Utolsó frissítés: 2023.10.11.
Gáborján, Földvár
Földrajzi leírás: A lelőhely Gáborján Ny-i határ szélén található, a Berettyó partján. Földútról közvetlenül elérhető. Állapot leírás: A lelőhely gondozatlan, elhanyagolt, gazos, bozótos. A lelőhelyen néhány évvel ezelőtt ásatások voltak. Feltárásra került egy a földvár területén belül található kolostor alapozása, templom körüli téglakertes sírok. Az előkerült maradványok nyomán az önkormányzat a lelőhely bemutathatóvá tételét tervezi, emiatt az ásatási terület nem került visszatemetésre. Az ásatás hányójában rengeteg régészeti lelet gyűjthető. az ásatás során a földvár sáncát is átvágták, az átvágás azóta folyamatosan pusztul. Az egész egykori ásatási területen számos elcsomagolatlan lelet, bográcsperemtől kezdve embercsontokig. Szándékos pusztításnak nyoma nincs. 71653-as sza.: A lelőhely Gáborján nyugati határában, a Berettyó folyó ma már lefűződött holtága partján, egy 200x200 méteres kiterjedésű, észak-déli irányú dombháton található. Az ásatások során felszínre kerültek a Gáborján falu mellett épült, az Árpád-kori birtokos Gyovad nemzetség 1217-ben már írott forrásban szereplő, egy földvár közepén épült nemzetségi monostorának maradványai. A kolostorudvaron belül és a falakon kívül téglabélletes 12. századi sírokat is feltártak. A sáncátvágáskor a feltöltésből egy késő bronzkori tőr homokkőből készített kétoldalas öntőformája került elő.
Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/3830, 2023. október 9.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szent-Mihály főangyal gáborjáni apátsága.
Alapitója nevének emléke. – Első ismeretes apátja s annak pere – Még két apát. – Anyagi helyzete. – Kegyurai. – Utolsó nyoma. – Védszentje. – A gáborjáni földvár.
Erdő és folyó lebilincselő vonzerőt gyakorolt honkereső nemzetünkre. Erdők mélyén, folyók partjain üté fel legörömestebb sátorát, {368.} ott emelte fel ős hitének oltárait s azok helyére épité később kereszténységének tornyos egyházait. Magának a Berettyónak partjain, alig tiz mérföldnyi vonalon csak monostort nem kevesebbet, mint hetet épitett.
Ezek egyike a gáborjáni. Nemzetségi monostor volt, de alapitó nemzetsége ismeretlen. A gáborjáni monostor egy félszázaddal korábban tűnik fel, mint kegyuri családja, mely csak a XIII-ik század utolsó negyedében lesz ismeretes s oly körülmények közt, melyek erősen sejtetik, hogy az már nem a monostor-alapitó család.
Alapitója kétségkivül Gáborján nevü férfiu volt, kitől a monostor nevét vette épen ugy, mint Gyerőtől, Dienestől stb. az ezek által alapitott monostorok.* De hogy e Gáborján melyik nemzetségnek volt tagja? meghatároznunk nem lehet, csupán felemlithetjük, hogy a Gábor név a Káta nemzetség fáján tűnik fel ismételve.*
Az apátságra az 1241-iki tatátjárást megelőzött években akadunk először, de már ekkor régi megszilárdult intézmény, mely erejének öntudatában jogainak védelmére is mer kelni.
Ugyanekkor, 1212–1218 évek közt tünik fel első ismeretes apátja is: Johem (?) más két rendtársával, kiknek egyike a dékáni tisztet viseli. Emlékezetök fennmaradását bizonyos peres kérdésnek köszönik, de amely szerzetesi életök nyugalmát nagyban megzavarhatá. Sebe nevü előkelő asszony öt jobbágyot hagyott a monostorra oly intézkedéssel hogy azok egyike toros legyen s évenként szolgáltasson be a monostornak hatvan kenyeret, egy harmadfüves tinót, továbbá három ludat, öt tyukot, hat köböl sert s végre három misére való denárokat; a másik két jobbágy maradjon jobbágynak, az utolsó kettő pedig, minthogy asszonyok, legyenek a monostor mosónői. Sal, Sebe asszony fivére, azonban nem akarta a jobbágyokat kiadni s végre is Mike bihari főispán esküt itélt, melyet Szent-László sirjára kellett volna letenni, de Sal, midőn látta, hogy a monostor dékánja s egy más általa kiválasztott szerzetes készek megesküdni, teljesité nővére végakaratát.*
Egyéb birtok- s jogi viszonyai ismeretlenek, csak az bizonyos, {369.} hogy helyben a községi, továbbá a szomszéd Keresztur és Szent-Péterszeg egyházai a monostorhoz tartozának* és így e községek ha nemis egészem, de legalább némi részben az apátság birtokait képezék.
A monostor tulélte a tatárjárás pusztitásait, sőt a következő századot is, de már csak hanyatló erővel.
1332-ben János volt apátja, kinek Jakab nevű káplánya is ismeretes, de János apátot csakhamar Bálint váltotta fel, ki 1335-ben pápai tized fejében negyvennégy garast fizetett. Ez összeg messze mögötte marad a szent-jobbi apát tizedének is; kétségkivül szintoly nagy volt a különbség a két apátság anyagi viszonyai között.
E korban, nevezetesen a XIII-ik század végétől az egész XIV-ik századon át Debreczeni Dósa nádor s ennek fimaradékai birták az apátság kegyuri jogát. Ezek kihaltával Gáborján leányágon a Domoszlay, Szécsy s Héderváry-ak birtokába jutott, kik azon Kowári Pál nádori főjegyző s Balás kanonok, a váradi káptalan bizonysága előtt 1405-ben meg is osztoztak. Ez alkalommal a monostor s a hozzá tartozó egyházak kegyura jogát közös birtoknak hagyták,* és itt van a gáborjáni monostornak utolsó nyoma, de hogy voltak-e még ekkor is szerzetesei? Volt-e apátja? arról sem itt, sem egyebütt nincs emlékezet.
Ugyancsak ezen 1405-iki osztálylevél eloszlat minden kétséget az apátság védszentje felől, határozottan kijelentvén, hogy az Szent-Mihály főangyal tiszteletére volt szentelve;* szerzetesrendje azonban ismeretlen.
Mi végre az apátság helyét illeti, ez kétségkivül a Berettyó ama félszigetére teendő, hol a váncsodi és szent-péterszegi határok összeszögellenek s mely helyet ma is Földvárnak nevez a nép. Földvár mellett {370.} az elpusztult Tótfalu nyomai ma is meglátszanak s az 1405-iki osztálylevél nyilván mondja, hogy Tótfalu a monostor mellett állt. Mint annyi helyen, ugy itt is a pusztán maradt monostort várrá alakiták épen ugy, mint századokkal azelőtt valamely, talán épen római castrum romjain épiték fel a monostort.*
https://mek.oszk.hu/04700/04735/html/119.html
