehetjük. A város 1620–1627 között pusztulhatott el: 1619-ben a bátai apátság még felszólította az eteieket, hogy fi zessék meg neki, mint földesuruknak a tartozásaikat. 1627-ben viszont már azt írták Etéről „jó város volt, most népében ami vagyon, Deczön lakik”.

Rómer Flóris terepbejárása, Csalog József, majd Mészáros Gyula ásatásai után 1996- tól Vizi Mártával együtt kutatjuk a mezővárost. Régészeti célú légi fotózását 1992 óta folytatom; részletes szintvonalas felmérését 1997-ben Egyed Endre készítette el. 1997–2000 között, majd 2006-ban elvégeztük a település egész területének intenzív terepbejárását.

1998-ban kis területen geofizikai mérés is folyt. 1996-ban rétegtisztázó ásatást végeztünk a domb legmagasabb részén. 1997-ben került sor a település gótikus templomának feltárására, majd 1998–2001 között a fazekasház és környékének kutatására. 2009: leletmentés zajlott a mezőváros D-i szélén A légi felvételeken kirajzolódik a település teljes szerkezete: az utcák, házak/házcsoportok, telekhatárok. Ezeket már korábban, még kézi szerkesztéssel beillesztettük a szintvonalas felmérésbe. A különböző fotókon 29-39 házra utaló foltot lehetett megfigyelni. Az azóta készült fényképeken illetve régi katonai és polgári felvételeken látható objektumok beillesztése most folyik. Az ásatások során az is kiderült, hogy a légi felvételeken mutatkozó világos foltok nem egy-egy házra, hanem házcsoportra utalnak. A település házainak számát tehát pontosan nem tudjuk megállapítani. A folyamatos szántás miatt rohamosan pusztul a lelőhely. A legnagyobb kárt 1962–1963-ban okozta a legelő feltörése. Ekkor – a legelőn még látszó – középkori ház-omladékokat tolólappal simították el; akkor és később is végeztek talajlazítást, amelynek nyomait az ásatásokon is megfigyelhettük. A fenti munkákkal a mezőváros pusztulását megelőző utolsó korszak házait, egyéb objektumait megsemmisítették. 

A mezőváros területén, annak Ny-i részén, közvetlenül a fő utca D-i oldalán helyezkedett el a néphagyomány által Ete várának nevezett objektum. Az erődítést első ízben Rómer Flóris dokumentálta: „Etei vár, neve Edüről alkalmasint római sáncz – ellenébe Kerek domb hol ... előtt aranykincs találtatott. Ete Városhely árok sáncz ... nem nagy belül csupa gaz.” A szöveges leírás mellett vázlatos rajzot is találunk: eszerint az etei vár szabálytalan téglalap alakú volt, 40, 40, 44, illetve 46 öl hosszú oldalakkal (bécsi öllel számolva 75,84; 75,84; 83,42; illetve 87,21 m). Csalogovits Józsf a legelőn megtalálta a település téglából épült templomát, majd a következőket írta: „Kissé keletre ettől a helytől, a legelőn ... 85 × 85 m.-es szabályos négyszög alakban földtöltést találtam, melyet kivülről árok vesz körül. A földsánc ma nem magasabb 75 cm-nél, az árok viszont lehet fél méter. A négyszög irányítása szabályosan Kelet – Nyugat, észak – déli. Cserép, amivel datálni lehetne kevés van a felszinen; az a kb. 30 darab, amit mégis sikerült összeszednem vakondturásból került elő, de oly kicsiny töredékekből áll, hogy nem mondanak semmit. Anyag szerint lehetnének rómaiak.” Csalogovits 1935-ben ásatást is végzett itt, de erről nem maradt feljegyzés. Mindössze egy mondatban utalt az eredményekre: „Még a római földcastrumnak látszó etei (Decs, Városhelydűlő) sáncolás is elesik, mivel ez 1935. évi ásatásom alkalmával még a középkori Ete községnél is fi atalabbnak, rendeltetését illetően pedig ménesakol kerítésének bizonyult. (80×80 m=1 hold!)” Gerő László a meglévő hazai várállomány áttekintésekor a 31 kisebb vármaradvány között említi. A Rómer és Csalogovits által még dokumentált szögletes sáncot a megadott méretek, valamint az utóbbi kutató által meghatározott hely alapján azonosíthatjuk az 1950-es és 1953-as, térképezési céllal készült légi fotókon észlelhető szabálytalan négyzet alakú, 79 × 83 m-es objektummal. Miután akkor még legelő volt ezen a területen, a sánc kiemelkedése is megfi gyelhető. A legelőt 1962–1963-ban feltörték és azóta rendszeresen szántják.

Ezért a sáncnak felszíni nyoma ma már egyáltalán nincs. Légi felvételen is csak ritkán mutatkozik, első ízben csak az 1999. március 25-én készített fotóimon látható az objektum: miután a sánc már teljesen elpusztult, csupán az egykori kettős sáncárok vonala észlelhető. A légi fényképek szerint Ete vára a település főutcájától D-re, két mellékutca között helyezkedett el. Erődítését 2001-ben vágtuk át az ÉNy-i sarok közelében. Az árok alja a jelenlegi felszín alatt 145 cm mélységben bukkant elő; szélessége 190 cm volt. Betöltéséből néhány 13. századi és késő középkori fazéktöredék, egy pohár alakú kályhaszem darabja és állatcsont került elő. Esetleges belső beépítettsége egyelőre ismeretlen. Mint láttuk, Csalog József a mezővárosnál fiatalabbnak, és ménesakol kerítésének tartotta. Tény, hogy a decsiek Ete területét egészen 1962–1963-ig legelőként hasznosították, a néphagyomány szerint azonban már a 19. század második felében Ete váraként szerepel.

Forrás: MIKLÓS ZSUZSA - DECS-ETE EGYKORI MEZŐVÁROSA ÉS ERŐSSÉGE